Az ismét erotikus-romantikust akarok olvasni időszakomban akadt meg a szemem az Adok-kapok Vi Keeland, Penelope Ward történeten, főleg, hogy a molyok csupa jó véleménnyel voltak róla. A fülszöveg is tetszett, gondoltam adok neki egy esélyt, hátha kapok tőle egy kellemes szórakoztató történetet, pláne, hogy korábban már mindkét írónőtől olvastam (Legdrágább mostohabátyám, Hívatlan vendég, Kockázatos kaland), tetszettek is a történetek, úgyhogy gondoltam nagy baj nem lehet.
Ahogy a fülszöveg is említi, hősnőnk egy szívfájdalom után épp esküvői ruhájától akar megszabadulni, de nem bír ellenállni egy szemkápráztató másiknak, amit hirtelen ötlettől vezérelve fel is próbál, és miközben megcsodálja magát, talál egy kék papírfecnit a ruhakölteményben, aminek szövege annyira megbabonázza, hogy csak arra tud gondolni, vajon ki írhatta azt a csodás szerelmeslevelet.
"Ebben a ruhában úgy éreztem magam, mint akinek a világon semmi gondja. Nem akartam levenni."
A cselekményvezetés gyors, de mégis kellemes tempójú, ahol Charlotte egy spicces éjszaka után egy luxuslakásban találja magát, ahol viszont az ingatlanos Reed - aki a korábban talált kék fecni alkotója - nem éppen az a kedves és romantikus figura, akinek hitte.
"... ha már férfiak, miért van az, hogy a jóképűek mindig ekkora pöcsök?Bár nem vártam választ, kaptam.Egy női hang hallatszott a mosdóból valahonnan, a boksz túloldaláról.– Amikor Isten a jóképű férfiak mintáját készítette, megkérdezte az egyik angyalát, mivel kellene még kiegészítenie, hogy még vonzóbb legyen. Az angyal nem akart tiszteletlen lenni azzal, hogy csúnyán beszél, ezért egyszerűen annyit mondott, hogy „Adjon neki egy nagy karót!”. Sajnos a plusz darabot fordítva illesztették rájuk, ezért most az összes jóképű férfi a hátsójába feldugott nagy karóval születik."
A két főszereplő különböző már nem is lehetne, mert amíg Charlotte olykor olyan fatális baromságokat mondott vagy csinált amitől többször felnevettem, addig Reed első látásra olyan fazonnak tűnt, akinek karót nyomtak az ánuszába. Mégis tökéletes párosítás! Mármint, hogy egymás idegeivel játszadozzanak... egy darabig, ugyebár.
"Felálltam, lerúgtam a magas sarkúmat, és felléptem a székemre.- Mégis mit művel? - Rám hunyorgott.A testtartását utánozva keresztbe tett karral álltam, és felszegett fejjel meredtem le rá.- Én nézek le magára.""- Miben mesterkedik? - Reed nyújtogatta a nyakát, és kukucskált, hogy lássa a telefonját.- Semmiben.- Akkor miért láttam az arcán a huncutságot?Felnyújtottam a kezem, benne a telefonnal.- A nagymamám mindig azt mondta, hogy egy igazi hölgy angyalian mosolyog, és megtartja magának az ördögi gondolatait."
"Azokra a dolgokra kell koncentrálnom, amik boldoggá tesznek, ahelyett, hogy a múlton töprengek, amin már nem tudok változtatni."
"Charlotte Darling. A vidám, lelkes, élénk, őrülten optimista Charlotte Darling. És én attól fogva, hogy találkoztunk, semmi mást nem csináltam, csak próbáltam a lelkesedését lehűteni, nehogy a kurva sziporkázásából valami átragadjon rám."
Reed vonzó, de igazi tapló is, aki úgy tűnik már nem hisz a szerelemben, ezért olyan falakat emel maga köré, amit bunkóságból épített, de Charlotte-ban emberére talált. A nő mindig igyekszik jókedvű és megértő lenni, persze ha az a jóképű szemétláda felhúzza, akkor boldogan a sarkára áll.
"... érdemes a dolgokat akkor kiélvezni, amikor jól mennek, ahelyett, hogy azt várnám, mikor fordulnak rosszra."
Főhősnőnk erős személyiség, de az olvasó már az első pillanattól tudja, hogy ez nincs mindig így. Igaz, hogy nála a pohár mindig félig tele van, de a mosolya nem mindig a boldogságból fakad, inkább terelés, amire meg is van minden oka. Mégis, igyekszik optimista maradni, ami nagyon fel tudott dobi. Szeretem az ilyen mindenben lásd meg a jót típusú karaktereket.
"- Mindenkinek szüksége van motivációra. Segíthetek neked végigcsinálni. Lehetnénk amolyan bakancslistapajtik... vagy az én esetemben basszameg-pajtik.Ez valahogy rosszul hangzott - mint a " baszós pajtik". Izzadság kezdett kiülni a homlokomra."
A humor sem kerülte el a történetet, amiben nem csak Charlotte volt a ludas, hanem Reed nagymamája, Iris is. Az öreglány volt a sztori kerítője, aki megbeszéléseivel fondorlatosan terelte egymás felé főhőseinket .
"– Talán fontolóra kellene venned, hogy valami olyat viselj, ami többet takar. Egy férfiakból álló elég komoly szurkolótábor csodálta a forrónacidat.– Te is köztük voltál? – Felvonta a szemöldökét, majd hátratolta az ülését, és feltette a lábát a műszerfalra.Naná, hogy igen…Nem voltam hajlandó tudomást venni a kérdéséről.Felnevetett.– A válasz a némaságodban van, Eastwood.""Reed mosolya olyan volt, mint egy ajándék. Ritka, viszont amikor megtörtént, teljesen megbabonázott, amíg tartott."
A történet gerlepárja közötti kapcsolat nem úgy alakult, ahogy arra számítottam. A címből közetkeztetve azt hittem a cselekmény sokáig fog szörfözni az ellenszenv, parázs viták és tüzes egymásnak esések hullámain, de ezek helyett csakhamar egy barátság kialakulásának voltam szemtanúja, amiben volt elég szikra ahhoz, hogy a két fél végül lángra kapjon egymás iránt. De valaki nagyon nyakas volt, a másik hiába volt elég bátor ahhoz, hogy megtegye a kezdő lépéseket. Aztán végül történt valami, amin úgy meglepődtem! Úgy éreztem, mintha ezt a sztorit megcsapta volna Colleen Hoover stílusa.
"Az élet nem tökéletes. Engem holnap elüthet egy busz. Sőt, ma reggel majdnem el is ütött!"
"- Azt ugye tudod, ha valaki igazán szeret téged, akkor inkább választaná a bármennyi időt, mint a semennyit? Amikor szeretsz valakit, még ha gondoskodni is kell róla, amikor nem tud magáról, az megtiszteltetés, nem béklyó."
Összesítés: gördülékeny történet két szívfájdalmat megélt emberről, akik közül egyikük már megtalálta a fényt, és akinek az a feladat jutott, hogy a másik, morgós karaktert kivezesse a sötétségből. Az írópáros mindezt megfejelte szerethető karakterekkel, itt-ott elhintett humorral, feszültséggel, szeretettel, kétséggel, jó gondolatokkal és jellemfejlődéssel... na meg persze szerelemmel is, és a pikáns részek sem maradtak ki. Viszont több nehezebben emészthető fordulatnak köszönhetően sokkal többet raktak le az asztalra egy kellemes szórakoztató regénynél... bevallom, párszor szükségem is volt zsepire.
NAGYON AJÁNLOM
"... ki kell találnod, hogyan szeresd azt az életet, amid most van, amíg azon az életen dolgozol, amit szeretnél."
"Valódi boldogságot kizárólag magadban találhatsz, nem egy másik emberben, függetlenül attól, hogy mennyire fontos számodra. Tedd magad boldoggá, és a többi magától fog jönni."
"– Jól vagy, kedves? – kérdezte.– Igen. Jól vagyok.– Nem úgy tűnsz, mint aki jól van. Miért nem mondod el, mi zaklatott fel ennyire?– Nem akarom a problémáimmal terhelni.– Néha egyszerűbb egy idegennel beszélni.""Amikor végre végeztem a történetemmel, Iris hátradőlt.– Egy olyan emberre emlékeztetsz, akit rég ismertem, Charlotte.– Tényleg? Akkor nem én vagyok az első munkanélküli, egyedülálló totális káosz, aki közel áll ahhoz, hogy ideg-összeroppanást kapjon, amíg ön próbál kezet mosni?""– Helló, Josh! Mi a helyzet?– Semmi különös, semmi különös. Sokáig dolgozom, hogy legyen ürügyem arra, miért nem eszem meg Beverly tonhalas sült tésztáját.– És mi van, ha elteszi neked a maradékot?– Ó, mindig azt csinálja. Én meg a ház előtti kukába dobom, mielőtt bemegyek. Egyszer megpróbáltam az iroda körüli kóbor állatoknak adni, de még az éhező macskák sem voltak hajlandók megenni.""Mekkora egy seggfej! Egy csodálatos, arrogáns seggfej, aki éppen olyan jól nézett ki távozóban, mint érkezőben."
"- A tehetség Isten ajándéka. Azzal, hogy itt megosztja, viszonozza ezt az ajándékot."
"Charlotte átkulcsolta a térdeit, és nézte, ahogy szétesek."
"A szerelem nem egy gyönyörű ruháról, egy üzenetről, vagy akár szívbe markoló szavakról szólt. Hanem arról, hogy jóban-rosszban valakivel vagyunk, akit nem csupán az élet legjobb, hanem a legrosszabb pillanataiban is támogatunk. Arról szólt, hogy támaszai vagyunk valakinek, aki én lettem volna, ha Reed hagyja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése