A C&H Projects csapata megvan? Különleges, olykor romantikus, máskor misztikus, vagy épp a kettő keveredéséből kihozott történetekkel igyekeznek szórakoztatni az olvasóközönséget.
A "banda" néhány keménymag mellett sok-sok olyan ifjú író történetét is közhírré téteti, akik igazán figyelemreméltóak, minden túlzás nélkül állíthatom, hogy sokuk világszínvonalú történetekkel szórakoztatnak... most pedig igyekeztek rám hozni az iszonyt, ugyanis az új név, a Red Zone égisze alatt, ősszel megjelent horrorisztikus válogatásuk, a mondavilágon alapuló Kárhozottak legendái.
Műfaj: horror, dark fantasy
Oldalszám: 174
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2023
ISBN: 8786156485106
Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!
A réges-régi legendák rémei a mai napig köztünk járnak. Budapest utcáin sárkányok és csordásfarkasok vívnak ádáz csatát. Európa nagyvárosaiban szellemek és démonok kísértenek, miközben északon életre kelnek a skandináv istenek. Mexikó tengerpartján egy anya a gyermekei után sír, míg Amerika zord hegyei között a wendigo és a nagyláb szedi áldozatait.
Ez a kötet a világ legsötétebb bugyraiba kalauzol el titeket, arra a kérdésre keresve a választ, hogy vajon létezik-e az embernél is nagyobb szörnyeteg.
A borító eléggé para, de egy ilyen kötethez mint ez, nem is dukálhatott volna más. Kellően vérfagyasztó, és természetesen kíváncsi voltam, hogy vajon a történetek is olyan hatással lesznek rám, mint a külső. Viszont muszáj megjegyeznem még itt a legelején, hogy kicsit elszomorított, amiért néhány kedvenc, a korábbi kötetekben szereplő szerző nevét sajnos itt, a tartalomjegyzékben nem láttam, viszont sok ígéretes és igen kedvenc szerzőmet igen, úgyhogy csak kicsit sajgott a szívem..
"– Ide érzem a vágyad szagát – kacag fel a nő. – Vagy tán attól tartasz, hogy farkassá vedlek és megsebezlek?"
Szilágyi Heléna stílusa továbbra is lebilincselő, nagyon érzékletes és olyan könnyen csúszik, mint hűs víz a hirtelen jött nyárban. A pirinyó történet viszont nem volt könnyű menet, egy fantasy világban elhelyezett dark romance-ot kaptam, ahol a bestia szó mindkét értelemben illett a hősnőre, míg hősünk a Vaják Geraltot juttatta eszembe... ami tetszett ám, és olvastam volna még.
"Nem maradt más, csak az állott felmosóvíz ecetes aromája, és a nehéz, lélektelen némaság."
Jól felépített, a feszültséget szépen adagoló, valaha barátok voltunk, de aztán ismét összehozott a természetfeletti típusú történet. A hideg futkosott tőle a hátamon.
"Látod, mit tesz az emberrel az enyészet? Tudod, milyen érzés, amikor összenyomják a szíved, akár egy bogarat? Milyen úgy létezni a túlvilágon, hogy egyre csak gyűlik benned a harag, ami rágja és tépi a lelked, míg már alig marad belőle, ami ép? De ma véget ér a rémálom – hörögte, majd előhúzta acélkését."
Ez egy érdekes, fantasy-s elemekkel megspékelt bosszútörténet volt, lényegében cicaharc a vágyott férfi iránt. Csak jó mocskos, dögszaggal meg élőholttal körítve, meg magába szippantó stílusban tálalva.
"Mióta ismertem, először adta jelét annak, hogy tudatában van a jelenlétemnek, először reagált a hangomra. És én először nem fordultam utána, hogy lássam a semmit, amivé szertefoszlik, amikor sikoltva a nemlétező vonat elé veti magát."
Könnyedebb kísértethistória a lányról, aki a ködlepte peronon várja a vonatot. Már azt hittem a végén nyugalmas mosolyféle költözik az arcomra, de aztán az utolsó két mondat inkább a szememet nagyította fel, kistányérnyira.
"– Mondd, minden idetévedő nőt leszólítasz? – A hangja kellemesen búgott, de volt némi éle.Tehát nem fél. Akaratos, és azt hiszi, ha szükséges, tud kezelni egy férfit. Az ilyen lányokat a legszórakoztatóbb betörni."
Késő este, egy korlátnak támaszkodó, merengő lány, akit meglep egy simulékony modorú fiatalember... akinek kés van a zsebében.
Minden jóérzésű ember itt a "gyilkossal" értene egyet, ahogy én is azt tettem, miközben kaptam egy adag rettenetet is a múltból. Ezt a történetet nagyon jól sikerült felépíteni, ittam minden egyes sorát, miközben szitkozódott bennem a harcos nő.
"A földre rogytam. Átöleltem magam, előre-hátra hintáztam a szikla takarásában.– Nem vesznek észre! Biztos nem vesznek észre, csak ne mozdulj innen! – motyogtam magamban.Ekkor kinyúlt értem egy kar."
Ez egy igen érdekes, modernkori minotauruszi történet volt, ami fellobbantotta bennem a konteós érzéseimet. A végén meg csak bámultam ki a fejemből...
"Sűrű, fojtogató csend ülte meg a tájat."
Egy velencei gyilkos legenda elevenedett meg ebben a történetben, ami kapott jelenkori időhurkot is. Az ilyen formációt szeretem, viszont ez a kis novella az olvasmányossága ellenére, most nem ütött nálam akkorát.
"A vér szétfolyt, vörössel mérgezve meg a fehér havat. A lány letérdelt, és megigazította halott testvére haját.– Látod Luke? Én mondtam, hogy létezik! – kuncogta Liv."
Viharos vidék, gazdag, eltűnt túrázó testvérpár és egy erdei szörnyeteg: adott volt minden egy izgalmas pszicho-horrorhoz, és a sztori sikeresen vette is az akadályt. Épp ebédemet költöttem mikor olvastam, hát nem mondom, hogy nem moccant meg a gyomromban a kaja, de megérte. :D
"A tenger lágy hullámai hívogatóan nyaldossák fehér ruhám szegélyét. Én is menni akarok.Hogy véget vessek a fájdalomnak.Hogy véget vessek a bűntudatnak, ami napról napra egyre jobban mardossa a lelkem."
Egy fehér ruhás, merengő nő a parton, valamint három bulizni vágyó túrista története ez, ami bús romantikusan kezd, majd rémálomba fullad. Tetszett, bár kicsit hamar vége lett.
"– Hát, ismét látjuk egymást – mondta, azzal felemelte a puskát."
A sötét erdők mindig hálás helyszínűl szolgálnak az ijesztő történetekhez, főleg, ha a holdfény sejtelmesen bevilágítja a tájat. Szollár Bence ezt pedig érzékletesen kihasználta, és olyan Nagyláb történetet mesélt el, amiben volt csavar, feszültség és gusztustalanság. Mindez jól is működött, pár oldalban patikamérlegen kiszámított, remek történetet rakott le az asztalra.
"A játék, száz kísértet és démon legendájának megidézése, száz meggyújtott gyertyával indult, minden elmesélt rémtörténet végén eloltottak egyet-egyet, egyre sötétebbé és sötétebbé téve ezzel a helyiséget. A történetek egyre félelmetesebbé váltak, a feszültség úgy nőtt, ahogy a fény csökkent."
Gyertyák, rémmesék, egy csapat fiatal, majd vér és iszonyat. Röviden ennyi lenne a történet, ami jól felépítettre sikerült és eszembe juttatta az egyik hittanórámat, amikor a tiszteletes elmesélt egy igaz történetet. Néhány tini jó bulinak tartotta, ha megpróbál szellemet idézni. Gondolták kis hülyeség, majd jól egymásra hozzák a frászt, meg kacagnak majd egy jót. Aztán nagy zaj közepette az egyikük lerohant az emeletről és rettegve azt kiabálta, hogy "látta az ördögöt". Egy szó mint száz, nem jó ötlet túlvilági erőket játékra hívni.
"A vérveszteségtől és a fájdalomtól már csak annyi ereje maradt, hogy a messzeségben tündöklő csillagokat figyelje. Közéjük vágyott. Csak szabaduljon már meg ettől a szenvedéstől! Kínzója azonban nem engedte, hogy csendben távozzon el a túlvilágra."
Fuh... ez durva volt... Mézeshetek helyett rémeshetek... Brrr...
Összesítés: a Red Zone Book csapat igyekezett kitenni magáért, első kiadványuk, a Kárhozottak legendái teljesítette küldetését: többször rám hozta a frászt. Már a borítótól kényelmetlenül felszisszen az ember, annyira durva, de a szó legjobb értelmében. A novellák pedig változatosak voltak, mert akadt itt kísértethistória, démoni játék, de szörnyetegek is, akik éles karmaikkal és fogaikat csattogtatva mutatták be, hogy miért is illik tőlük rettegni, miközben naív áldozataik úgy érezhették magukat, mint béka a biológia órán: azaz, felboncolva.
Nem csak a novellák alaptörténetei voltak változatosak, de a minőségük is: valamelyik csak enyhén borzolta meg a babahajamat, viszont volt olyan, ami miatt inkább letettem a kanalat. Mert hát minden időt ki kell használni az olvasásra, én pedig voltam olyan bevállalós, hogy legtöbbször evés közben olvastam el egy-egy novellát. Ti ne tegyétek! Vagy úgy jártok, mint én, mikor bevillant egy gondolat: "a szörnyeteg cuppantva szívta be a zsigereket". Azt hiszem a spagettit egy ideig hanyagolom.
Amúgy meg, ha bírjátok gyomorral a szaftos pszicho-horrorokat, akkor mindenképp csapjatok le erre a novellásgyűjteményre. Én
AJÁNLOM
Az olvasás lehetőségét köszönöm a Red Zone Book csapatnak!
"Vére nagy cseppekben csöpögött le az alatta lévő fémtálcába, ahol mélyvörös, szinte már fekete, sűrű tócsává állt össze.""Huld hosszú élete alatt megtanulta, hogy az emberek nem bírják el valódi jövendőjük súlyát, és csak a vágyálmaikat szeretnék tőle visszahallani.""Nem értette, mi szakította fel az idő szövetét, amelynek repedésén keresztül a múlt összes tévedése a jelenbe áramlott és üldözte őt.""... rettegtem viszont a ködtől, amely kérlelhetetlenül újra és újra megidézi, majd mindannyiszor a halálba taszítja őt.""Kétségbeesett emberek mindig voltak, és mindig lesznek. De a legtöbbjük kétségbeesésének oka volt. Általában valaki.""Az elnyomottakból válnak a legnagyobb zsarnokok.""Csak ülök és figyelek, mert tudom, lesz, amikor már nem virrad újabb nap és mérgezővé válik a felszín.""– A bűneid szólítottak engem a pokolban, a vágyaid pedig megnyitották az utat a világodba! – hallotta elméjében a démon hangját.""Sikításuk és rémült ordításuk szétszaggatta az éjjel nyugalmát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése