C.J. Ellisson: Élvezd a vaníliát

    Egy időben nagyon rákaptam az erotikus/romantikus könyvekre, de mostanában már nem veszek annyit a kezembe, mert hát valljuk be, a mostani felhozatal borzasztó pocsék. A történet, a karakterek mind egy sablonra épülnek, a szexjelenetek néhány helyen még undorítóan is vannak lefestve, vagy úgy, hogy még egy sokat tapasztalt személy is összeszűkült szemmel próbálja felfogni, hogy akkor most mi van... és a szövegszerkesztésről már ne is beszéljünk. Ámde nemrég kaptam egy könyvet, aminek fülszövege után ha nem is éreztem égető vágyat az elolvasásához, mégis nekivágtam, és emberek, abszolút nem bántam meg! Végre valahára, hogy ebben az eromantikus dömpingben újra olvashattam egy olyan könyvet, ami jó kivitelezésű. 

C.J. Ellisson

     Fedezd fel a benned rejlő rossz kislányt, és engedd szabadjára…

Heather Pierce unja, hogy szakmai és magánéletében is a háttérbe szorul. Egyetlen éjszakára kétségbeesetten szeretne más bőrébe bújni, ezért részt vesz egy villámrandin. Talán itt, névtelenségbe burkolózva, új emberré válhat, amíg másként nem dönt. Amikor egy férfi, akinél esélye sem lehetne, az asztalához ül, Heather összeszedi minden bátorságát, és átveszi az irányítást, titokban attól félve, hogy elrejteni kívánt valódi énje elutasításra talál. 


Tony Carmine, beszerzési igazgató és nemzetközi hírű nőcsábász, élete legfontosabb üzletét készül megkötni. Azonban egy villámrandin megismerkedik Heatherrel…és felfedezi, hogy talán éppen alárendelt szerepre van szüksége. Heather buja érzékisége megszállja minden gondolatát, égető vágy ébred benne, hogy magáénak mondhassa a legizgalmasabb szeretőt, akivel valaha találkozott. Egészen addig, amíg egy nap be nem sétál a konferenciaterembe, és meg nem látja Heathert az asztal túloldalán.

     Én még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy a fenébe sikerült megfognia azoknak az "írónőknek" a kisangyal farkát, akiknek agyzsibbasztó, fantáziaszegény hulladékait nemcsak hazájukban szeretik, de még sikerül a világ több pontjára is elpasszolniuk a "történeteiket". Az idén sikerült leamortizálnom magam Miller Meztelenüljével, ami az Ulpius idei eromantikus pakkjának egyik "drága kincse". Láthattátok, mennyire csalódtam benne, aztán ahogy olvasgattam a többi pakktagról a véleményeket, annál jobban elszontyolodtam. Na jó, szeretem fikázni azt ami rossz, de annyi klassz könyv van a birtokomban, amit szívesebben olvasok, minthogy újra és újra szenvedtessem magam... Ám amikor a szemem elé került Ellison Élvezd a vaníliát c. könyve, gondoltam nem árt kicsit visszatérni a domináns témához, ha meg rossz lesz, esetleg jól lehúzom. De az a helyzet, hogy én ezt a könyvet élveztem. Nem minden sorát, és hiányérzetem is van, de hogy mi, azt a főszereplők kivesézése után elárulom.

Heather - ó, Istenem, végre adtál egy olyan írónőt, aki a főszereplőjét nem szende szűznek (az ilyenekből bőven elég volt egy) álmodta meg, hanem olyasvalakinek, aki mert lépni, és térdre kényszerítette a férfit. Ez a húzás egyből szimpatikussá vált, ahogy a karakter jelleme is. Heather nem bosszantó, túl naiv vagy olyan, aki mocskos beszéddel ingereli a pasiját, hanem finoman, mégis határozottan parancsolt Tony-nak, még ha eleinte meg is szeppent ettől a "szereptől", ám ki ne szeretne parancsolni kicsit, ugye hölgyeim?

"… egy rövid ideig olyan nőnek éreztem magam, aki irányítani tudja a saját szexualitását. És a pokolba is, állatira élveztem."

Tony - ő annyiban sablonos, hogy gazdag (és nem kényszeres irányításmániás)... ám minden centjéért alaposan megdolgozott, amivel addig szédítette a dolláréhes nőszemélyeket, amíg nem találkozott egy olyannal, aki levette a lábáról... mindkét értelemben. Az "igenis úrnőm" kijelentéseitől lúdbőröztem, szinte elképzeltem, ahogy nekem mondja és ahogy... khm... Szerencsére ő nem ragaszkodik a feltétlen irányításhoz, és szeretőjével együtt nem sikoltozzák egymás nevét a vakvilágba.
A pasi elég karrierista, mondjuk megértem, hogy beakarja biztosítani magát, ahogy mindannyian. Viszont csakhamar rájött, hogy a gürizés nem minden:

"A meló… az csak meló. Nem tart melegen éjszaka, nem öregszel meg vele, és az anyagi biztonságon kívül a világon semmit nem tesz érted. Nem lesz tőle gyereked, és nem gondoskodik rólad, ha megbetegszel, nem kap el, ha megbotlasz. És nem állít meg, ha mérgedben egy mozgó kocsi elé akarsz kilépni."

Nagyon tetszett, amikor kettejükről olvastam. Élvezetesek voltak azok a sorok, ahol Tony szót fogad vanília-dominájának. A hancúrleírások szép részletesek, érthetőek, izgik voltak. És érdekes, hogy ezeket a részeket leginkább férfi szemszögből olvashatjuk. Mert írónőnk a két főszereplő váltakozó nézetéből meséli el könyvünket, és milyen jól. Pozitív ötlet volt, nagyon feldobta így a történetet a duplaszemszög, mert ezáltal mindkét főszereplőt sikerült első kézből megismernünk. 
De vannak itt nekünk mellékszereplőink is, főleg egy barátnő és egy barát, akikről nekem egyből az irigy kutyák jutottak eszembe, sem mint megbízható barátok - és milyen unalmas volt eleinte, amikor róluk kellett olvasnom. Aztán tévedtem, mert a végére csak úgy viselkedtek, mint akikben valóban megbízhat az ember. Heather barátnője néha még muris is volt, és idesüssetek, még E.L. James Fifty trilógiáját is ismeri (mintha úgy rémlene, hogy csak hírből, de mégis) :P

"– Gondolkoztál már rajta, mihez kezdesz Tonyval a hétvégén? Veszel egy rakás szado-mazo játékszert, és feltuningolod a vendégszobát, mint valami bizarr Szürke ötven árnyalata színjátékban?"      

Összesítés: A történet jó, a főkarakterek szimpatikusak, a szövegszerkesztés megállja a helyét, ami mostanában elég ritkaság a hasonló témájú könyveknél.
Nagyon tetszik a borító! Azok az izmos mellek és kockák, wáó! *.* 
Viszont ami nem tetszik, az a történet hossza. Erről a két szereplőről tovább is szívesen olvastam volna még, felőlem a sztori trilógiává is kinőhette volna magát. Mert így kicsit olyan érzésem volt, mintha egy felspécizett Júlia füzetecskét olvastam volna. De akárhogy is, az Élvezd a vaníliát (Vanilla on Top) egy jó könyv, a mostaniak közül az egyik legjobb.   

8/10