Zenéim, amikkel kiakasztottam a családot, barátokat, kollégákat... :P

     Ma sokat gondolkodtam azon, hogy egy időre abbahagyom a blogolást. Egyszerűen elfáradtam. És bosszantott, hogy a bejegyzéseimet visszaolvasva azt látom, ismétlem önmagam. Ez elég gáz. Főleg azoknak, akik rendszeresen a blogomra tévednek. Hisz mindig ugyanazt nem épp élvezetes olvasni. Ezt szeretném most elkerülni picit. Muszáj egy kis szünetet tartanom, hogy feltöltődjek. DE ezen gondolkodva benyomtam a gépembe az egyik lemezemet... kedvet kaptam egy kis zenéléshez. A CD-n többnyire rock zenék vannak, amiket ha eddig még nem is derült ki igazán, de nagyon szeretek! Mindegy milyen fajta, attól függ, milyen lelkiállapotban leledzem. Ha padlón vagyok, többnyire a dühös fajtát hallgatom, és most hogy úgy mondjam, ehhez van a legnagyobb kedvem.
Egy ideje már fontolgattam egy olyan bejegyzést, amiben megmutatom azokat a zenéimet, amivel... a többit a címből már kitalálhattátok. (Előre is elnézést a sz*r minőségű videókért!)

Egyéb bejegyzésekkel pedig egy kis pihenő után jövök. Ez lehet egy nap, vagy egy hét, esetleg egy hónap... majd meglátom. 

Fall Out Boy - This Ain't A Scence, It's An Arms Race

Akkor kezdjük lájtosan. Szeretem a Fall Out Boy-t. Különösen a régi dalaikat. Az újakkal nem tudtak megvenni. De az a lemezük, amin jelenlegi dalunk is van, toprongyosra hallgattam.
A régi szép időkben még engedélyezték a munkahelyemen, hogy zenét hallgassunk. Én meg vittem az mp3 lejátszómat, hangfalastól. Kollégáim nem sokáig bírták a repertoáromat. :P

 


Panic! At The Disco - Lying Is The Most Fun...

Ennek rohadt hosszú címe van... bocs, nem ez a lényeg. Akkor találkoztam ezzel a dallal, amikor még nagyban nézegettem az Alkonyatos fanvideókat. Ez a zene akkor nagyon bejött, a szomszédomnak már kevésbé.
Így járt. Nem mindenki hallgathat mulatóst, mint ő.

 


Sum 41 - We're All To Blame

Tudom, kicsit retrós a felhozatal, de ez van. Sajnos még ezek a bandák is kezdenek mára felhígulni. Ezért hallgatom az "Ó" muzsikáikat.
Ez a song édesapám "kedvence". :P


  

Marylin Manson & Emily Browning - Sweet Dreams

Külön-külön is nagyon szeretem ezt a feldolgozást, de így együtt nagyon klafán hangzik, nem? Jó, a végefelé van egy kis zavar, de akkor is csípem. Párom sajna egyiket sem komálja, pedig próbáltam megszerettetni vele, de ő inkább a dance-világhoz húz.   

 


Killswitch Engage - When Darknes Falls 

Igen, tudom, jó kis nóta. :P Sokáig ez volt a csengőhangom. Kollégáim gyakran emlegették Jézust, amikor meghallották csöngeni a mobilomat. Nem tudom ki hogy van vele, de ha meg is hallgatom a tucatzenéket, sokkal inkább szeretem olyanokkal huzamosabb ideig cirógatni a hallójárataimat, amiket a környezetem szinte nem is ismer. Ez is ilyen, amit a Freddy vs Jason film epikus bunyója alatt hallottam. Ennyi jó van az egész viccfilmben.

 


Sugababes - Red Dress

Ez meg hogy kerül ide, ugye? :P Tudom, kakukktojás, de muszáj volt beplusszolnom, mert ez az a dal, amit édesanyám ki nem állhat. Annyit hallgattam még akkortájt, amikor a Sugababes még ért valamit... Mert mára őszinte és mély sajnálatomra egy elbaltázott nyávikáló, bélrázó brancs lett, akikből kiölték az egyedi stílust. Ha feloszlik, legyen szíves szóljon valaki.