L. J. Shen: A szívtipró

     Ahogy kezdem magamnak felfedezni az Álomgyár kiadványait, úgy csöppenek vissza régi kedves zsánerem, az erotikus romantikusok világába. A kiadó hatalmas kínálattal büszkélkedhet, én pedig soha nem fogok tudni felzárkózni és behozni a lemaradást, viszont nem bánom, hogy van miből szemezni, így amikor lehetőségem nyílt két recenziós kötetet bezsebelni, rögtön tudtam, hogy a Kockázatos kaland mellé L. J. Shen-től A szívtipró című kötetet szeretném még.

Kiadó: Álomgyár

Sorozat: Bostoni bikák #1

Műfaj: romantikus, erotikus, chick-lit, new adult (NA) 

Oldalszám: 472

Eredeti cím: The Hunter

Kötés: puhatáblás

Fordító: Ladányi Klára

Megjelenés: 2022 (eredeti megjelenés: 2020)

ISBN: 9789635703838

Megrendelem 

Hunter

Nem terveztem, hogy egy szexvideó főszereplője legyek, okés?

Egyszerűen csak megtörtént.

Erre az én utálatos apám fél év cölibátusra, piamentességre és totális unalomra ítél a legstréberebb, szűzike, Sailor Brennan társaságában.

Sailor

Nem vágytam erre a melóra, oké?

De annyira jó ajánlat volt, hogy nem mondhattam nemet.

Amúgy sem kell félni attól, hogy belezúgnék ebbe a gyönyörű, karizmatikus, csilliárdos agglegénybe.

Nem. Ellenállok Hunter Fitzpatrick vonzerejének.

Még akkor is, ha elveszítem mindenemet.

Még akkor is, ha odavész a birodalma.

Az Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző L. J. Shen új, Bostoni bikák-sorozata nem okoz csalódást a szenvedélyre és érzékiségre vágyó olvasóknak.

L. J. Shen 

     L.J. Shen neve elég régóta ismert az érzéki romantikus történeteket kedvelők közt, hisz sok regénye jelent már meg magyar nyelven, és én is elégszer nézegettem a megjelenő köteteket, de most már nem vaciláltam tovább, mert a Bostoni bikák első részének borítója valahogy megfogott, és a róla szóló pozitív értékelések is meggyőztek, így hát belekezdtem.

Kicsit későn jutott el hozzám az infó, hogy a történetnek van egy előzménye, a Sparrow, ami igaz, hogy főhősnőnk szüleiről szól, de reméltem, hogy ha azt most kicsit hagyom, A szívtipró nélküle is bőven megállja a helyét, igaz az apró kikacsintásokat talán nem fogom felfogni, de üsse kő, talán majd idővel pótolom azt a könyvet is. 

A történet egy múltbeli eseménnyel kezdődik, ahol egy kislány játszadozva csúszkál a padlón, majd az üvegajtón kibámulva megpillant egy nyugágyban fekvő magányos kisfiút, akire szakad az eső. A kislány dörömböl, kéri, hogy menjen be, de a fiú nem akar rá figyelni. Gondoltam, itt a kis kópéhoz lesz kötve a drámai szál, és már kezdtem is magamban felsorolni a kiváltó okokat, amikor a következő fejezet ugrott hét évet az időben, és olyan dolgokkal szembesültem, amit tágra nyílt szemmel és zavart mosollyal tudtam fogadni. Oooké, szóval ez egy ilyen pikáns könyv lesz... Persze nem vagyok dili, tudtam, hogy erotikus-romantikust tartok a kezemben, csak a nyitányra nem számítottam. 

"– Most pedig öltözz fel! Le kell cserélnem minden bútort az egész szaros házban a tegnap esti nemibetegség-terjesztő partid után. Le kell hipóznom a falakat!

– Ki kell hipóznom a szememet! – tette hozzá Knight.

– Ki kell kapcsolni az agyam – vágott vissza Vaughn."

Főhősünk, Hunter, első pillantásra nem volt egy kellemes karakter. A suliban az ilyesfajta kukifejeket kerültem, mint a pestist. De ő legalább tudja magáról, hogy mekkora gyökér.

"... valaki mindig kihúzott a csávából, és az a valaki nem én voltam."

A srác bajban van, elég nagyban, ugyanis kikerült róla egy forró házivideó, ami egy milliókat érő cég örökösének nem tett épp jót. De miután Hunterünk jól kibulizta magát, az eszeveszettül dühös apja ultimátumot adott neki: vagy hat hónapon keresztül józan és cölibátusi életet él, vagy úgy kivágja a végrendeletéből, mint macskát khm.. A feltételek mellé még odabiggyeszt egy kegyelemdöfést, Sailor Brannen nevét, az íjász mintalányt, akivel ez idő alatt egy fedél alatt kell élnie. Na, ettől a hírtől kezdve lett izgalmasabb a sztori, pláne, hogy Hunter hősnőnket még bottal sem... 

"- Ezt nem teheted meg – sziszegtem.

– Mit? Megmenteni téged saját magadtól? De, megteszem – jelentette ki, majd széttárta a kezét. – Fogadd el a feltételeket, és tiéd a fele királyságom. Ha továbbra is cserben hagysz engem, az édesanyádat és saját magadat, akkor semmi keresnivalód a családunkban."

" Fiúk? Annyira távolestek az érdeklődési körömtől, hogy abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán van olyanom.

Volt szerencsém két erős férfi mellett felnőni, akik megtanítottak mindenre, amit erről a nemről tudni kell: vadak, kegyetlenek és igazi időrablók. Erre semmi szükségem nem volt."

Sailor eltökélt, akinek az íjászat az élete, és mindent megtesz azért, hogy kijuthasson az olimpiára. Azonban van egy achilles sarka is, Lana, aki minden pillanatot kihasznál, hogy borsot törjön Meridánk orra alá, de Hunter felbukkanásával csak bonyolódott a helyzet. Én pedig minden pillanatát élveztem. 

Sailorrel berobbant a történetbe a humor, amin nem csak zavaromban vigyorogtam, hanem igazán jólesett mosolyogni. 

"Ki a fene volt ez a pasi?

– Az ország negyedik leggazdagabb családjába tartozom.

– Lebiggyesztette az ajkát, miközben kilesett a sapka pereme alól, amitől röhejesen, mégis édesen gyerekesen festett. 

– Örülök neki. Van még más jelentéktelen részlete az életednek, amit szeretnél megosztani, mielőtt elindulok? A kedvenc színed? Esetleg az, hány évesen esett ki az első tejfogad? – Hümmögtem egyet. 

Ám ahogy újra kimondta a nevét, leesett a tantusz, és rájöttem, miért lepődött meg attól, hogy nem ismertem fel. Főleg, hogy a városban mindenki más tudta, ki ő.

Hunter Fitzpatrick igazságtalanul, kétségtelenül és cáfolhatatlanul lélegzetelállító volt. Elképesztően. Olyannyira, hogy máris megutáltam, csupán csak azért, mert az ennyire jóképű férfiakban nem lehet megbízni.

Hadd helyesbítsek: a férfiak általánosságban megbízhatatlanok. A szépek meg különösen gonoszak. Ezt a leckét a középiskolában tanultam meg, de nem a tanmenet részeként."

Á, Sailor csupa meglepetés. Üdvözöllek a ligámban, új kedvenc főhősnőm. Egy ilyen tökös karakterről kár lett volna lemaradni, már csak ezért is megérte elolvasni a könyvet. 

" - El az utamból, Szifilisz herceg! 

- Vacsorázz velem, Elmebeteg hercegnő! "

" - Jól figyelj rám, Hunter Fitzpatrick! Lehet, hogy egy önbizalom-hiányos, átlagos kinézetű kockának tűnök számodra, de tudod, mit? Ez vagyok én! Vállalom. De tévedés ne essék, ez az önbizalom-hiányos kocka olyan felmenőkkel rendelkezik, akikkel nem akarsz szarozni. Az ő kegyetlenségükből rám is ragadt valamennyi. Nem habozok átlyuggatni azt a csinos, elkényeztetett hercegi szívedet az egyik nyílvesszőmmel. Megvan az áram. A sikerem az. Hogy legyőzzem Lana Aldert. Te semmit nem tudsz adni ebben a tekintetben. Nem nőzöl, józan maradsz, egy kezes bárány. Részt veszünk a családi eseményeken, együtt lakunk, és olyanok leszünk, amilyennek a szüleink szeretnék! Aztán pedig elválnak útjaink, és soha többé nem találkozunk! Világos?"

" A tűzokádó, rezes hajú banya azt mondta, nem beszélünk többet, ha letelt a hat hónap, de téved, ha azt hiszi, olyan könnyen megszabadul tőlem. Máris arról fantáziálok, milyen különböző helyeken, módokon és pozíciókban ölöm meg, amint ennek vége. Például:

Megfojtom Sailort, háttérben a szicíliai naplemente."

Parázs viták, mókás jelenetek, kezdetét vette az adok-kapok, minél jobban belemélyedtem a történetbe, annál inkább örültem, hogy a regény jó hosszú. 

Ahogy egyre több karakter bukkant fel, és egyre jobban megismertem őket, belegondoltam, hogy hát jó lenne visszaolvasni az írónő előző könyveit is. 

"... én vagyok Sailor némiképp őrült, túlféltő, ugrásra kész bátyja. Te pedig a tökéletes célpontja vagy az öklömnek."

Ugyanakkor ezen sorozat további köteteire is eszméletlenül kíváncsi vagyok, most legfőképp Hunter unszimpatikus bátyja, a leereszkedő modorú Kill miatt, akiről a következő rész szól. Alig várom, hogy A szégyentelen hősnője letörje azt a büszke szarvát. 

"– Menj a pokolba, Cillian! – A hajamba túrtam.

– Már ott vagyok. Úgy hívják, élet."

Húguk, Aisiling amolyan csendes víz partot mos típus, akinek szintén várom a saját történetét. 

"– Soha nem felejtem a napot, amikor bevettél közétek.

– Azt tudom, de a vér nem válik vízzé – mondtam rekedten.

– Az lehet, de a hűség előbbre való, mint a vérrokonság –felelte Aisling. – Egy csapat vagyunk. Egy falka. Boston szépségei." 

Hunter családja nem egyszerű. El sem hittem, hogy miattuk együttérzés bukkant fel bennem Hunt iránt. Elég volt ránézni a famíliájára, és máris megértettem, miert olyan csélcsap a srác. Így már kicsit könnyebb volt elviselni őt, és érdekelt is a drámája, de sokkal jobban izgatott a Sailorrel való kurta-furcsa kapcsolata. 

"Vicces volt, hogy Hunter butának hitte magát, én pedig csúnyának gondoltam magam, ezek a különböző eredetű bizonytalanságok pedig ellenségekké tettek minket."

"... olyasvalakivel legyünk, aki olyannak szeret, amilyenek vagyunk, és fordítva." 

A történet egyre aranyosabb lett, én pedig imádtam olvasni. Hunter valamit, valamiért húzásai meglepőek, ugyanakkor szórakoztatóak is voltak, főleg, hogy a lány ez ügyben rendre horogra is akadt. 

"– Most pedig a derekadra teszem a kezem, te pedig nem borulsz ki ettől. Aztán te fonod a karod a vállam köré, és még mindig nem borulsz ki. Aztán elkezdünk ringatózni, mintha részeg babák lennénk, akik épp most kezdtek eljárni, és még ekkor sem borulsz ki. Ennyit kell tudni a táncolásról. Készen állsz, RF? 

Bólintottam, aztán nagyot nyeltem, hogy a kiszáradt torkomat benedvesítsem. A vállára fontam a karomat, ő pedig a derekamra tette a kezét, és elkezdtünk mozogni.

Úgy tartottam őt, mintha üvegből lenne.

Ő úgy tartott engem, mintha felhőből lennék."

" Csöndesen figyelt, majd a fejét csóválva elvigyorodott.

– Aingeal dian – mondta. – Legalábbis legtöbbször.

– Ez azt jelenti, hogy hülye picsa? – fintorogtam, és túl későn esett le, hogy épp bájosnak próbálok tűnni. 

(...) 

– Bárcsak azt jelentené! – válaszolta. Még mindig az ajkamat nézte."

Egyre érdekesebben alakult a történet. Már nem csak az volt kérdés, hogy Hunter megjavul-e az esetleges igaz szerelemtől, meg hogy mikor kezdődik a nagy turbékolás, és milyen drámai fordulatot dob be az írónő a sztori végefelé, hogy aztán jöjjön a nagy, könnyáztatta kibékülés, hanem... francba, mit is akartam írni? Ja, igen. A történetben kaptunk egy másik izgi szált is, ami lehetővé tette, hogy Sailor és Hunter nagyobb kalandba kerüljenek mint amiről álmodtak, ami lehetővé tette, hogy ők legyenek a világ legnagyobb cinkosai. Közben felröppent néhány piszkos kis titok, amik még érdekfeszítőbbé tették a történetet. 

"Rájöttem, hogy igaza volt. Ugyan én voltam az íjász, de ő volt az igazi vadász."

"Elfelejtettem, hogy Amerika legmegbízhatatlanabb férfija karjában voltam.

Egy olyan férfiéban, aki nem ígért mást, csak szívfájdalmat."

"Hunter vakmerő volt, lázadó, bűnös és szent egyszerre.

Egy herceg, aki soha nem akarta ezt a címet.

Egy tiszta szívű élvhajhász.

Mindazt megtestesítette, amitől minden nőnek menekülnie kellett volna. Erre itt voltam én, aki egyre mélyebbre zuhantam."

Mint általában, itt is volt egy szerelmi konfliktus. A kimondatlan érzések és az azoktól való félelem olyan elegyet kreált, amitől felállt a hajam, de az írónő még ezen is tupírozott egyet, amitől durván megfájdult a fejem. Kacagva behúzott a csőbe, közben meg olyan meglepő múltbéli eseményekkel szolgált, amivel csak tovább borzolta az idegeimet, majd miután megszánt és kigyógyított a fejfájásból, fogta magát, és megolvasztotta a szívemet. 

"Átmehetek Christian Grey-be, és meghívhatlak egy útra a magángépemen? - Felvilantottam rá hófehér fogsorom. 

- Gondolom. De semmi BDSM." 

Összesítés: ó, kedves L. J. Shen, hogy én miről maradtam le eddig! 

Ha tudtam volna, hogy az írónő ilyen jó történeteket ad ki, korábban nekifogok a munkásságának. Mondjuk a 80-90 feletti százalékok elég beszédesek. Na mindegy, jobb későn mint soha, és innentől csakis egyenesen előre, ezentúl megfogadom, hogy minden hónapban elolvasok egy regényt az írónőtől, mert kezdek rátérni a függőség útjára. 

Ez a sztori egy beképzelt kandúrról és egy csúf Meridáról szólt, akik eleinte folyton-folyvást cukkolták egymást, majd fülhegyet perzselő kapcsolatba bonyolódtak, miközben egyikük lassan lehámozta magáról a kurafi szerepet, addig leányunk, a józan Sailor megittasult Huntertől, hernyóból pilangóvá vált és élvezte kibontott szárnyait. Közben egyre jobban megismerjük őket, a kétségeiket, az őket emésztő titkokat, valamint a változatos, ígéretekkel teli mellékszereplőket, akikről érzem, ugyanolyan, ha nem jobb történeteket fogok majd kapni. 

De hadd ejtsek pár szót magáról A szívtipró kötetről is, ami jól felépített, szórakoztató, sokszor mosolygós jelenetekkel teli történet, amiben két különc főszereplő játszott vadászt és prédat, amit az olykor bevillanó megalazó és migrént okozó pillanatok ellenére is nagyon szerettem olvasni. Főleg, hogy Shen az utolsó fejezetekre rám ragasztotta az elronthatatlan jókedvet, és néha előfordult, hogy icipicit bepárásodott a szemem is. Úgyhogy jól sült el ez a bostoni bika sorozatindító, jó kis bevezetés volt az írónő világába. 

Már alig várom, hogy kézbe foghassam Cillian történetét. 

AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak! 

• Még több képért kattintsatok IDE! 

• Szeretek olvasás közben zenét hallgatni, főleg, ha az adott történethez a szerző ajánl egy playlistet is. Igaz, hogy a következő dal nem szerepel ezen a listán, de amikor meghallottam, egyből Sailor és Hunter jutott eszembe, főleg, hogy a szöveg tökéletesen tükrözi a kapcsolatuk egy pontját.