Vivien Holloway: Pokoli szolgálat

     Sok-sok bejegyzés született már Vivien Holloway, azaz Wee pokoli történetével kapcsolatban... hát most én is beállok a sorba.
Megannyi történetes blog kering a világhálón, olykor én is kilyukadok egy-egy ilyesfajta helyen. Legtöbb fanfic, de néha rálehet akadni egyedi írásokra is. Utóbbiba tartozik Wee Pokolháború trilógiájának első része, a Pokoli szolgálat, amivel ha eddig nem tettétek, akkor most ismerkedjetek meg közelebbről. Íme a fülszöveg:

Vivien Holloway

     Mit adnál azért, hogy megmentsd a szeretteidet?
A szabadságodat, az életedet?
Mit tennél, ha ráébrednél, hogy mindez hiába volt?
Beletörődnél, küzdenél?
Lilian küzdött. Mindent megtett, mégis elbukott, most pedig már sohasem szabadulhat a Pokolból. Ő az Ördög egyik bérgyilkosa. Életre szóló szerződéssel. Egy lélektolvaj, aki levadássza azokat, akik keresztbetettek Lucifernek, a lelküket pedig magával viszi.
Az új megbízás egyértelmű, a feladat világos, ám Lil dolga korántsem olyan egyszerű, mint gondolta volna. Mert a Pokolban semmi sem az, aminek látszik.
Lilian azt hitte, hogy fogsága évei alatt már mindent látott, átélte már a legrosszabbat, ám kénytelen rájönni, hogy érhetik még meglepetések. Lucifer nem kegyelmez, nem felejt, és nem bocsát meg, most pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést eszelte ki. Lil-nek újra meg kell harcolnia a puszta életben maradásért.
Közben azonban a feladatát is el kell végeznie, ami nem csak azért nehéz, mert Greg Weiss kedves, jóképű, és minden tekintetben úriember. Lil-re az ilyesmi már sok-sok éve nincs hatással. De történik valami, ami még az ő jéghideg maszkját is darabokra töri, és felszítja lelkében a lázadás szikráját.
Szabadulni akar, bármi áron, csakhogy ebben a háborúban már nem csak az ő élete a tét. Senkiben sem bízhat, senkire se számíthat. Élete legveszélyesebb küldetésére indul, mely egyben az utolsó esély a szabadulásra. Pokoli játszma ez, ahol a szabadság nagyobb kincs, mint maga az élet.

     Nagyon tetszetős fülszöveg, szépen vázolja az alaptörténetet, ami nekem nagyon tetszik. Ámde a kivitelezéssel nem vagyok teljesen megelégedve. Később felvázolom a miérteket, de előbb jöjjenek a pozitívumok. Elsőként itt van főszereplő amazonunk, Lilian Sanders.

A neve nagyon tetszik, kitartó énje nemkülönben. Nem akarok senki nevében beszélni, de ugye sokan inkább szeretjük az olyan főhősnőket, akik tökösek, belevaló nőcik, nem rinyálják keresztül a könyvet. A fejbőröm bizsereg az olyan tyúkoktól, akik nem képesek a tökéletes pasi nélkül még egy lépést sem tenni. Akik egyfolytában nyávognak, mint egy macskahorda, és ostobaságaikkal folyton bajba keverik magukat, meg azokat, akik velük vannak. Hál' Isten manapság egyre kevesebbet lehet olvasni a rinyapicsa fajról, helyettük előtérbe kerültek az olyan céltudatos és kitartó személyek, mint amilyen Lil is. Csak az a kár, hogy szegény Lucifer kedvenc, ugyanakkor legproblémásabb bérgyilkosa, aki lelkeket gyűjt a legfőbb gonosznak. Ha már a legfőbb gonosznál tartunk, akkor visszatérek azon apró gondolatomhoz, ami ezt a címet birtokló egyénhez fűződik.
Itt van nekünk Lucifer, aki szeret fenyegetőzni, ugyanakkor nem tűnik olyan veszélyes és csavaros gondolkodású főgonosznak. Ellenben ott van elsőszülött fia Samael, aki nem rest dicsekedni kegyetlenségével. Sokszor úgy tűnt, mintha apuci pici fia erősebb és gonoszabb lenne, mint a Pokol ura. Pedig Lucifer karaktere jó. Mert sunyi és alattomos. Ő apránként teszi az embert érzelmileg nyomorékká, és ez szerintem fájdalmasabb, mint a testi sebek összessége. Mert azokból felgyógyul az ember, viszont ha valakinek megígérnek valamit, aztán felrúgják az egyezséget, később pedig egy hatalmas képpel emlékeztetik a fájdalmára és e-mellé még úgy tesz, mintha ezzel kedveskedne, közben pedig a napnál is világosabb, hogy ezzel akarja a legnagyobb gyötrelmet okozni.

A történet nem lenne teljes angyalok és démonok nélkül. Akik helyesek és macsók. Jó, ez kicsit hülyén jött ki, de na. Angyalunk Gábriel, akit szinte a könyv végéig letaszítottam volna, mert egy seggét, vagyis inkább fehér szárnyait védő gyávának tűnt. De természetesen jöttek az érdekes és kötelező csavarok, amikor kiderül, hogy... derítsétek ki magatok. :) Van nekünk démonunk, áhh nem is démon, hanem egy fekete szárnyas renegátunk. Olyan személy, akit sem Isten, sem ördög nem védelmez... a saját maga ura, és annak dolgozik, aki jól megfizeti.
Ő Berith, Lil segítője. Sokkal szimpatikusabb figura volt, mint Gabe, aztán ő is okozott egy jó nagy meglepetést. Szeretem a meglepetéseket. Remélem Lil jól elkapja majd a tökeit. Értelmezzétek úgy, ahogy akarjátok. :P

A világ tele van csapdákkal. Rosszakarókkal. Kétszínű emberek sokaságával. Főleg az a hely, ahol Lil "él". Ami nem más, mint a Pokol. Leányunk hitvallása nem rossz...

"Nem bíztam senkiben, és bennem sem bízott senki. Jó volt ez így. Ha nem bíztak bennem, azt jelentette, hogy veszélyesnek gondoltak. Ha veszélyesnek gondoltak, sokkal több esélyem volt életben maradni."  

... csak az a baj, hogy pont akkor feledkezett meg erről, amikor nem kellett volna. De nem tudom érte hibáztatni, mert valószínűleg én is elkövettem volna ugyanezt a hibát, aminek következtében újra kirándulást tett a rettegett termek egyikében. Uh komolyan, azok a részek még nekem is fájtak. Ahogy elmeséli, miféle sebeket kapott, hát attól rendesen úgy éreztem, hogy cseppfolyóssá váltak a csontjaim, és nem bírtam megtartani a könyvet. A következő idézetet nem véletlenül teszem közzé:

"– Nincsenek jófiúk – felelte. – Csak rosszfiúk vannak. Mindössze annyi a különbség, hogy egyesek jobban játsszák a szerepeiket, mint mások."

... bizony ám.

Lil életében három férfi játszik főszerepet. De ne gondoljátok, hogy az egész sztorit átnedvesíti a nyálas romantika, és egy szerelmi sokszöget kapunk. Nem bizony. Viszont akárhogy is, Lil mindegyikőjükhöz így vagy úgy, de kötődik. Kíváncsi vagyok, Wee kivel fogja végül összehozni.
Voltak részek, amik nem tetszettek. Például amikor Lil érzi, hogy figyelik a démonok. Szívem félredobbant egyet, mert vártam, hogy ennek a leselkedésnek talán lesznek következményei. Egy kis csihipuhi, vagy valami, de sajnos nem. A könyv nem tartalmaz ütős harci részeket.

Másik nagy bánatom pedig a pokolleírás hiánya. Ahogy olvastam, nekem úgy vázolódott fel a hely, mint egy nagy szálloda, ahol a bérgyilkosok tanyáznak újabb küldetésükre várva. Lucifernek van egy nagy vörös irodája, elhúzott függönyökkel, amit ha elhúznánk, gondolom remek kilátás nyílna az éppen kínzás alatt lévőkre. Nem kaptam elég borzalmat a pokolról. Szerettem volna, ha a hely leírásától borsódzik a hátam. De ez elmaradt... azért remélem, nem sokáig. Sajnos csak egyetlen pokoli démon leírást kaptam, nem bántam volna többet is. Akartam rettegni ettől a könyvtől... néha aprót sikerült, de többet szeretnék.

Összesítés: a trilógia első könyve nem túl erős, viszont nem is rossz kezdés. A főhősnő szimpatikus, az alaptörténettel is hamar meglehet barátkozni. Tetszenek a pasik, mind egyedi karakter, nem hasonlítanak egymásra. Továbbá bejöttek a csavarok. Volt olyan pillanat, amire csak az utolsó kötetben számítottam. Ez a lépés bizonyítja azt, hogy Isten és a gonosz ügyei hiába nem keresztezik egymást, azért a Teremtő az úr, akinek sokkal nagyobb hatalma van, még az ördög felett is. 

Remélem Lucifer nem lesz lusta gyorsan lépni, és hamar Lil után küldi gyilkos hordáját, akikkel remek harcleírásokat képzelek el. Bunyót kérek szépen, kedves Wee. :) Valamint többet a Pokolról és az ott tanyázó szörnyetegekről.

7/10

A következő videó pedig a könyv trailere, amiben Lil szerepét maga az írónő játssza. Szerintem korrekt kis bevezető filmecske.