Van egy kis félelmem a sorozatokkal, mégpedig az, hogy az, ami kezdetben friss, lendületes cselekménnyel és az újdonság varázsával megfogott, vajon később is tudja ugyanazt a hatást rám gyakorolni?
Cora Reilly A maffia végzete sorozata az elején lehengerelt, aztán voltak kisebb hullámvölgyek és olyan részek is, amik kedvenc kategóriába küzdötték magukat. Aztán az írónő kihúzta a meglepit a cilinderből, az utolsó előtti két részt egybefüggő, egymást követő cselekményszállal áldotta meg, egy adag múltbéli visszatekintéssel is az első két rész főszereplőivel a középpontban.
Sorozat: A maffia végzete #7
Műfaj: dark romance
Oldalszám: 416
Eredeti cím: Bound by the Past
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2025 (eredeti megjelenés: 2020)
Fordító: Nagy Marietta
ISBN: 9789636830311
Dante
Sokakat öltem meg, mert elárulták, ami mindennél fontosabb. Az Outfitet.
Én ötször árultam el… Pedig a véremmel tettem fogadalmat az ügyünkre, felesküdtem rá az életemmel, ígéretet tettem, hogy az Outfit lesz az első az életemben. Azonban ötször helyeztem egy nőt az Outfit érdekei elé.
Egy képmutató. Egy hazug. Egy gyilkos. Ez vagyok én.
Elárultam az apámat. Az eskümet. Az embereimet. Vajon el tudná pusztítani az árulásom mindazt, aminek a védelmére felesküdtem?
Valentina
Az esküvőnk napján megfogadtam, hogy Dante mellett fogok állni. Jó és rossz időkben egyaránt. Hogy szeretni fogom őt, bármi is történjék.
Mivel a maffiában nőttem fel, tudtam, számos kihívással fogunk szembenézni a közös életünkben. Arra azonban soha nem számítottam, hogy a családunkat, az életünk alappilléreit fogják romba dönteni.
Cora Reilly USA Today bestsellerszerző regénye tökéletesen festi le, hogy milyen az, ha valaki igaz társra, szeretőre és legjobb baprátra talál a házastársában. Mert a sötétségből is könnyebb kitalálni, ha ott van melletted az, akiben mindennél jobban megbízol.
"A haragot mindig könnyebb volt másokon kitölteni, mint magamon, még akkor is, ha éppen én magam voltam heves gyűlöletem tárgya."
"Nem az erő jele, ha bántod azokat, akiket meg kellene védened."
A Becsület sztárjai Aria és Luca még egy adag rivaldafényt kaptak a Bizalomban, amiért ugyanúgy rajongtam, mint az első részért. Az Árulásban viszont Valentina és Dante vették át a stafétát. A saját könyvüket nagyon szerettem, és mivel az előző összesítő kötet is csak jó nyomot hagyott bennem, ezért nagy reményekkel álltam ehhez a részhez is.
"Mindenki jó valamiben. Ez csodálatos, nem gondolod?"
Dante múltja nem sétagalopp, de melyik jövőbeni capoé lenne az? Atyja könyörtelen, a maffia, kötött szabályokkal teli világa pedig megköveteli tőle, hogy ő is az legyen. De szerencsére mindig előbbukkan ezekből a rosszfiúkból a gyengédség amikor egy esendő nő megmentésre szorul. Dante pedig rendre bebizonyította, hogy a jó szíve mindig előbbre való, mint a bűnbandája, azaz az Outfit. És épp emiatt szerettem meg őt annyira.
"Szükséged van valakire, aki kicsalogat a csigaházadból, és időnként belerúg a büszke capo hátsódba."
Valentina viszont főhősnő helyett inkább kísérő volt ebben a történetben. És amikor már nem csak róluk szólt a sztori, hanem Dante *spoiler elrabolt unokahugáról is *spoiler vége, akkor kezdett a cselekmény túl sok információval szolgálni.
"A lányokat elvileg megvédték a világunk minden gonoszságától, de a világunk gyakran szembesítette őket a valódi gonosszal."
"[…] egy dolog biztos volt: a Falconék a legrosszabbak. Még a mi világunkban is."
Ettől kezdve töménnyé vált a cselekmény, de olyan kellemetlenül, mint száraz piskótát nagy falatokban harapni, amihez jólesne egy pohár tej, csak sajnos nincs. És bár sosem voltam vérbeli spiloilerellenes, most mégis fáj picit, hogy egy camorrás spin-off rész nagy meglepetésektől mentes élmény lesz. Viszont mégis ugyanúgy szeretném megismerni a részleteket, mert Reilly jó karakterbemutatókkal és a kapcsolatokkal mindig meg tudott fogni, és még mindig bízom benne, hogy két karakter közös történeténél is megteszi.
Összesítés: az Árulás az előző részhez hasonlóan belemélyed a múltba, hogy aztán magabiztosan csusszanjon a jelen fejezeteibe és tovább borzolja a kedélyeket a Famiglia és Outfit közötti háborúval.
"Minden egyes erőszakos cselekménnyel egyre valószínűtlenebbnek tűnt a béke."
Közben a románc vonalat sem hanyagolja el, a korábban megismert Dante és Valentina párosáról még többet oszt meg a közönséggel, főleg a főhősről. Viszont a történet előrehaladtával kibújt a zsákból az, amit néhány kötetnél korábban is éreztem már Reilly-nél: a kapkodás.
Úgy érzem jobb lett volna előbb a Camorra spin-off ezen részéhez szorosan kapcsolódó történetét olvasni, mert így, hogy bár érthető mi miért került bele, teljesen elvette az újdonság és csavarok izgalmát, miközben Dante és Valentina is elhalványult a történet végére. Nem volt meg a balansz, a cselekmény elveszett a részletekben, én pedig a mai napig ingatom a fejemet. Kár ezért a részért, jól kezdődött, aztán sokat akart és számomra kissé elvérzett.
NEM ROSSZ
A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak!
"Nehéz volt felfogni; egy eddig ismeretlen érzés öntött el: azt éreztem, hogy megérkeztem. Mintha ebben a pillanatban végre leráztam volna magamról a múlt béklyóit, hogy igazán a jelenben élhessek […]"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése