Uh végre ezt a fejezetet is letudtam... vagy átszenvedtem? Még nem döntöttem el. Annyi azonban biztos, hogy többet nem akarok ezzel a könyvvel olvasási kontaktba lépni... és örülök, hogy a tervemmel ellentétben nem vettem meg...
Bella végre hőn szeretett Edward-ja mellett töltheti mindennapjait. Ám amíg ő boldog, indián barátja Jacob szomorú, mert a lány helyette, az örök életű ellenséget választotta. De nem adja fel, újra és újra próbálja ráébreszteni a lányt arra, hogy bizony nem kell az életét feladnia a vérszomjas öröklétért. S miközben Bella a két fiú közt őrlődik, addig másutt véres leszámolásokról számolnak be a lapok. Amiről kiderül, hogy vámpírtámadások állnak a háttérben. Nem is akármilyenek - újszülöttek. Akiknek vezetője a háttérből rángatja őket, hogy előbb-utóbb eljussanak abba a kisvárosba, ahol, párja gyilkosa szerelmének életét akarja elszívni.
Bella ebben a részben nagyon felhúzott. Megette a főztjét, meg is ártott neki. Addig barátkozott Jacob-al, amíg az teljesen bele nem esett. Szegény gyereket ide-oda ugráltatta, ami miatt a srác kicsit közelebb került hozzám. Talán azért, mert sajnáltam. De ebben a részben ez a Jacob Black még Bellán is túltesz. Önelégült, fafej, nyomulós alakként mutatkozott meg, ami nagyon nem volt ínyemre. Edward viszont végtelen türelmével győzött meg. Most őt kedveltem jobban, bár a túlzott hidegvére néha piszkálta a tudatomat. Ennyire szeretni valakit, ennyi mindent eltűrni neki... hát ő tudja.
A történet egy paraszthajszállal jobb mint az előző kötetben leírtak, már csak azért is, mert Bells nem nyávogott annyit. Komolyan, ez a tyúk nagyon irritál. Pedig én szeretem a főhősöket, meg minden, de ő... a filmbéli alakja jobban bejön.
A történet, hát, annyiban jobban tetszett, hogy Ed és Bell közelebb kerültek egymáshoz. Komolyan szurkoltam nekik, hogy megtörténjen, bár már pár éve tudom, hogy mikor is esik meg a naaagy alkalom. Erre mi van? Kötnek egy egyezséget: hozzám jössz, és én megd... khm. Eszem megáll, komolyan. Ez nekem nem úgy hangzott, mint egy feltétel nélküli szerelmes jelenet, hanem mint egy üzleti megbeszélés. Valamit, valamiért. Mintha Bella kényszerből menne hozzá álmai férfiához. Oké, fiatal meg minden, de nem halna bele, ha egy kicsit pozitívabban állna hozzá a dolgokhoz. Már ha vámpír akar lenni, akkor élvezze ki az emberi élet minden eseményét.
És ez a szerelmi hármas... ááááá sikítófrászt kaptam tőle. HG-ből idézve sose hagy el a remény, minden idegszálammal azért drukkolok, hogy az utolsó kötet értelmesebb legyen mint az eddigiek.
Ami tetszett ebben a kötetben, az Rose elbeszélése. Szegény szerencsétlen... örülök, hogy végre többet tudhattam meg róla. Azt hiszem ennyi... meg a vége sem volt rossz, harccal együtt.
6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése