The Hunger Games: Catching Fire - Az éhezők viadala: Futótűz

     Új év, ami új filmeket ígér, vagy jó pár hónappal, évvel megkezdett filmsorozatok folytatásaira lázítják a mozinézőket. Az idei repertoár is sok újdonságot tartogat, de még több folytatást, főleg olyan kategóriából, ami regényeket dolgoz fel. Egyik ilyen várós filmem Suzanne Collins Az éhezők viadala trilógiájának utolsó kötetén alapuló A kiválasztott (Mockingjay) adaptációja, de erre sajnos még elég sokat kell várni. Főleg, hogy kettészedik, és két egymás követő éven mutatják be őket. Amíg a várakozásba szó szerint beleöregszünk, addig érdemes néhányszor feleleveníteni a történetet a filmek által, melynek második része, a Futótűz (Catching Fire), 2013 novemberében debütált a mozivásznon.

     Miután Katniss és Peeta megnyerik az Éhezők Viadalát, a győzteseknek járó faluban laknak, mentoruk, a részeges Haymitch társaságában. Egy nap látogató érkezik az Everdeen család új házába. Snow elnök az, aki nyomást igyekszik gyakorolni Katniss-re, mert a Körzetek nagy része, az ő viadalbéli cselekedetei miatt fellázadtak Panem vezetősége ellen. Ám Katniss a Győzelmi Körút alatt hiába tesz meg minden tőle telhetőt az emberek lenyugtatása érdekében, a lázadás még nagyobb lesz.

 

Minden 25. évben megrendezésre kerül az Éhezők Viadala brutálisabb küzdelme, a Nagy Mészárlás. Miután Katniss lázadáselterelő terve kudarcot vall, Snow azzal bünteti, hogy cseles módon visszaküldi az Arénába. De nemcsak őt, hanem a szabályváltoztatással az eddigi győzteseket is.

     Bemutató után két nappal ültem be a moziba párommal erre a filmre. Amikor körülnéztem, halványan elmosolyodtam, mert huszonnégyen voltunk a teremben, plusz egy idős férfi. Pár perccel később viszont telt ház lett, én pedig még pislogni sem mertem, úgy rácsodálkoztam a filmre.

Gary Ross megálmodott Kapitóliuma tetszett. A keze alól kikerült Éhezők viadala adaptáció remek kis kezdőlöketet adott a folytatás rendezéséért felelős Francis Lawrence-nek. A Lionsgate jól döntött, amikor Lawrence urat ültették abba a bizonyos székbe, mert sokkal jobb filmet csinált, mint elődje. Persze az előző filmből befolyó összeg sokat segített abban, hogy a Futótűz nagyobb keretet kapjon. Viszont ennél a résznél már nincs okunk a fanyalgásra, hisz nincsenek szánalmasan vászonra erőszakolt mutáns ebek, helyettük viszont van megszámlálhatatlanul sok valóságosnak tűnő elem.
A Futótűz stílusilag javarészt ugyanaz, csak sokkal precízebb lett és letisztultabb. Ezt nemcsak a rendezésnek köszönhetjük, hanem az IMAX kameráknak is, amitől sokkal élénkebbek lettek a színek, főleg az Arénánál. Emellett Lawrence megfogadta az előző filmekről szóló negatív kritikákat, miszerint a közönség utálta a rángó kamerás képeket, és ezt nagyrészt ki is hagyta. Viszont az arénás jeleneteknél még mindig nem lehetett sok mindent kivenni a közelharcok során. Lehet a gyors vágásokat kellene ezért okolni? Persze ez direkt volt, hisz egy olyan filmet, amit kiskorúak néznek, azokban nem lehet olyan mértékű erőszak, mint amit a könyv olvasása alatt képzelhettünk el. Nem is vártam nagy mészárlást, de egy pár légből nyújtott felvételt szívesen megnéztem volna a nagyobb hatás érdekében, nem csak azt, ahogy a kiválasztottak a másodperc törtrésze alatt eltűnnek a kamera elől.

Az első filmnél sok minden meglett változtatva. Néhány dolog inkább nagyobb mintsem apróság, de a forgatókönyvíróknak sikerült a Futótűznél úgy megírniuk a történetet, hogy az hűen kövesse a könyvet, viszont újabb apróbb változtatásokkal egységessé és érdekesebbé tegyék azt, valamint átvezessenek a Kiválasztott első részére. Egyik érdekesség maga Prim, aki az egyik előzetesben azt mondja nővérének, hogy azért kapott tőle az áldozatával esélyt az életre, hogy tegyen valamit a társadalomért. Ezt a filmből kivágták, nem is értem miért, mert ez egy nagyon jó rész volt.
Másik példa Gale, akit a könyvvel ellentétben azért korbácsolnak meg a filmben, mert nekiment az új főbékeőrnek, mert az bántalmazni akarta az egyik körzetbelijét. Eddig is tudtuk, hogy a fiú utálja a Kapitóliumot, de ezzel a nyílt lépésével még inkább megmutatta, milyen harag van benne, ami a következő résznél még hangsúlyosabb karakterré lépteti elő.
Harmadik észrevételem Snow elnökhöz kapcsolódik, aki egy est folyamán belekortyol a pezsgőjébe, de nem élvezheti kellően a zamatos italt, mert a szájából vér bukkan elő. Ez az apróság elgondolkoztatja a megfigyelőket, hogy mégis mi baja lehet az öregnek. Gondolhatnánk, hogy halálos beteg, de vajon mi is az igazság? Apróságnak tűnhet, de a későbbiekben kiderül, hogy egy megfontolt döntés hátulütőjével "találkozhattunk".

A Futótűz többet foglalkozott az eddig elhanyagolt szereplőkkel. Ott van Snow, aki az első részben egy sürgős haj és szakállfazonírozásra szorult öregembernek tűnt, de most már jobban látszott rajta, hogy veszélyes hatalommániás. Még mindig nem az igazi, de már erősen érződik rajta, főleg azért, mert a könyvben nem létező, ám a filmben szereplő pluszjelenetek miatt hangsúlyosabb elnököt kaptunk. Már az Éhezők viadalánál tetszett a Seneca Crane-nel folytatott beszélgetéseik, de a Plutarch Heavenesbee-vel lefolytatott "játékos" társalgásuk jött át a legjobban.
Snow mellett ha most nem is kapott olyan sok "műsoridőt" Cinna, de jobban tetszettek a jelenetei, mint az előző filmnél. Erre szükség is volt, mert fontos jelenet kötődik hozzá, amivel egyúttal el is búcsúzunk a karakterétől.

A mozifilm három részre osztható:

1) 12. körzeti jelenetek és Győzelmi Körút

2) Készülődés a Nagy Mészárlásra

3) Újra az Arénában

   A film bevezető része, amikor győzteseink a Győzelmi Körúton vesznek részt, igen érzelmesre sikeredtek. Főleg a 11. körzeté, amin nem meglepően el is pityeredtem, ami a jól ismert Ruta-dallal még hatásosabbra sikerült. Ennél a jelenetnél a moziban volt tisztelgés is. Az egyik én voltam, a másik egy srác, akinek a barátnője leverte a kezét, de azért észrevettem a gesztust.

A Nagy Mészárlásra való készülődés során újabb ruhakölteményeket láthattunk, főleg főszereplőinken. Katniss és Peeta "felvonulós", izzó hatást keltő ruhája nagyon szép volt és élethű, továbbá Miss Everdeen menyasszonyi ruhája egyenesen pazar. Az előzetes után nem voltam abban biztos, hogy a fehér és a fecsegőposzátás ruha közti hamvadó átmenet jól fog-e mutatni, de a film többszöri megtekintése után örömteli bólintásra adom a fejem, mert tényleg szépre sikerült. Katniss mellett Effie ruhái is szépek voltak, a maguk extravagáns módján. A kapitóliumiak ruházkodása viszont még rémesebbre sikerült, mint az előző filmnél.

Az arénás jelenetek nagyon hatásosan kezdődtek, már Katniss és Cinna búcsújától fogva, ami az üveghengeres jeleneten túl, még több jóval kecsegtetett. A látvány mellett továbbra is nagyban odafigyeltek az érzelmesebb jelenetekre, ami a szinte teljesen kibontakozó szerelmi háromszög végső kimenetelét pecsételte meg. Lehet, hogy ez a pár jelenet a férfiaknak túl nyálas volt, de mi hölgyek már nagyon vártuk ezt az áttörést. A jelenetek hitelességéről a jól megszokott kiváló színészek mellett, újabb tehetségek is gondoskodtak. Mind tudjuk kik ők, de vegyük szépen sorjában őket.

Jennifer Lawrence tehetségéről unalomig lehetne prédikálni, de ami igaz az igaz, a lány nagyon tud. Olyan jól visszatudta adni a karaktert. Katniss-től távol áll a hősködés, ő csak élni akar, és biztonságban akarja tudni a családját, valamint Peetát. Ezt Jen tökéletesen hozta, valamint Katniss poszttraumatikus stresszel való küzdelmét.
Josh Hutcherson nekem ebben a részben ugyanolyan volt mint az előzőben: egy kedves, rendes fickó, akit úgy kell óvni, mint egy törékeny csigaházat. Ért a nép nyelvén, és ártatlan, őszinte küllemével olykor megnyugtatja, vagy ravaszkás módon félrevezeti az embereket.
Liam Hemsworth továbbra sem tartozik a kedvenceim közé. Karakterével együtt közömbös, de azért jó volt, hogy most többet szerepelt.
Haymitch (Woody Harrelson) karaktere most sokkal jobban tetszett. A piás mentor, aki törődik az övéivel, és ha nem épp komolykodik, akkor komolytalanra veszi a figurát. Egyéniség ő, a történet egyik legjobb szereplője.
 
Elizabeth Banks Effie-je nagy érdekesség, aki most nem csak ruháival, parókáival és sminkjeivel tűnt ki. Végre rajta is meglátszott az a  "törés", amit a kiválasztottak éreztek a kormány újbóli kegyetlensége miatt.

   A Futótűzben sok új szereplővel ismerkedhettünk meg, de nem fűzök mindenkihez kommentárt, mert az elég sokáig tartana, és nem is tudnék mindenkiről szólni.  
Philip Seymour Hoffman bújt az új játékmester Plutarch Heavensbee bőrébe, akitől kicsit többet vártam. A Snow elnökkel való jeleneteken kívül nekem nem okozott túl sok emlékezetes pillanatot. Fontos szereplő, tudom, de a későbbi jeleneteivel nem kötött le.
A rengeteg kiválasztott közül Mags (Lynn Cohen) lett az egyik kedvencem, aki nem tudott megszólalni, de szemeivel és arckifejezéseivel ezer szónál is többet tudott mondani. Kedves, önfeláldozó asszony, aki bátran vállalta az újabb rémálmot Finnick szerelme, Annie helyett.
Finnick Odair megnyerő személyiség, nem hittem volna, de Sam Claflin nagyon jól alakította. A film alatt nem azt éreztem, hogy a színészt látom, hanem magát a kiválasztottat. A srác remek színész, mostantól még jobban figyelni fogok rá. Rajta kívül nagyon kíváncsi voltam Jena Malone-ra. Régóta szeretem a színésznőt, ezért kicsit féltem attól, hogy miként áll majd neki Johanna Mason szerepe. Csak gratulálni tudok neki, mert játékával aprólékosan megmutatta a karakter sokoldalúságát, és elérte azt amit abszolút nem hittem volna - megkedveltette velem a baltaforgatót. A könyvben nagyon utáltam Johannát, ám a filmben ha pofátlan is, de legtöbbször vicces volt. Angyali arcú de kegyetlen, sunyi, számító, de ezeket most szerettem. Tetszett a Ceasar-nak adott interjúja, valamint a film egy viccesebb, könnyedebb szeletkéje is hozzá fűződik. Azt a liftes jelenetet nem lehet elfelejteni (Katniss és a fiúk arca :D).

       
Összesítés: komor történet, még komorabb kivitelezés, elnyomás, lázadás, túlélés - ezek mind kellően átjöttek a Futótűznél, amivel nálam a 2013-as év filmjévé lépett elő.  Az előbb felsoroltakat lehetne még fokozni a szép látványvilággal, amit a film második felénél lehetett jobban élvezni, amikor a sötétebb világbemutatást átvették az IMAX kamerák nyújtotta harsányabb színek, amivel érdekesebb lett az összkép - nekem külön bónusz volt a légpárnás, amit klasszabra meg sem "építhették" volna.

 

A film mit sem érne a jól összerakott forgatókönyv és látvány mellett a kiváló színészgárda nélkül, akiknek odaadó munkájuk által hiteles, mély érzésű, olykor humoros karaktereket kaptunk.

Kedves Mr. Lawrence, várom a folytatást!

10/10

• Ha tetszenek az itt látható képek, és szeretnétek még többet látni, akkor kattintsatok IDE, és megnézhetitek a gyűjteményemet. 

• A film jobbnál jobb előzeteseket kapott, nem is tudtam közülük választani amit beágyazhatnék ide, úgyhogy itt a trailer-gyűjtőposztom.

• Három a magyar igazság, ezért a figyelmetekbe ajánlom még egy bejegyzésemet, amiben a film társalbumának zenéivel foglalkoztam.