Őszi olvasónapló #3

     Halihó!

Úgy tűnik maradok az évszakos olvasónaplóknál, de nem baj, amilyen keveset olvasok (sajnos) mostanában, ez a lista sem lesz túl hosszú. Igaz néhány könyv karcolgatta a 800 oldalt, úgyhogy nem olyan nagy csoda, hogy egy-egy könyvvel hosszabb ideig tartott az olvasás.

    Nyár végén kezdtem, majd ősz első hónapjában fejeztem be Gregus Gábor humoros, kalandos, akciódús regényét, A gyilkos tündérek városát, amiben olyan kellemeset csalódtam, hogy az csuda. 

     Aztán folytattam a sort Marissa Meyer Fairest című történetével, a Holdbéli krónikák 3,5 részével, ami a főgonosz Levana királynő életét mesélte el. 

A Holdbéli királyság ármánnyal teli kígyófészkéről érdekes, egyben gusztustalan volt olvasni, ahol fő a szépség, a ravaszság, utóbbiból Levanánál pedig nem volt hiány. Az elsőt pedig elérte "mágiával", a csillogással. Sokszor szántam ezt a szeretetre éhes nőszemélyt, de a végén bebizonyította, hogy nem hiába ő a fősorozat nagy gonosza.

Szívesen olvasnám magyarul is, szerintem megérdemelné a fordítást.

     Októberben Vi Keeland Kockázatos kaland című könyvével folytattam a sort, amit kedvenccé avanzsáltam! A főszereplő fickó lehengerelt, ritkán olvasok ilyen kitartó, minimálisan durcáskodó pasiról, aki mindent megtett a kiszemelt hölgy kegyeiért. 

Eszméletlen aranyos, romantikus és szexi volt ez a kötet, remélem ezután Keeland könyvei hasonló érzést fognak kiváltani belőlem.

     Aztán jött az első L. J. Shen könyvem, a Bostoni bikák első része, A szívtipró, ami előtt nem ártott volna elolvasnom még néhány könyvet az írónőtől, mert a történetei nagyja ha nem is olyan szorosan, de azért  kapcsolódnak egymáshoz.

Ez a kötet egy nyálas ficsúrról és egy íjászkodó rút kiskacsáról szólt, amit olyan szépen csűrt, csavart és tálalt az írónő, amitől köszönöm szépen, csodásan jóllaktam. Jöhet a következő rész! 

   

      A következő olvasmányom előolvasás volt, mégpedig Jay Kristoff  Vámpírbirodalom sorozatának nyitókötete, ami azonos címmel látott napvilágot. 

Ez a három idősíkon futó történet olvasói létem egyik legfelemelőbb olvasmánya volt. Izgalmas világ, a cselekményvezetés nem különben. A karakterek mindegyike wow, a történet komplex, kiválóan összerakott. A kötet tele van meglepetéssel, könnyel, drámával, feszültséggel, bajtársiassággal és humorral... meg persze gusztustalan vérszívókkal... és olyan fordulatokkal, hogy a fal adja a másikat. 

    Marissa Meyer Holdbéli krónikák sorozatának negyedik részét, a Wintert, igyekeztem elhúzni, mert nem szerettem volna túl hamar elbúcsúzni ettől a kiváló történetzárótól. Annyira szerettem! Tele volt körömlerágós és akciódús pillanatokkal, nyomokban édes romantikával, és olyan csúcs lezáró fejezetekkel, hogy leesett az állam. Csak elismerően tudok nyilatkozni erről a kötetről. Meg úgy az egész sorozatról. 

     Aztán végre kézbe vehettem az Egy boszorkány naplóját Leda D'Rasitól, amiben több apró Luna-féle sztorin sírhattam jókedvemben. 

Nem csalódtam ebben a vékonyka kötetben, a főhősnő hozta a szokásos formáját, azt a  hibbant, bohókás, szexi nőszemélyt aki minden hülyeségben benne van, ezt a tehetségét pedig apácaként - legnagyobb örömömre - bőven kamatoztatta.

     Ezután lehetőséget kaptam Vincze Ágnestől hogy elolvashassam a Kárrendezés című könyvét, ami betegségről, szívfájdalomról, küzdeniakarásról szólt. Megtaposott ez a kötet, de abszolút nem bántam meg hogy elolvastam, nagyon sokat adott! 

     Végül az ősz utolsó olvasmányaként a hőnszeretett A szerelem képletét választottam Ali Hazelwoodtól, nem véletlenül. Egyrészt a hype, másrészt a Kárrendezés után szükségem volt valami rózsaszínre, ez az álkapcsolat rom-kom pedig tökéletes választásnak bizonyult. Minden percét élveztem, sokszor mosolyogva olvastam, persze komolyságot is tartalmaz, de mindent összevetve az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb olvasmánya volt. Nem bántam meg, hogy megvettem.