Aprócska év végi összegzés - 2020

     Helló! 

Új év, új lehetőségek, de még picit visszatekintek a múltba egy poszt erejéig, méghozzá a 2020-ban látott, olvasott, hallgatott legjobbjainak és legrosszabjainak listájával. Tartsatok velem! 

• Kedvenc film:

 

Éjjeli napfény (2018) 

     Zűrzavaros napjaimba igencsak ritkán csöppen néhány filmnézős alkalom. Ha tehetem, inkább olvasok. Viszont nyáron volt egy rövid olvasási válságom, amit adaptációk bámulásával próbáltam orvosolni. Egyik kiszemeltem az Éjjeli napfény volt, ami nagyon, de nagyon a hatása alá vont. 

A történet egy dalszerző lányról szól, aki allergiás a napfényre, egyetlen fénysugár a halálát okozhatja, ezért nappal az ablakából bámulja a kiszemelt Nagy Ő-t, esténként viszont boldogan hagyja el a szobáját, hogy a vasútállomáson énekelje dalait alkalmi közönségének. Egyik este viszont a kiszemeltje, Charlie mehallja őt, és ettől kezdve elönti a képernyőt az édes romantika.

Nagyon tetszett ez a film! Patrick Schwarzenegger (Charlie) kivételével minden főbb szereplő játékát imádtam. A dalok igaz nem annyira jöttek át, viszont a többi elem annál inkább: a humor, a romantikus és boldog pillanatok, és a beköszönő drámai fordulat is. Utóbbi mellbe vágott, kellett is a sok zsepi.

• Legrosszabb film:

Miután (2019)

     Minden nagyobb regényes franchise után jön egy másik, ami megakarja hódítani az emberek szívét, hát most sem hagytak minket unatkozni, Anna Todd - Miután sorozatában látták meg a filmesek a pluszt, ami egy a szende lány esete a rosszfiúval típusú történet.

Mondom, ami tetszett:

- a főszereplők illenek egymáshoz, szép pár

- Hardin anyukájának tragédiája megrázott

- a játékidő rövidnek tűnt

Mondom, ami nem... minden más:

- Tessa ruhái rettenetesek

- a sok egymás szemébe bambulás, különösen Tessa részéről

- hogy a film leginkább egy klippesített (a következő kifejezést egy snittes értékelésben olvastam és nagyon találó) "smacimontázs"

- egy dal tetszett csak, a többi érdektelen volt

Tudnék még mesélni, de inkább nem teszem. Elég volt ennyi. Nem lesz újranézős.

• Kedvenc sorozat:

A Bridgerton család (2020 - ) 

     Olvastam a regénysorozatot, az első rész kivételével mindegyik tetszett. Mivel az első évad pont a nemszeretem kötetet dolgozza fel, ezért nem igazán izgatott ki kapja Daphne és Simon szerepét, de azért végül meglepődtem. A történelmi hűség semmibe vétele és a túlságosan színpompás ruhák ellenére azt kell mondjam, én ezt a sorozatot imádtam. A mai dalok instrumentális változatait, a színészi játékot, a történetbeni változtatásokat... vagyis a nagyját, mert azért volt egy-két negatív pont. De, összességében levett a lábamról, nagyon várom a második évadot. 

• Legrosszabb sorozat:

     2020-ban sem botlottam bele olyan sorozatba amiben csalódtam volna. 

• Kedvenc színész és színésznő:

Bella Thorne                      Phoebe Dynevor

    Az van, hogy kedvenc színészt nem avattam, viszont két színésznő favoritommá vált. Ők pedig Bella Thorne az Éjjeli napfényben nyújtott alakításáért, valamint A Bridgerton család Daphne-ét játszó Phoebe Dynevor. Mindkét színésznő nagy átéléssel játszotta el a ráosztott szerepet, jól vissza tudták adni az érzelmeket, ezért figyeltem fel rájuk. És most már biztos, hogy követni fogom a munkásságukat. 

• Kedvenc könyv:

Lorraine Heath: A herceg szeretője

     Ez a könyv teljes mértékben levett a lábamról. Az első betűjétől az utolsóig imadtam! Klisés sztori a szép hercegről és a kevésbé csinos hölgyről, akinek vonzóbb a hozománya mint ő maga, de nem tagadom, az ilyen sztorikkal le lehet kenyerezni. Persze ahhoz az is kell, hogy jól meglegyen írva a történet, és ez olyan is volt, számomra tökéletes: szenvedélyes, humoros, a főszereplő Minerva pedig nagyon vagány. 

Tavaly több tíz pontos könyvet is avattam, de ez volt az, amiben volt még egy kis plusz, és hát bármikor újraolvasós lett. 

• Legrosszabb könyv:

T. M. Frazier: King

     A tavalyi olvasmányaim közül szinte minden másodikat ide lehetne sorolni. Viszont azért kapta ezt a nem épp megtisztelő címet pont a King, mert nem is azt mondanám, hogy a legrosszabb könyv, hanem ebben csalódtam a legnagyobbat. A karakterek legtöbbje rémes (a főszereplők viszik a prímet, de azt elmondom, hogy Preppy-t szerettem), a történetvezetés nagyja unalmas, az erőszak öncélú, mintha csak az olvasó meghökkentésére szolgálna, viszont mintha a karakterekre nem lenne igazán hatással. 

A folytatást mindenesetre el akarom olvasni, mert érdekel mi lesz King és Doe történetének lezárásában, de több Frazier könyvet nem hiszem, hogy valaha kézbe vennék majd. 

• Kedvenc könyves karakterek:

Luna 

(Boszorkánydinasztia) 

     Naná, hogy a dobogó tetejéről a vakmerő, humorbomba, explicit Luna integet. Teljesen lökött, de pont ezt bírom benne. Amikor normális és olykor bölcs, azzal megijeszt. :D Nagyon összetett személyiség, azt meg kell hagyni, minden író büszke lenne egy ilyen karakterre. 

• Legirritálóbb könyvkarakter:

Verity Crawford

(Verity) 

     Colleen Hoover legutóbb olvasott regényében, Verity önéletrajzába merülve nagyon sokszor elkapott az undor és a tetlegesség utáni vágy. Hoovernek nem lehetett egyszerű megírni egy ilyen beteglelkű valami gondolatait, azért minden elismerésem. Annyira, hogy Verity Crawford lett 2020 legirritálóbb könyvkaraktere. 

• Kedvenc könyves páros:

Locke és Portia

(A vikomt asszonya) 

     A havishami ördögfiókák harmadik részének párosa merész, szókimondó, humoros, küzdő típus. Rájuk illik a megtalálta a zsák a foltját mondás. Megszerettem a történetüket, a karakterüket, úgy olvastam volna róluk még! Most, hogy visszagondolok rájuk, eszembe jut Mr. és Mrs. Smith - kb olyanok mint a filmszereplők, csak épp nem fognak egymásra fegyvert. 

• Kedvenc könyvborító:

A sírcsapda, Mindörökké 1.

     Szeretem az élőszereplős borítókat, ezek pedig nagyon jól néznek ki. A frostos könyvé a Cat és Bones sorozatból a kedvencem: a cicuskák, a sötét, füstös háttér tökéletes. 

A Boszorkánydinasztia negyedik könyvének első fele kapta a legszebb borítót. A színek, az erdei látkép, a modell, a tipográfia külön-külön is megállja a helyét, de együtt kényeztetés a szememnek. 

• Legrondább könyvborító:

     

     A Vaják sorozat új kiadásának borítói se semmik (a cirist nem bántom, az szép lett), de 2020-ban találkoztam olyan borítóval, ami azt is alulmulta, méghozzá Jennifer Ashley alakváltós sorozatának első része, A bizalom ára. Rettenetes ez a borító. Gagyi, összeollózott valami. Mintha a borítótervező gyorsan leakarta volna tudni a munkáját. Hasonlít az eredeti borító koncepciójához, de ez rosszabb. A kép a zuhany áztatta párocskáról, a jel túlzott hangsúlyossága, a tipográfia - az összhatás bántja a szemem. 

• Kedvenc író/írónő:

   

      Tavaly Lorraine Heath jött, látott és győzött! Tetszik az írói stílusa: olvasmányos, szórakoztató, de ahol a történet megkívánja, kellően drámaira tudja venni a figurát. A karaterei érdekesek, egyediek, nem egyik könyvből másolja a következőbe a jellemvonásaikat. A történetek pedig izgalmasak, merészek, szenvedélyesek, tökéletes kikapcsolódást nyújtanak. 

• Kedvenc énekes/énekesnő/együttes:

     Kedvenc énekesnőm ezúttal Orsovai Reni lett, akinek első hallásra nem tetszett a hangja, viszont igen hamar megbarázkoztam különleges hangszínével, és most már minden általa előadott dalt boldogan hallgatok meg, többször is. 

Drága párom igencsak sok jó dalt mutat nekem mostanság, az egyik ezek közül Azahriah és Hundred Sins közös dala, az OYE volt. Nagyon megtetszett a dal, a végén hallható gitárszólótól elolvadok. Azahriah, vagy más néven Paul Street kellemes hangja pedig egyszerűen fülbemászó. 

• Kedvenc dal:

     A 2020-as év leggigantisztikusabb dala számomra Sebastian Böhm - Blue Monday verziója, ami a Wonder Woman 1984 első előzetese alatt volt hallható. Annyira fantasztikus ez a feldolgozás! A hangszerelés lenyűgöző: a basszusgitár dinamikusságot ad a dalnak, a fúvós hangszerek felkészítik a hallgatót a szárnyaláshoz, amit a dobok játéka tovább tetéz, hogy végül 2:28 - nál a vonós hangszerek együttese maximális libabőrt okozzon. Nálam legalábbis mindig így van. Erősen ajánlott behunyt szemmel hallgatni. Úgy teljes az élmény. 

Ámde van még egy dal, amit szeretnék kiemelni, ami pedig Maruvtól a Sad Song. Eleinte kellemes csengése van, majd jön egy kis mélyítés ami mintha lerántana, aztán a refrénre már kész, végem, táncolok, dúdolok. Nagyon elcsípett ez a nóta, dögös, és még a klipje is nagyon mutatós. 

• Legviccesebb kép:

 

   Ősszel elkezdtem könyvekhez kapcsolódó mémeket és filmekből vett idézetes képeket gyártani, ami nagyon mulattatt, remelem titeket is. :) Az első szárnypróbálgatásom A múmia c. filmhez köthető, amiből az egyik kedvenc idezetemet pötyögtem egy jelenetfotóra. Ha rázézek erre a képre, mindig elfog a mosolygás. :) 

Ezek lettek volna az én tavalyi legjeim, köszönöm, hogy végigböngésztétek a kis listámat. :) 

És Nektek mik voltak 2020 legjei?