Sylvia Day: Megigézve

     Sylvia Day Crossfire sorozat? Jöhet? Az első két rész jó volt, nekem tetszett. A harmadik még mindig itt "porosodik", de lassan elérek hozzá. Kicsit elment a kedvem Evától és Gideontól, mert több helyen azt olvastam, hogy Day elcseszte a sztorit, így úgy gondoltam inkább hagyom pihenni ezt a drámai szexkönyvet, és belelapozok valami másfajta műfajba. Persze amikor megláttam az Ulpiusnlál ezt a csinos kis borítós Day könyvet, azt hittem már megjelent a Crossfire negyedik része, úgyhogy átértékeltem a "pedig ezt most félreteszem" elhatározásomat, és úgy voltam vele ez a könyv is kell, hozzácsapom a sorihoz, de aztán elolvastam a fülszöveget és... Victoria? Max? Ohó, ez teljesen más sztori! Összedörzsöltem a tenyeremet, beleolvastam talán egy darab véleménybe ami nem magasztalta az egekig, de üsse kő, felkutattam a könyvet, elolvastam és... és... hát ez meg mi a jó nagy büdös franc volt?

     Max Westin maga volt a megtestesült szexualitás. A lány már a közelségéből, a szagából érezte. Benne minden nyers volt és érdes. Egy őseredeti lény. Akárcsak Victoria.

Max túl hosszan fogta a kezét, sűrű pillákkal keretezett szeme leplezetlenül elárulta a szándékát: magának akarta, meg akarta szelídíteni a nőt…

„Victoria”.

Egy szó csupán, de ahogy a férfi szájából hangzott, abból olyannyira sugárzott a birtoklás, hogy Victoria már-már magán érezte a nyakörvet.

„Ez hozzátartozik a természetedhez – morogta a férfi. – A vágy arra, hogy valaki megszerezzen.”

Ebben a macska-egér játékban minden csak illúzió, ám a szenvedély valóságosabb már nem is lehetne…

     Raine Miller, Sara Fawkes, Sunny, azt hittem ezektől már nem lehet lejjebb. Pedig a felsorolt írónők történetei ehhez képest maga a tökély, a kidolgozottság netovábbja, amiket kész élvezet olvasni.
Ezt a könyvet egyszerűen nem tudom feldolgozni. Mi a fene történt Day-jel? Tudom, hogy a Crossfire-t a kiadó nyomása miatt nyújtja öt részesre, ami szerintem tök felesleges, erre most meg előrukkol ezzel a marhasággal, amivel erősen megtépázta azt a meggyőződésemet, hogy jó író lenne.
Azt hittem ez a csoda az írói szárnypróbálgatásai alatti éveiből származik, és a magyar kiadó úgy gondolta, ha a sorozatával jól jártak, akkor ezt is beveszik a repertoárba, de utánanéztem, ez az izé idei kiadás hazájában is. Mi a franc motiválta a szerzőt? Tuti a pénz. De egy ilyen jellegtelen és kidolgozatlan valamivel bekasznizni a jó olvasónépet, valami járna. Mondjuk egy jó kis monokli az írónő, meg a kiadója szeme alá.
Fel vagyok háborodva... ne féljetek, azért a történetről is mondok ez-azt.

A fülszöveg után úgy gondoltam, ez jó kis sztori lesz, még ha lerágott csontú erotikus-romantikus irodalomra is lehet következtetni.
Olvasom... egy iroda. Egy csaj, aki mosolyogva figyeli a húúú de jó pasit, és miután fogadja majd váltanak pár szót a vadásszal, azt látom hogy...

"A lány az italhűtőhöz lépett, és két üveg tejet vett elő. Szándékos volt a választás, a tudás jelzése." 

és megálltam egy pillanatra. Miféle vadász? És mi van? Tej? Tejjel kínálja? Meg hogy az a tudás jelzése? He? Itt aztán erősen élt bennem a gyanú, hogy ez a történet nem egy szokványos eromantikus cucc lesz. Nem is az, hanem egy varázspornó!
Van egy nő, Victoria, aki Familiáris, vagyis alakváltó, aki macskává tud változni. Minden macskusznak szüksége van egy boszorkánymesterre, aki jó gazdiként vigyáz rá, szeretgeti, de hűséget vár el érte. Van egy Tanács, ami eldönti, hogy melyik boszimesterhez melyik familiáris kerül egy örökkévalóságig. Ellenkezés nincs, az van amit a Tanács rendel, akikről semmit sem tudunk meg azon kívül...

"Ha duzzogásról volt szó, a Tanácsot nem lehetett felülmúlni."

egyebet nem. Ha a feleknek mázlijuk volt, akkor egymás iránt szerelemre lobbantak, ha nem, akkor a Tanács módjára duzzoghattak.
Victoriának a szerelme, Darius volt a gazdija, de a pasas egy harc közben, amit a Triumvirátussal zavart le (ne kérdezzétek kik ők, rossz arcok annyi biztos, egyéb adat nincs), meghalt, de az erejét átadta a macskanőnek, aki több száz évig élt szabadon, sikeres nőként, amíg az irodájába be nem toppant a vadász,  Max Westin.

"Victoria majdhogynem vadállat volt, amikor találkoztak. Maxnak az volt a megbízatása, hogy szelídítse meg egy másik boszorkánymester számára, vagy pusztítsa el. Végül nem tehetett mást, mint hogy megtartsa magának. A lány olyan nélkülözhetetlenné vált a számára, mint a levegő."

Olyan, de olyan hamar egymásba bolondultak, hogy csak na.

"Nekem te kellesz.
Milyen egyszerű szavak, mégis milyen veszélyesek."

Egyik pillanatban egy kacér mosoly, aztán az önállóságára és szabadságára oly büszke nő egy fejezettel később már a pasi tenyeréből eszik, aztán szex, szex és szex...

"Bármennyire szerette is irányítani a dolgokat, szívesen lemondott erről Max kedvéért. Csakis az ő kedvéért.
- Térdre - mordult fel Max, és végigsimított magán, tetőtől makkig.
Victoria lecsusszant a székről, és kecsesen a padlóra ereszkedett, macskás egyensúlyérzékkel."

...a történet közepéig, ahol az újdonsült pár egy nevetséges és hatásvadász gyenge harci részbe bonyolódik, amit egy másik könyvbe illő problémásnak tűnő rész követ, és aminek végén egy közbeszúrt mondatocskából derült ki számomra, hogy a közepétől ők már két éve alkotnak egy párt. Jó, hogy az írónő megjegyezte.

A történetvezetés haláli. Annyira összecsapott, agyzsibbasztó és sz@r, hogy az már fáj. Ez az igénytelenség felsőfoka, nem tudom hogy volt képes Day egy ilyet megszülni... bizti könnyen ment, mert egy ilyen gyengeséget már tényleg bárki kikotor a maga elméjéből. De ha már a sztorivezetést röviden leírtam a béka segge alá, akkor is, még mindig ott van az a rengeteg szex, amit alapból szeretek olvasni, de az sem mindegy hogy van megfogalmazva. Kérem... hát ebben elég rosszul. Mocskos, néha már gusztustalan, mely szavak legeslegtöbbje kedves vadászunk, a férfifőszereplő szájából hangzik el. Mintha egy ócska pornófilm "könyvbe" öntött változatát szemeztem volna.

"- Ne próbálj kicselezni. Mindössze két napot voltam távol, Victoria, és te mintha máris elfelejtetted volna, hogy mit ígértél - a bőrszíjak megint a lány fenekén csattantak. - Hogy szolgálsz, engedelmeskedsz és kielégítesz. Hogy sosem kérdőjelezed meg a parancsaimat, és nem tagadsz meg tőlem semmit. Hogy sosem mondasz nekem nemet.
- Többet adok neked, mint bárkinek valaha is.
(...)
- Túlságosan sokat gondolsz a sebezhetőségedre - búgta Max, és finom ujjakkal masszírozta a sajgó bőrt. - Ezt az ajándékot megígérted, amikor a magaménak nyilvánítottalak, mégsem adtad meg nekem, nem igaz? Én viszont megtartottam az ígéretemet. Dédelgetlek, értékellek, vigyázok rád.
- A te életed veszedelmes, Max. Te magad is veszedelmes vagy. Ez része a csomagnak.
- Még mindig vitatkozol velem, cica?
A lány megfeszült, de Max most változtatott a játékon.
(...)
 - Milyen csinos kis punci - morogta, s forró lehelete megcsapta a csillámló redőket. A nyelvével ingerelni kezdte a nyílás körüli részt. - Puha és szűk és nedves. Én pedig keményen megdugom, és a legcsodálatosabb orgazmust adom neki. Telenyomlak sűrű, síkos gecivel.
- Igen. Max..., kérlek."

Kedves Max, téged sem kívánnálak, még a hátam közepére sem. Ez a muksó egy önelégült görcs. Az írónő azt sulykolja, hogy ez a tag szexi macsó, aki bátor és merész, közben hősnőnkkel úgy bánik mint egy guminővel, akinek ez még tetszik is. A hülyéje... grrr... Jól sejtitek, nem lettek kedvenc szereplőim.

Összesítés: agyzsibbasztó történet, ultra rossz, kiszámítható, izgalmakban egyáltalán nem bővelkedő harcok, ocsmány és néha unalmas pornórészek, semleges karakterek. Pocsék történetváz egy kis varázslattal - amiben minden gond pár bekezdés után megoldódik -, meg egy bagzó macskanővel és varázspálcáját folyton fitogtató domináns alakkal, akik az orgazmus átélésével áramoltatják egymásba az erejüket. Bizony... micsoda eredeti ötlet, így még erősebb köztük a kötelék.
Egyvalamiért még haragszom az írónőre. Ja hát igen, az hogy megírta, az elég piszok dolog volt tőle, de hogy hagyhatott ki a végéről egy olyan epilógust, ahol főhőseink büszke szülei egy alomnyi cicuskának? Hallatlan. Pedig az lett volna ám a gyönyörű boldog vég. Hacsak Day nem tervezi a folytatást... Isten ments!

     (a könyv befejeztével nekem is ez volt a reakcióm)

 1/10