Kedves ismerősöm kölcsönpakkjának egyik krimidarabja, amit nagy kedvvel forgattam eleinte. De a közepétől... ááá erről kicsit lejjebb...
A fülszöveg az eredeti, mert a maiakkal ellentétben tök jól felvázolja a lényeget. Tehát:
Raymond Chandler
Különös társaság szerepel ebben a feszült, izgalmas regényben: az agg, béna tábornok, aki petróleumból gazdagodott meg, s csak üvegháza trópusi hőségében érzi jól magát; két szabad erkölcsű leánya, a szőke, kokainista Carmen s az éjfekete, szenvedélyes hazárdjátékos Vivian; veje, Rozsdás, a tiszta lelkű szeszcsempész, aki egy nap otthagy csapot-papot, milliókat és gyönyörű feleséget, és nyomtalanul eltűnik. Egy ilyen család körül, melynek ennyi pénze, bűne és rejtett botránya van, elkerülhetetlenül gengszterek, zsarolók s hasonló figurák nyüzsögnek. Ezért jelenik meg Marlowe, a kitartó és hajthatatlan magándetektív, hogy felvegye a harcot, megküzdjön velük. Megbízatása kezdetben csak egy zsarolási ügy megoldása lenne, az ügyből azonban csakhamar gyilkosságok sorozata bomlik elő. Marlowe hideg elszántsággal veti magát a bűnök nyomába, s munkája a legváratlanabb végkifejlethez vezet.
Marlowe egy remek férfikarakter, nagyon bírtam a stílusát. Hiába volt sokszor nyakig a szutyokban, beszólogatós stílusával mindig viccet csinált a problémás helyzetekből. Párszor meg kellett törölnöm szemeimet olvasás közben, ahogy ezt-azt kiforgatott, főleg amikor Viv-vel pimaszkodott. Szerettem kettejükről olvasni, mulattattak a szóváltásaik, sokszor vártam, hogy újra együtt szerepeljenek néhány oldalon keresztül, de sajnos kevesebbet kaptam belőlük, mint szerettem volna. Igaz, ez a könyv nem egy romantikus regény, de egy picivel több érzelmet vártam volna. Hát nem baj, mert ott volt a vezető krimivonal, de... nem ájultam el tőle.
A regény egész jól kezdődik, sokáig fenntartotta az érdeklődésemet, de később a nagy leleplezéseknél, meg szimatolgatásoknál olykor elkalandozott a figyelmem más felé, és az ugye nem jelent túl sok jót. Egyszer lepődtem csak meg egy másodpercre, amiről Vivian húga, Carmen tehet. Az ő karaktere... nem is tudom... kicsit sajnáltam, a nem odafigyelés alaposan bábot csinált belőle. Egy nagy kislányt, aki húszonévesen is az ujját szopja, ha sarokba szorítják a kérdésözönökkel.
Huh hát azért én elvárom egy krimitől - vagy akármilyen könyvtől - a jó kis csattanókat, ami miatt jó ideig az agyamba fészkeli magát egy-egy történet, de itt ez a várt hatás nem történt meg, amit végtelenül sajnálok.
A magánhekus Marlowe a könyv legnagyszerűbb karaktere, őmiatta érdemes volt elolvasni, de a történet lehetett volna izgalmasabb, csavarosabb, figyelemlekötőbb.
7/10
Ha nálam nem is teljesen, de máshol nagyon sikeres volt a regény. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1946-ban Humphrey Bogart és Lauren Bacall főszereplésével megjelent A nagy álom (The big sleep) filmváltozata, amit 1978-ban a Robert Mitchum által újraforgatott Hosszú álom követett. A második verzióról nem találtam semmi jó anyagot, de a Bogart félét szívesen megnézem majd. Jobbnak tűnik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése