Napról-napra bukkannak elő a semmiből az önjelölt énekesek, akikre bambán bámulunk hatalmas kérdőjellel a fejünk felett, hogy ezek vajon melyik bolygóról pottyantak közénk, hogy fahangjaikkal erőszakot tegyenek hallókáinkon. És sokukra úgy néznek sajnos, mintha valami zenei megváltók lennének, akikért érdemes egymás haját tépni, holott észre sem vesszük, hogy egy-egy igazán tehetséges hanggal bizony elég gyakran találkozunk, de addig fel sem figyelünk rá, amíg egy esetleges zenés filmben ki nem ereszti azt a tehetséget, amivel simán lesöpörhetné a trendi dalolászókat. És hogy kire is gondolok? Pontosabban kikre? Azt pár sor után elárulom nektek.
Beca (Anna Kendrick) fősulira megy, ahol azt sem tudja mihez kezdjen igazán, hisz az ő álma lelépni és kedvenc hobbijának hódolni. A lány imádja a zenét, DJ-ként szeretne az életben érvényesülni, ám tanár apja eleinte nem támogatja terveit, és ha ez nem lenne elég rög a kiszemelt úton, még szobatársa is ferde szemmel néz rá (duplán). 
Rövidesen munkát vállal egy kis
rádióban, ahol unalmas pillanatait egy szintén újonc fősulis és jó hangú fiú teszi szórakoztatóvá, akivel egyre jobban összeismerkedik. Közben az iskola színterén hangos harc dúl két énekes csapat között, amelyiknek egyikébe Beca kénytelen belépni. Tagságával azonban a lányok csapatát kiviszi az unalmas dallamok világából.
Rég találkoztam már olyan filmmel, aminek szimbólumait nem kellett órákon át fejtegetnem, esetleg olyannal, aminek látványosságaitól nem nyúltam szemcseppért, hogy fáradt szemeimnek egy kis megnyugvást adjak. De nemrég megtörtént a csoda, mert megtekintettem az idei filmfelhozatal egyik csemegéjét, a könnyed, humoros, és mindenekelőtt dallamos Tökéletes hangot.
Filmünk fiatalokról szól, rivális hangoskodókról, akik nyerni akarnak a versenyeken, és egymást legyőzni, hogy bebizonyítsák, bizony ők a fősuli eredeti üdvöskéi. A fiúk bandája mindig megújuló műsorszámmal kedveskedik, viszont a lányoké ragaszkodik a jól begyakorolt ősmuzsikákhoz, aminek harmadszori felhangzásától már a fallal szemeztem, hogy melyik taktusnál is rohanjak neki. Aubrey (Anna Camp) felvinnyogásánál erősen gondolkodtam a kényelmes fájdalmon+ájuláson, de inkább elviseltem, és tovább élveztem a filmet. Ami azért nagy meglepetéssel is szolgált, hisz még álmomban sem gondoltam, hogy Brittany Snow-nak és Anna Kendrick-nek ilyen klassz hangjaik vannak! Kettejük duóéneke (Titanium) nagyon tetszett, kár, hogy pont az maradt le a filmlemezről.
Színészeink egy része ügyes volt, mások viszont tenyérbemászóak, stílusukkal nemegyszer kiakasztottak. Példának okáért megemlíteném a Treblemakers frontemberét, hát az a káposztalevél képű fiúcska totál irritáló karakter, de nagyjából ugyanúgy a verseny kommentár párosa is.
Néha ugyan jó beszólásaik voltak, de legtöbbször égnek meredt tőlük a hajam. Aki viszont határeset volt, az Amy (Rebel Wilson). Sokszor tényleg jóféle humorérzékkel volt megáldva, máskor viszont annyira túljátszotta a szerepét. Néha még az énekébe is túl sok erőt fektetett, amivel számomra, olykor-olykor picit élvezhetetlenné tette a csapat produkcióját.Őt viszont szeressük, a kockáival együtt -- >
Ha egészében nézem a mozit, az apró idegesítő hibái ellenére is egy jófajta kis zenés sablontermés, ami az egyik unalmas délutánomat tökéletesen feldobta.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése