Ha eddig még nem tudtatok róla, akkor szólok, hogy a könyvvilág bloggerei létrehoztak egy petíciót, amiben a kedvenc könyvsorozatainkért küzdenek. Részletekért kattintsatok IDE! A felsorolt szerzők közül egyedül Frost-tól olvastam eddig, de a Cat & Bones - Vámpírvadász sorozatával a kedvenc íróim közé lépett. Elég bosszantó, hogy külföldön már a sokadik kötetnél tart a sorozat, amíg a magyar kiadás négy és egy spin-off könyvvel "büszkélkedhet". A jogok az Ulpiusnál vannak, akik nem tudom miért, de állandóan elhalasztják a megjelenéseket. Vagyis inkább ha józanul gondolkodunk, akkor rájöhetünk a miértre. Mert hát most a divathullám az erotikus/romantikus könyveknek kedvez. Hosszasan gondolkodhatnánk, hogy miért jelentetnek meg olyan sok egy kaptafára készülő elsőkönyves "írók" műveit, de ameddig van rá kereslet, addig bizony sajnos a minőségi történetek háttérbe szorulnak. Személy szerint nagyon kesergek emiatt, de azért olykor én is elcsábulok egy-egy Ulpiusos baromság elolvasására.
Pár hónappal ezelőtt, amikor a szürke és Crossfire könyvek sikere az egekbe szökött, sorra jöttek a hasonló történetek. Így esett meg, hogy piacra került egy blogos író, Raine Miller, A Blackstone affér sorozatának első része, a Meztelenül. Üres történet volt, a folytatás pedig nemkülönben. De ha már én is beléptem "ha egy sorozatot elkezdünk, akkor be is fejezzük" képzeletbeli klubba, akkor nem húzom ki magam a felelősség alól.
A Blackstone-affér második része! Veszély
leselkedik hőseinkre. Ezért a szerelemért azonban érdemes harcolni. A
férfi kész mindent feltenni egy lapra.
Ethan Blackstone-nak komoly problémája akadt. Brynne bizalma megingott benne, ezért elhagyta. Ethan azonban nem hajlandó nélküle élni, mindent megtesz azért, hogy visszakapja szépséges amerikai barátnőjét. A szenvedély kettejük között kirobbanó, azonban a múlt dermesztő árnyai tönkretehetik közös életüket. A politikai fenyegetés eléri Brynne-t, Ethannak pedig minden erejére és ügyességére szüksége lesz, hogy még időben meg tudja védeni szíve hölgyét a veszélytől, amely akár örökre elválaszthatja egymástól hőseinket. Vajon képes lesz Ethan kitépni Brynne-t múltja félelmetes szorításából? Érezheti még a lány testének melegségét, élvezheti valaha teljes bizalmát? Szerelmi bánatában Ethan mindent megtesz azért, hogy elnyerje Brynne szívét. Bármit vállal, hogy megmenthesse. Mindent föltesz egy lapra.
Ez a fülszöveg röhejes. Olyan, mint egy szappanopera eltúlzott bevezetője.
Sajnálom azt a fordítót, akinek ezzel az agyzsibbasztó könyvvel meg kellett küzdenie. Remélem jól megfizették a fáradtságáért. Még jó, hogy ez a rész sem olyan hosszú. Az ára viszont újból a pofátlanság kategóriájába tartozik.
Először is tádám, ezt a könyvet nem Brynne meséli el nekünk, hanem Ethan Blackstone. Már az első résznél sem szimpatizáltam a pasival, mert lerítt róla, hogy egy kanos tini fejével gondolkodik. A saját maga elbeszélt könyvnél pedig még világosabb lett számomra, hogy a kangörcsös tini mellett egy bunkó paraszt is éldegél az ő testecskéjében.
Ethan a nagy hősszerelmes, aki unalmában füstöl mint egy gyárkémény, hisz az ő drága szerelme Brynne elhagyta őt egy hülyeség miatt. De EB nem hátrál meg, mert szüksége van a lányra, és ha már ez a hős katona nem ért a szép szóból, akkor átkreálja magának az elutasítást.
Főhősünk nemcsak hogy okos, de minden idegszálával odafigyel a szerelmére. Mert amikor Brynne éppen életének legszaftosabb mocskát meséli el kedvesének, akkor a pasi egy hihetetlen nagy ostobasággal vág a csaj szavába. Éspedig:
Ethan egyfolytában azon nyavalyog, hogy mennyire hiányzik neki Brynne, milyen nagyon szereti őt. Hát, nem is tudom. Szerintem nála a szerelem kimerül a testiségben, főleg, hogy alig ismerik egymást a csajjal. Ebből a kijelentésből mondjuk nekem egyáltalán nem az jön le, hogy oltárira beleszerelmesedett:
Egy csomó röhejes idézetet jegyeztem fel magamnak. Az egyik kedvencem ettől a szerelem példaképétől:
A nagy történet során ez a faszi elkezdi magát sajnáltatni:
A történet haladtával érthető, hogy egyre több információmorzsát tudunk meg főszereplőinkről. Mint például Brynne családjáról. Szegény lányt egyvalamiért sajnálom. Az édesanyja egyszerűen kibírhatatlan perszóna.
A csaj múltja elég gáz, volt vele baja rendesen - mondjuk magának kereste a bajt. Nekem is voltak gondjaim, de nem úgy enyhítettem a fájdalmaimon, ahogy ő-, mire a drága mama így vélekedik a lányáról:
Van egy rész, amiben Ethan nem ugrik rá hősnőnkre eszeveszettül, mint egy bagzó macska, hanem elmeséli, miként fogja kényeztetni. Már kezdtem azt hinni, hogy ebbe a ficsúrba szorult némi romantika, aztán az elképzelés végén feloszlott ez a kis ködös képzavar:
A pasi fogalmazása profi. Ha a szexjelenetek olvasásán mást nem, de legalább jókat röhögtem.
Aztán történt egy kis csoda, ahol egy pillanatnyi komolyságot láttam Ethan-ben:
Összesítés: ez az affér folytatás sem lett jobb olvasmány, mint az első rész, sőt inkább rosszabb. Ethan egy mocskos szájú tuskó, aki minden infót kiakar csikarni Brynne-ból a múltja miatt, de, hogy ő megnyílna a csajnak, olyan nincs. Aztán meg amikor megtud ezt-azt, úgy vélekedik szerelméről, mint egy sarki pillangóról. Kérdem én: ilyen a feltétel nélküli szerelem? Amikor inkább elítéli a kedvest, minthogy szemet hunyna a múlt felett? Ő cölibátust fogadott, vagy mi? Persze, hogy nem. Szóval ez a pasiszemszög nem győzött meg. Mert Ethan fejébe bepillantani elég rossz élmény volt. Gondolom a harmadik rész elmesélése felváltva fog történni a két főszereplő közt. Kibírom... valahogy.
Azt hiszem az idei évem összegző bejegyzésénél mégsem egy könyvet fogok a legrosszabb könyvélményemnek elkönyvelni, hanem ezt az egész sorozatot.
1/10
Ethan Blackstone-nak komoly problémája akadt. Brynne bizalma megingott benne, ezért elhagyta. Ethan azonban nem hajlandó nélküle élni, mindent megtesz azért, hogy visszakapja szépséges amerikai barátnőjét. A szenvedély kettejük között kirobbanó, azonban a múlt dermesztő árnyai tönkretehetik közös életüket. A politikai fenyegetés eléri Brynne-t, Ethannak pedig minden erejére és ügyességére szüksége lesz, hogy még időben meg tudja védeni szíve hölgyét a veszélytől, amely akár örökre elválaszthatja egymástól hőseinket. Vajon képes lesz Ethan kitépni Brynne-t múltja félelmetes szorításából? Érezheti még a lány testének melegségét, élvezheti valaha teljes bizalmát? Szerelmi bánatában Ethan mindent megtesz azért, hogy elnyerje Brynne szívét. Bármit vállal, hogy megmenthesse. Mindent föltesz egy lapra.
Ez a fülszöveg röhejes. Olyan, mint egy szappanopera eltúlzott bevezetője.
Sajnálom azt a fordítót, akinek ezzel az agyzsibbasztó könyvvel meg kellett küzdenie. Remélem jól megfizették a fáradtságáért. Még jó, hogy ez a rész sem olyan hosszú. Az ára viszont újból a pofátlanság kategóriájába tartozik.
Először is tádám, ezt a könyvet nem Brynne meséli el nekünk, hanem Ethan Blackstone. Már az első résznél sem szimpatizáltam a pasival, mert lerítt róla, hogy egy kanos tini fejével gondolkodik. A saját maga elbeszélt könyvnél pedig még világosabb lett számomra, hogy a kangörcsös tini mellett egy bunkó paraszt is éldegél az ő testecskéjében.
Ethan a nagy hősszerelmes, aki unalmában füstöl mint egy gyárkémény, hisz az ő drága szerelme Brynne elhagyta őt egy hülyeség miatt. De EB nem hátrál meg, mert szüksége van a lányra, és ha már ez a hős katona nem ért a szép szóból, akkor átkreálja magának az elutasítást.
"Ráébredtem még egy másik igazságra is, miközben anyaszomorító, seggfejű önmagam tükörképét bámultam.Igen, nagyon okos fiú vagy, Ethan. Ha léteznél, most meg is simogatnám a buksidat.
A soha nagyon hosszú idő. Lehet, hogy adok neki egy-két napot, de a soha szóba se jöhet.
Elvégre a tényállás mit sem változott: Brynne-nek védelem kell, mert még mindig veszélyesnek ígérkező fenyegetéseknek van kitéve. Nem engedhetem, hogy valami történjen azzal a lánnyal, akit szeretek. Azt soha!
Belemosolyogtam a tükörbe; szórakoztatónak találtam, hogy még ebben a szánalmas állapotomban is milyen okos vagyok! Hiszen tökéletesen példáztam, hogy miként lehet a soha szót helyesen használni."
Főhősünk nemcsak hogy okos, de minden idegszálával odafigyel a szerelmére. Mert amikor Brynne éppen életének legszaftosabb mocskát meséli el kedvesének, akkor a pasi egy hihetetlen nagy ostobasággal vág a csaj szavába. Éspedig:
"...Tudtam róla, hogy fűvel-fával megcsal. Ő meg azt hitte, elepedek érte, és amikor kiderült, hogy egy másik fiúval randizom, akit a futópályán ismertem meg, nagyon megharagudott. De azzal nem számoltam, hogy ennyire!Gondolom ezt nem kell tovább kommentálnom.
- Te futottál iskolás korodban?
- Igen, versenyszerűen. - Bólintott, és újra a poharába temetkezett. - Szóval... arra ébredtem, hogy tiszta homály az agyam, és nem bírom mozdítani a tagjaimat. Szerintem belecsempészhettek valamit az italomba..."
Ethan egyfolytában azon nyavalyog, hogy mennyire hiányzik neki Brynne, milyen nagyon szereti őt. Hát, nem is tudom. Szerintem nála a szerelem kimerül a testiségben, főleg, hogy alig ismerik egymást a csajjal. Ebből a kijelentésből mondjuk nekem egyáltalán nem az jön le, hogy oltárira beleszerelmesedett:
"- Brynne természetétől fogva aláveti magát az akaratomnak."Inkább tulajdonának tekinti őt, nem a szerelmének. Micsoda álompasi. Az Isten mentsen meg az ilyentől!
Egy csomó röhejes idézetet jegyeztem fel magamnak. Az egyik kedvencem ettől a szerelem példaképétől:
"Tovább garázdálkodtam Brynne szájában. Mindent beleadtam ebbe a csókba, birtokba vettem az ajkát, harapdáltam, igyekeztem minél mélyebbre hatolni. Minél mélyebbre megyek benne, annál kevésbé akar majd elhagyni"Persze hogy nem akar majd elhagyni, nem is tudna, hiszen szerencsétlen belefulladna a nyáladba.
A nagy történet során ez a faszi elkezdi magát sajnáltatni:
"Vacsi, szex, talán egy ráadás-dugással, aztán ki is fújt. A lényeg az, hogy utálom, ha kihasználnak. Évekig próbálkoztam, de mindig csak olyan nőkkel sikerült összejönnöm, akiktől csak szexet kaphattam."Ahha... mindjárt megsiratlak haver. Szerintem sok pasi álma az, hogy csak dugjon, mint a nyúl, aztán a nőcik sorjában lépjenek olajra. Aki pedig normális kapcsolatra vágyik, az nem a pénzhajhász csirkék közé mászik.
A történet haladtával érthető, hogy egyre több információmorzsát tudunk meg főszereplőinkről. Mint például Brynne családjáról. Szegény lányt egyvalamiért sajnálom. Az édesanyja egyszerűen kibírhatatlan perszóna.
A csaj múltja elég gáz, volt vele baja rendesen - mondjuk magának kereste a bajt. Nekem is voltak gondjaim, de nem úgy enyhítettem a fájdalmaimon, ahogy ő-, mire a drága mama így vélekedik a lányáról:
"... Egyvalamit tudnia kell a lányomról, Mr. Blackstone. Brynne szeret nekem kínos pillanatokat okozni."Öhh... ha az én gyerekemmel olyan történne, ami anno Brynne-nel, akkor nem mondanék róla ilyet, hanem védeném mindentől. Anyák szégyene, égetnivaló boszorkány!
Van egy rész, amiben Ethan nem ugrik rá hősnőnkre eszeveszettül, mint egy bagzó macska, hanem elmeséli, miként fogja kényeztetni. Már kezdtem azt hinni, hogy ebbe a ficsúrba szorult némi romantika, aztán az elképzelés végén feloszlott ez a kis ködös képzavar:
"Orgazmusból orgazmusba viszem majd, végül levetkőzöm, és a szerszámommal is megpiszkálom egy kicsit."Ezen besírtam, komolyan. Megpiszkálja... erről nekem teljesen más bottal megpiszkálnivaló jutott az eszembe. De nem csak ezen csordult ki a könny a szememből, hanem a következőn is:
"... Úgy megcsócsálta a szerszámomat, hogy még a szemem is belesajdult".Erről a Mély harapás c. film ugrott be. :D
A pasi fogalmazása profi. Ha a szexjelenetek olvasásán mást nem, de legalább jókat röhögtem.
Aztán történt egy kis csoda, ahol egy pillanatnyi komolyságot láttam Ethan-ben:
"Brynne testét szexre teremtették, de nekem nem számított a teste. Én őt magát szerettem."... ezzel csak az a baj, hogy én nem hiszek neked, kedves katona.
Összesítés: ez az affér folytatás sem lett jobb olvasmány, mint az első rész, sőt inkább rosszabb. Ethan egy mocskos szájú tuskó, aki minden infót kiakar csikarni Brynne-ból a múltja miatt, de, hogy ő megnyílna a csajnak, olyan nincs. Aztán meg amikor megtud ezt-azt, úgy vélekedik szerelméről, mint egy sarki pillangóról. Kérdem én: ilyen a feltétel nélküli szerelem? Amikor inkább elítéli a kedvest, minthogy szemet hunyna a múlt felett? Ő cölibátust fogadott, vagy mi? Persze, hogy nem. Szóval ez a pasiszemszög nem győzött meg. Mert Ethan fejébe bepillantani elég rossz élmény volt. Gondolom a harmadik rész elmesélése felváltva fog történni a két főszereplő közt. Kibírom... valahogy.
Azt hiszem az idei évem összegző bejegyzésénél mégsem egy könyvet fogok a legrosszabb könyvélményemnek elkönyvelni, hanem ezt az egész sorozatot.
1/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése