Rövidke kis detektívregény, egy szabad délután alatt könnyen kilehet végezni. Az eseményekkel három szemszögből ismerkedhetünk meg, amilyennel eddig még nem nagyon találkoztam.
A sztori középpontjában egy gyilkos (Lambert), valamint egy zsaru (Saint-Gil) és egy női főfelügyelő (Tanquerel) áll. Az ő szemükön keresztül láthatjuk az események folyamát.
Claude Oliver - Jean-Paul Rouland
A tömeg vonul, egy férfi pedig holtan esik össze köztük. A lapockája alatt szúrt seb található, amibe szinte azonnal belehal, ám a tömeg sodrása miatt még halad pár métert a "lépegető hulla". Az ügyet Párizs első főfelügyelőnője kapja, aki a rengeteg, bukását pásztázó férfiszemet semmibe véve próbálja megoldani az ügyet. Nagy segítségére van a nyomozásban részt vevő Saint-Gil, ám a gyilkos kilétére egyre nehezebb rájönni, a hullák pedig szaporodnak. Még szerencse, hogy a körözött szinte isteníti magát tettei miatt, és felelőtlenül, nyomot hagy maga után.
Hmh könnyű kis történet lépegető hullákkal, egy ribanc nőszeméllyel, bosszúval, hím soviniszta zsarukkal, meg egy olyannal, aki állandóan egy nőről beszél, akiért teljesen odavan, és persze a sok zsernyák főnöknőjével, aki helyt próbál állni a férfiak uralta világban.
A három főkarakter közül nekem Roland Lambert és Tanquerel tetszett. Saint-Gil olyan semleges ember volt, amennyire csak lehet. Beszámolói többsége unalmasak és érdektelenek, a történet nélküle is tökéletesen működött volna. A másik két szereplő viszont érdekes jelenség.
Lambert egy bosszúszomjas fráter, akinek indítéka... hát, mit mondjak, elég nagy hülyeség. Nekem eszem ágában nem lett volna egy fehérmájú nőszemély miatt kinyiffantani néhány hapsit. Abszolút nem érte meg emiatt törnie magát. Karaktere eléggé hibbant, először azt hittem van egy társa, de később felért, hogy magában beszél. Szökések terén mázlista... nem is tudom miért, de szurkoltam neki, hogy a szekrényből kijutva ne kapják el. Izgi volt, ahogy sikerült megúsznia a dolgot. És az is, amikor nem.
Tanquerel volt a legszimpatikusabb. A gondolatain sokat nevettem. Bátor nőci, ha olykor be is volt rezelve, de igyekezett palástolni érzéseit. Szükség is volt rá a sok sértett zsernyák közt, akiknek piszkálta az egóját, hogy egy nő dirigál nekik. Dirigált, de mégis emberséges maradt, mert azt akarta, hogy a beosztottjai ne egy beképzelt, bunkó nőnek tartsák. Személye mellett tetszett a családja, az, hogy a férje ha szomorú is volt a távollétei miatt, mégis kitartott mellette, ahogy a fogadalom is tartja, jóban-rosszban.
A történet felér egy hétköznap délutáni krimisorozat egyik epizódjával. Van benne egy kis feszültség, meg humor, amolyan kis lazító egy kis időre.
8/10
A könyvet megfilmesítették Szoknyás zsaru néven már jó régen.
VálaszTörlésAnnie Girardot volt a főszereplője. Folytatása volt az Ellopták Neptun fenekét című film.
Köszönöm az információt!
TörlésRá is keresek, most azonnal.