2020 utolsó hónapja sem a töménytelen olvasásról szólt. Persze ebbe az ünnepi készülődés is beleszólt, na meg a karácsonyi, családi filmnézős maratonok.
De, pár könyvre azért lecsaptam.
Elsőként
Monica McCarty: A Haramia került a kezeim közé, ami egy skót történelmi romantikus történet, a
Felföld rettegett fiai sorozat nyolcadik része. Ez a kötet is hozta a megszokott színvonalat, legalábbis ami az érzelmi oldalt illeti, valamint a szenvedéllyel sem bánt csínján, viszont a kurta harcelírások és a sokszor fafej főhős picit visszább vett az olvasási élményből.
Második kiválasztottam
Colleen Hoover: Verity lett, amiről készülőben van egy hosszabb értékelés, úgyhogy most nem is csicseregnék róla sokat. Nem szerettem a könyvet, egy ilyen történetet nem is lehetne, de lekötött, olvastatta magát és sokszor éreztem, hogy liftezik a gyomrom az izgalomtól. Vannak hibái, nem is kevés, de összességében jó könyv. Amit elvártam tőle, azt hozta is.
Tavaly összesen harminchét könyvet olvastam, amiből szinte minden második csalódás volt, kivéve a Cat és Bones sorozatot, aminek legtöbb része újraolvasás volt. Idén jólesne minimum negyvenet magamévá tenni, meglátjuk hogy sikerül. Igaz, hogy még csak kezdetleges, de már van egy tervem az idei évre, szorgalmasan szemezgetem a "betervezett könyvek" polcomat, amiből e-hónapban posztolok is egy "10+1 könyv, amit idén tuti elolvasok" listát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése