Nancy Madore: Enchanted - Megígézve

     Egyszer volt, hol nem volt, és még mindig van, és lesz is egy nagyszerű könyves oldal, a Moly. Ahol egy Roselyn nicknevű hölgyemény létrehozott egy romantikus erotikusok zónát, amelybe egy nap bekarcolta az Ulpius egyik legújabb megjelenését, Gina L. Maxwell: Elcsábítani Hamupipőkét c. könyvét.
A címet olvasva enyhén megdermedtem, és roppant gyorsan hozzászóltam ezt:
- Bazz, a cím alapján azt hittem, ez a Hamupipőke erotikus átirata akarna lenni. :D
Mire barátnémtól válaszul ezt kaptam:
- Puff neki, hát nem! :D Hacsak az eredeti mesében nem volt a herceg ketrecharcos… :D
Aztán egy kis csevejbe kezdtünk, ami innen:
- A borítót látva, meg a fülszöveg után leesett. :D Az azért már elég durva lenne, ha a meséket ilyen stílusúra alakítanák át. :|
... idáig vezetett:
- Már ez is meg volt. :D A szépség és a szörnyetegben a szörnyeteg tényleg SZÖRNYETEG. A padlót veri neki… :D
... itt kaptam egy linket az adott könyvhöz, amiről most véleményt szeretnék alkotni.

Nancy Madore

     Engedd, hogy elragadjon egy semmi máshoz nem hasonlító fantáziavilág! Ahol a gyönyörű hercegkisasszonyt szerelmi hármasfogatra csábítja jóképű hercege és a megnyerő komorna… ahol egy rejtélyes úriember fiatal felesége érzékborzoló büntetésben részesül gátlástalan kíváncsisága miatt… ahol a naiv leány feleségül megy egy szörnyeteghez, akinek érzéki étvágya felébreszti bimbódzó vágyát…
Tizenhárom klasszikus mese egyedülálló és kifejezetten felnőtteknek szóló változatával Nancy Madore kíváncsivá tesz és felizgat. Az írónő csiklandozó, pezsgő erotikus antológiája garantálja, hogy késő éjszakáig fennmaradsz majd.
Ezután másképp látod majd a tündérmeséket. 

  A könyv alcíme amúgy az, hogy " Erotikus esti mesék hölgyeknek". Beosztottam. Minden este elolvastam egy történetet. Vagy kettőt. A fülszöveg utolsó mondata nagyon találó. Mert a könyv után tényleg másként látom a tündérmeséket. Amikor befejeztem ezt az érdekes novellagyűjteményt, szóhoz sem jutottam. A gondolataim bölcsen hallgattak. Így hát kezdetnek bemásolom az előszó egyik bekezdését, amivel talán elindítom magamban a lavinát:

Úgy gondolom, hogy a kifejezetten nőknek és nőkről íródott erotikus történetek segíthetnek elfogadni saját szexualitásunkat.Erőfeszítéseim gyümölcsei azok a novellák, amelyek ebben a kötetben kaptak helyet. Nők valódi ábrándjain alapulnak, úgy, ahogy vannak, cenzúra nélkül. Ne ijedj meg, ha néhány olyan álomról is olvasol itt, ami nem minden nézőpontból „helyénvaló”. Gondolj arra, hogy ezeket a történeteket gondosan válogattam azok közül, melyek a kutatásaim során a legnépszerűbbeknek találtattak. Elfogadni, beismerni ezeket az ábrándokat, cseppet sem sérti a nők egyenjogúságát, mivel az egyenjogúság éppen hogy csakis az elfogadáson keresztül érhető el.

Én bármit beismerek magamnak. Ahogy gondolom Ti is. De ugyan már, honnan szedi Madore azt a baromságot, hogy a nők vágyálma egy karomnyi nagyságú és vastagságú böhöm nagy "szerszám" "kényeztetése", aminek a végén egy elvarázsolt szörnyeteg van? Még ha hátulról nem is látszik az illető. Mire akarok ezzel kilyukadni? Hát a Szépség és a Szörnyeteg mesére. Mert ennek a könyvnek az első novellácskája erről a párosról szól, csak kicsit másként. Erotikusan, vagy inkább elrémisztően? Azt döntse el mindenki saját maga. Engem megállásra késztetett, és borzongásra, valamint megrökönyödésre. Egy törékeny lány, és egy jó nagy szörnyeteg, aki jól megrakja a csajt. És aki, miután szerelmével megváltotta elvarázsolt hercegét a szörnyetegségtől, unatkozik, rosszul érzi magát, mert már nincs többé az ő szörnyetege. Vagy inkább a bunkónagyságú hímtagot hiányolja, mert ugye emberurának átlagos mérete elkottyan ott... nem tudni.

Van nekünk még sok-sok átdolgozott történetünk ebben a felnőtt mesekönyvben, amiknek egy része borzalmas, unalmas, elcsépelt, és még sorolhatnám. Például itt van a macska és az egér esete, aminek szimbolikus jelentését értem ugyan (a férfi (macska) és a nő (egér) közti örök harc), de emberek, nem lehet mindenre ráhúzni azt a mondást, hogy a "cél szentesíti az eszközt". Mert akármit is akart ezzel a sztorival elmondani az írónő, nekem a macska akkor is macs maradt, az egér meg a kajája, nem a szeretője.
Talán ez a két megemlített történet volt a könyv leghülyébb története. A többi sztori leginkább elhanyagolható volt, de akadt köztük olyan, amitől nevetnem kellett, mint például a kotnyeles Aranyhaj történetétől, aki nagy gubancba keveredett a három zabkásás gróffal, akik ajándék prostinak nézték őt. Vagy ott van Hófehérke a hét, törpetestbe varázsolt hercegével, akik egyetlen csókjától visszaváltoznak eredeti alakjukba, és persze mind szeretik a sápadt lányt, aki mindegyiket viszontszerette, s eztán Hókefélkének hívták... gondolom én.

Eléggé vegyes érzelmeket váltott ki belőlem ez a könyv. Mert vannak benne überroszz történetek, de vannak elviselhetők, és akadnak jók is. Engem Hamupipőke története vett meg, amiben a lány már a herceg hitvese, de szorítja a cipő, és a házas élet sem olyan, mint a mesékben. Ezért lép egy nagyot, közben tündér keresztanyjának köszönhetően lábbelit vált, és meglép ura elől. Aki miután megtalálja, rájön arra, mire is vágyik az asszonykája. Együtt teszik a közös életüket megértésben gazdaggá és érzékibbé. Ez a mese tényleg jól sikerült, akárcsak A rút kiskacsa, amiben nővérek mesélik el életüket. Négyük szépségükkel akartak előre jutni, de csak kihasználták őket, ám a legkisebb testvér, aki nem volt olyan csinos mint ők, inkább az eszével jutott előbbre, és közben még az igaz szerelmet is megtalálta. Ez a történet azért még tanulságos is volt a könyv végére. 

Nem pironkodtam, és nem lettem izgatott ettől az olvasmánytól, de bevallom, néha szórakoztatóak voltak ezek a kis novellák, ahol szinte minden hímnemű, elvarázsolt herceg volt, s amiben szinte minden "hölgy" egy rib... hopp, inkább mégsem. Mert ahogy egy oldal neve is bizonyítja, "nincsenek ribancok, csak sűrűn b*szott hercegnők".
 
3/10

Hogy mikor, hol, vagy egyáltalán megjelenik-e magyarul a további két kötet, arról még nem tudok, de a borítókat azért megmutatom: