Az Álomgyár kiadványai egyre inkább magukra vonják a figyelmemet, nem csoda, egyik-másik regényük nagyon szemrevaló. Így történt, hogy pár hónapja felfigyeltem az akkor még készülőben lévő Szentek és Szélhámosok trilógiára, Maddison Michaels-től. Az írónő neve számomra ez idáig ismeretlen volt, de a borítók annyira csábítóra sikeredtek, hogy nem tudtam ellenállni a köteteknek. A fülszövegre rá se néztem, amint megérkezett hozzám az első rész, inkább belevetettem magam a regénybe.
„Fondorlatok, humor és egy csipetnyi veszély.” – A The Reading Café
Szerelemben mindent szabad
Devlin Markhamnek, Huntington hírhedt hercegének kell egy feleség. Nem is akármilyen! Ha nem tudja egy hónapon belül elcsábítani a környék egyik legszeszélyesebb kékharisnyáját, búcsút mondhat a nehezen megszerzett vagyonának. A herceg mindig is úgy gondolta, a szerelem elfecsérelt érzelem, a házasság pedig a legjobb esetben is kényelmetlenség. Azonban úgy tűnik, Lady Sophie Wolcottra nem hat a jóképű nemes vonzereje…
Amikor Sophie megtudja, hogy szeretett árvaháza veszélybe kerül, bármit megtenne, hogy megmentse. Még egy kegyetlen, kéjsóvár férfihoz is hozzámenne, aki mindig megszerzi, amit akar, mind a szerelemben, mind az üzleti életben. Ahhoz a férfihoz, aki megtestesít mindent, amitől eddig rettegett, mégis az egyetlen esélye lehet a nehéz helyzetben, és akihez vonakodva bár, de tagadhatatlanul vonzódni kezd.
Azonban az érdekházasság még több bonyodalmat szül, mert Devlin sötét múltjából felbukkan egy gyilkos, aki Sophie-t veszi célba. Rá kell jönniük, hogy nem csupán az életük forog kockán, hanem a szívük is.
Maddison Michaels, a Ruby Awards díjas írónő egy szenvedélyes és intrikákban gazdag romantikus történelmi könyvsorozattal mutatkozik be a magyar olvasóközönségnek. Első kötetében két, egymástól merőben eltérő karakter érzelmekben és izgalmakban bővelkedő kalandjait követhetjük nyomon.
„Tele szellemes incselkedéssel, sziporkázó kémiával és egy jól felépített rejtéllyel.” – Erin Knightley, USA Today bestsellerszerző
„Elbűvölő romantikus regény.” – Randee Green
 |
| Maddison Michaels |
A történet mókásan kezdett. Egy hölgy kémkedés céljából fára mászott, de miután összetört a szíve a sikeres kukucskálás következtében, lefordul a fáról, amivel nem kis meglepetést okoz az alatta enyelgő házasságtörőknek, akik közül az egyik fél maga a címszereplő gyalázatos herceg, aki gáláns lovag módjára segít neki kikecemeregni a bokorból.
"- Most már látom, hogy az önről keringő pletykák meglepően helytállóak. Ön, uram, egy megrögzött kéjsóvár.- Igyekszem - válaszolt a herceg halálosan komoly arccal. - Meg kell mondanom, a magáról keringő pletykák is teljességgel helytállóak.- Pletykák?Mégis kik pletykálhattak róla?- Rólam nem pletykálnak. Vagy mégis?- A különcség mindig pletyka tárgya az elitben - vigyorodott el Huntington."
Ez a nyitány kísértetiesen hasonlított Alexandra Hawkins All Night With A Rouge c. kötetére, amiben a szőke hölgy egy fán gubbasztva leste meg a fekete hajú főhős kandúr-akcióját. Ezzel nincs baj, csak érdekes volt; de amíg ott egy pihe hullt alá, addig itt főhősnőnk zakózott, ez pedig megmosolyogtatott, ahogy gyalázatosunkat, Devlint is (nem tehetek róla, erről a névről mindig a Kellékfeleség című film jutott eszembe) is, és ettől kezdve főhőseink közt elkezdett dolgozni a kémia.
"- Ne dicsekedjen olyasmivel, amit nem érdemelt ki, kegyelmes úr.- Mindig kiérdemlem, efelől ne legyen kétsége - nézett Sophie szemébe a herceg, a túlfűtött ígéret a tekintetében megremegtette a gyomrát, és meglehetősen felkavarta.Az, hogy a herceg már ennyivel ilyen komoly hatást gyakorolt rá, felkészületlenül érte."
A herceg nem viccből kapta a gyalázatos becenevet, hősnőnkkel, Sophie-val már az első pillanattól kezdve incselkedett. A lány persze mindent hárítani próbált, de egy túlfűtött tekintet mindenkinek életre kelti a gyomrában szunnyadó pillangókat, így neki is, ám életútjuk csak évekkel később, egy kis közbenjárással kezdett összefonódni. A kezdet ígéretes volt, és tetszett a hangulat amibe a könyv igyekezett beburkolni.
A történet kibontakozó szerelmi-szála inkább incselkedő volt, ami nem volt ellenemre, muris volt látni azt, hogy amíg Devlinnek nem volt ellenére Sophie közelében lenni, mert a lányban volt valami plusz és kihívást jelentett a számára, addig a lady igyekezett mélyen magába temetni a fellángolást, és csak a hőnszeretett árvaházának és kis lakóinak élt.
" – Talán mostantól szólíthatna Devlinnek? A kegyelmes úr túlságosan formális. Ez a férfi tényleg mindig meg tudja lepni.– Nem véletlenül formális, kegyelmes úr. Egyáltalán nem áll szándékomban a keresztnevén szólítani. Sem most, sem a jövőben.– Ó, dehogynem, kedvesem… – búgta Huntington mézédesen. – Higgye el, hamarosan hangosan fogja kiáltani a nevemet."
De egy nap hercegünk nagyobb adományt szeretett volna átadni hölgyünknek, amire Sophie házasság mániás nénjének felcsillant a szeme, de szinte azon minutumban a lány régi kiszemeltje is újra felbukkant a színen, a következő fejezetben pedig egy volt árvaházi lakót fojtogatva valaki arra gondol, hogy ideje Sophie közelébe kerülnie - én meg csakhamar azt vettem észre, hogy egy széllelbélelt történelmi romantikusba keveredtem bele, ami krimiszálat is kezdett szövögetni, ám utóbbi annyira titokzatos volt, hogy inkább idegesített, nem pedig felcsigázott.
Ha annyi felest gurítottam volna le ahányszor azt olvastam gyalázatos herceg, a történet végére tajt részeg lettem volna. Ugyanez érvényes a vőlegény és menyasszony szavakra is. A férfi és lánnyal mi van? Kimentek a divatból?
Aztán a könyv egyre nehezebben adta meg a varázst. A szikrát, amit egy történelmi romantikus általában megad. Volt itt macsómosoly, meg kétértelmű megjegyzések, parázs tekintetek meg pironkodás sora, de valahogy mégsem adták át azt a szenvedélyes érzést, amire vágytam.
Talán még Sophie személyében, az árvák védőszentjében volt egy kis spiritusz, így aztán a regény nagy részében ő tartotta bennem a lelket.
"A gyalázatos herceggel való újbóli találkozás, és hogy a nénikéje azt gondolja majd, Huntington udvarol neki, csupán apró ár volt azért, hogy segítsen az itteni gyerekeknek fejlődni, és kiutat találni az életben."
"– Engedje meg, hogy összefoglaljam. Ahelyett, hogy eladnám a testem egy éjszakára, egy egész életre kéri?Az éjszaka folyamán most először érezte azt, hogy veszélyes vizekre evezett. Nő volt, kíséret nélkül. Egy közismert kurafi házában, aki csak félig volt felöltözve, és úgy méregette, mintha fel akarná falni reggelire, és láthatóan bármit képes lett volna felhasználni, hogy megkapja, amit akar."
Aztán lassan de biztosan kezdett megtörni a jég, a kötet kezdeti lelkesedése visszakacsintott rám, és ahogy pörgősebbre váltottak az események, átölelt a regény és nem eresztett.
"Mintha megszünt volna a külvilág. A férfi érintése megrémítette, felcsigázta és kíváncsivá tette."
"Devlin megrázta magát, és visszatért a jelenbe. Sophie-ra pillantott, és az élet hirtelen már nem volt olyan rideg, olyan magányos."
"- Megállt a kocsi.- Meg bizony.- Ez azt jelenti, hogy hazaértünk - csapott Devlin mellkasára. - Gyorsan engedj el, mielőtt valaki meglátja, hogy az öledben ülök!- Elkéstél, húgocskám!... "
Csattantak a forró csókok, egy-két megérdemelt maflás is elszabadult, újabb megkínzott holttest került elő, jött a gyanúsítgatás, a családi titkok és szégyenek újabb epizódja, meg persze a felismerés, hogy "vasszameg, hát én őt teljes szívemből szeretem, hogy történhetett ez?" Úgyhogy végül is nincs okom a fanyalgásra.
Összesítés: érzelmi hullámvasút volt ez a regény, igaz nem az a fajta, amit szeretek. Itt a történet eleje ígéretekkel volt teli, aztán számomra valahogy ellaposodott, a titokzatos rosszfiú túl titokzatos volt, nem értettem mit akar, kinek akar ártani és mi okból, aztán lassan kezdett összeállni a kép, Sophie után Devlint is úgy ahogy megkedveltem, aztán egy jó idő után azt vettem észre, hogy nehezen rakom le a regényt, jólesik olvasni, tetszik a cselekményvezetés. Úgyhogy nem búcsúztam a könyvtől rossz szájízzel, a végére csak kialakult, hogy a talpraesett hősnő és az igaz érzelmektől óckodó főhős szenvedélyes, néha túlfűtött, eleinte álkapcsolata bejött.
Természetesen kíváncsi vagyok a második részre, ami Sophie bátyjáról szól.
AJÁNLOM
A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!
"Letelepedett a dohányzóasztalra, gyönyörű, kobaltkék szemét le sem vette róla, Sophie pedig nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy ez a csodaszép arc egy preraffaelita festményre illene. Ő lehetne a sötétség bűnös hercege, aki tisztességes lányokat csábít becstelenségre a hazugságaival."
"... most kötött alkut az ördöggel, kedvesem. Ezt mindenképpen csókkal kell megpecsételnünk."
"Az anyja talán menthetetlenül beleszeretett egy szoknyabolondba, de ő nem követi el ugyanazt a hibát. Nem számít, mennyire vonzódik ő is egy hasonlóhoz."
"... A legtöbb hölgy számára a sebhelyes férfiak sokkal vonzóbbak, vagy tévednék?Sophie újra elnevette magát, már egyáltalán nem volt zavarban.– Azt kell hogy mondjam, az a nő, aki ilyen véleményen van, elég ostoba. És a férfiak, akik ökölharccal akarnak megoldani nézeteltéréseket, mind idióták. Ha a kezük helyett az eszüket és a szájukat használnák, sokkal jobban járnának."" – Lady Sophie – szólalt meg az asszony, miután módszeresen végigmérte.– Engedje meg, hogy gratuláljak az eljegyzéséhez! Micsoda merészség, megcsípni egy herceget! Ki gondolta volna, hogy képes lehet rá az ön korában?Lady Crowley hírhedt volt a kedves megjegyzéseiről, Sophie pedig szélesen elmosolyodott.– Csodálatos, nem igaz? Kezdtem komolyan aggódni hajadonságom miatt. Ha jól tudom, önnek is eltartott egy ideig, mire férjet talált magának, Lady Crowley.Lady Crowley mosolya lehervadt, tekintete szikrákat szórt, amitől jóval idősebbnek nézett ki, mint az a harmincas évei végén járó nő, akinek beállította magát.""... rájött, hogy beleszeretett a jóképű nőfalóba, aki azt tette és mondta, amire vágyott, de nagy valószínűséggel képtelen a szerelemre… Pont úgy, ahogy az az anyjával is megesett. A gondolat minden porcikáját jégpáncéllal borította be."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése