Legend of the Seeker - A hős legendája

     Milyen rég volt amikor a Hercules és Xéna sorozatok voltak a menők. Sokkal jobban szerettem azokat a kalandsorozatokat, mint a latin-amerikai szappanoperákat vagy azt a sok-sok pusztaságot, amit manapság elkezdenek, de egy-két évad után elkaszálnak (néhány azért jó volt, és kaphatott volna még esélyt a fejlődésre).
A 2013-as évösszegzőmben már olvashattátok melyik sorozat a kedvencem, de most elérkezett az idő egy hosszabb posztra, ami a 2008-2010 között vetített A hős legendáját veszi célkeresztbe. 

    A profécia többek közt azt mondja, hogy születik egy fiú, aki egyszer majd megdönti a gonosz zsarnok Rahl nagyúr hatalmát, és visszahozza az igazságosságot a világra. Rahl épp ezért minden fiút megölet, aki a prófécia által megjövendölt időpontban születik. Nem tudja azonban, hogy Zedd, az Első Rend Varázslója megmentette egyikőjüket, és biztonságos helyre menekítette, nevelőszülőkhöz adta. Ő Richard Cypher, aki eddig egyszerű életet élt, most azonban szembesülnie kell vele, hogy a világ sorsa múlhat azon, mit tesz, és vállalja-e a prófécia által megjövendölt küldetését egy szebb jövőért Kahlan, az Inkvizítor Anya és Zedd, a Varázsló társaságában.

     Terry Goodkind elképzelt világa számomra nagyon jól működött, a történet a szokásos világmegmentős, tiltott szerelmes sztori, egy misztikummal átszőtt földön. Szinte már az elejétől beszippantott ez a világ, amit a szereplők hiteles játéka tett még élvezetesebbé. 

Craig Horner as Richard Cypher

     Halszemű, kedves mosolyú főhős, akinek fejétől nem alél el a teljes női társadalom, ám a kidolgozott felsőtestétől már annál inkább. Azok az izmok hölgyeim... mmm...
Richard azon típusú hősök közé tartozik, aki azt hiszi egyszerű szegénylegény, ám később kiderül, hogy valamilyen jóslat miatt ő is az elrendelt herok egyike. Kedves, bizalomgerjesztő, remekül bánik a karddal, jósága határtalan, de ha kell, kíméletlenül odacsap. Tökéletes az Igazság keresője címre, de a részek múlásával róla is megtudjuk, hogy ő sem tökéletes. Nemegyszer hoz rossz döntéseket, de tetszik ahogy belátja a hibáit, és ha arról van szó, hogy esetleg valaki másnak kell tovább vinnie a küldetést, akkor szomorúan, de félreáll. Én is elszontyolodtam amikor egy alkalomkor átadta másnak a kardját, nem akartam elhinni, hogy likvidálják a legfőbb szerepéből, de aztán elhatalmasodott rajtam a nyugalom, amikor ismét kezében tartotta azt a bizonyos igazságos fegyvert.
Szeretem a srácot.

Bridget Regan as Kahlan Amnell 

     Nagyon kedvenc szereplő, belevaló csaj, állatira tud küzdeni. Egy - jobb szó híján - kihalóban lévő nemzet szinte utolsó gyermeke, akinek gyerekkora nem piskóta, és már az első részben egy számára fontos személytől kell megválnia, de miután találkozik Richardal és a varázsló Zeddel, kivirágzik.
Bridget Regan nagyon jól játssza Kahlan-t, minden egyes gesztusa, mimikája hihető, több szerepben tündököltetném a színésznőt, aki nemcsak játszani tud, hanem harcolni is. Úgy forgatja tőreit mint egy profi, harcjelenetei élethűek, ahogy az is, amikor inkvizítori erejével megbűvöli ellenségeit az információszerzés, vagy csatában való segítség érdekében.
Szimpatikus szereplő, és ami még személyisége mellett tetszik, az a ruhatára. Az első évadbeli fehér szerkója kicsit vicces volt, el sem tudtam képzelni hogy tud benne küzdeni. Én valószínűleg egy forgás utána hamarabb lefegyvereztem volna magam (belegabalyodtam volna a cuccba, meg ilyesmi), mint az ellent.

Bruce Spence as  Zeddicus Zu'l Zorander 

     Nem csak a neve, de az egész lénye is vicces ennek a varázslónak. Érdekes színfolt, ha ránézek egyből rám tör a mosolygás, lehetetlen Zeddet nem szeretni. Néha bekeményít amikor az évadokban zajló problémák megoldásának sürgetéséről van szó, de legtöbbször muris alak. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy a könyvbeli karakter is ilyen bohókás alak-e.

Craig Parker as Darken Rahl  

     A sorozat első évadának legfőbb rosszfiúja, akit annak rendje módja szerint ki nem állhattam. Cseles gonosz ez a Rahl nagyúr, aki az ember szemébe szeret mosolyogni, de még inkább élvezi azt, ha hátba szúrhat valakit.
A második évadban sem retten vissza semmitől, még a pokolból is visszatornázza magát az életbe, és ellenszenves karakterből még szimpatikussá léptette magát elő. Persze az utolsó pillanatig sejteni lehet, hogy gonoszságon töri a fejét, de néha tényleg elhitette velem, hogy megváltozott.

Tabrett Bethell as Cara Mason

     Cara a második évad üdvöskéje, egy Mord Sith, olyan harcos mint mondjuk az amazonok, csak az ő fajtájának életet visszaadó varázsereje van, és olyan fegyvere, amit átitat a mágia, és aminek használata pokolian fáj. Kahlan-hez hasonlóan neki is kemény (sőt, keményebb) gyerekkora volt, hisz még kislány volt amikor elrabolták a Mord Sithek is kiképezték katonájukká. Ezek a harcos nők kezdetektől szolgálják a Rahl nagyúrakat.
Cara még az első évad tök jóra sikerült fináléjában kezdi meg szereplését, ami a másodikkal töretlen sikert hozott számára. Büszke, kíméletlen, határozott személyiség, aki ha olykor mosolyt erőltet magára, egész kellemes jelenség. Kahlan-nel eleinte nagyon rosszban vannak, aminek megvan az oka, de később legjobb barátokká válnak.

Emily Baldoni as Nikki Nővér

     Sunyi, aljas nőszemély, aki feltűnésétől kezdve szinte minden részben más testbe bújt, legutóbb Emily Baldoni játszotta ezt a kétszínű boszorkányt. A harmadik évadban ő lett volna a főbb központban, csak azt nem tudom, hogy javult volna-e a karakter, vagy rosszabb lett volna, mint Darken Rahl a kezdeteknél. Sajnos ezt nem tudjuk meg, mert mint az már ismeretes, a fél évad leforgatása után - úgy tudom - elfogyott a pénz, így az egész sorozat be lett fagyasztva.

Összesítés: jó kis világ mindenféle jóval és rosszall, rengeteg harcossal és harcosnővel. A történetben egyenlően oszlik meg a harci és az érzelmi részek, mindkét nem és minden korosztály megtalálja benne azt, ami neki tetszik. A misztikus világ érdekes, de nem kapunk belőle túl sok förtelmes szörnyeteget, ami nem is baj, hiszen a látványtrükkök nagyon kezdetlegesek, egy-egy lény kinézetén inkább a fejemet ingattam minthogy rám hozta volna a frászt (a kastélyokkal viszont semmi bajom, még ha látszott is rajtuk a távoli képeken, hogy számítógép kreálta, akkor sem rossz). Lények helyett sokkal nagyobb teret kapnak a karakterek, akiknek megformálására egyből ráhangolódtak a színészek, és ezzel én meg is vagyok elégedve. Kinek kell az erőltetett, ronda lények sorozata, ha helyettük van kockahas, szinte profin levezetett csatajelenetek, ahol a kard igaz ritkán lesz véres, de akkor is jó a képernyőt bámulni, miközben a kis csapat éppen végzi hősi munkáját. E-mellé párosul még humor, továbbá az elmaradhatatlan romantika.

Kahlan és Richard szerelmi szála elég nagy teret tölt ki, de persze ez a lámúr sem teljesedhet be, mert... aki tudni akarja, nézze meg a sorit. Aki viszont már látta, annak feltennék egy kérdést. Hogy a búsba van az, hogy a második évad befejező részében Kahlan érintése+tekintete nem hatott Richardra? Olyan hülyeség nem? Hisz a hapsi (spoiler) vak volt akkor, ezért hiába nézegette a csaj a szemét, ha nem volt min keresztül megbűvölnie. Erre ők meg örömködtek, hogy a srác immúnis az inkvizítori erőre... hah de nem volt logikájuk...

Elég sok idő telt már el a második évad óta, de mégsem annyi, hogy a szereplők kiöregedjenek a szerepekből, úgyhogy él bennem a remény, hogy a gyártó mégis újra nekiáll a sorozat folytatásának.

9/10           

• Még több képért kattintsatok ide!