Vi Keeland: Kockázatos kaland

     Vi Keelandtől már volt szerencsém olvasni a Hívatlan vendég című kötetet, ami tetszett is, szórakoztató olvasmány némi drámai fordulattal, de nem rántott be annyira mint az olvasók többségét. Aztán az Álomgyár még több kötetet adott ki az írónőtől, a címekből pedig a Kockázatos kaland szinte azonnal megfogott: a borító is, a fülszöveg is, plusz a molyos százalékok is csak arra bíztattak, hogy kezdjek csak bele nyugodtan. Én pedig hallgattam a bíztató jelekre.

Kiadó: Álomgyár 

Műfaj: romantikus, erotikus 

Oldalszám: 476

Eredeti cím: The Spark

Kötés: puhatáblás 

Fordító: Márton Andrea 

Megjelenés: 2022 (eredeti megjelenés: 2021)

ISBN: 9789635703500

Megrendelem 

     Már ​akkor tudtam, hogy Donovan Decker milyen méretű cipőt hord, mielőtt megismertem.

Annyira rohantam a reptéren, hogy nem a saját bőröndömet kaptam le a futószalagról.

Felhívtam a bőröndcímkén található számot, és a vonal túlsó végén egy mély, bársonyos hang szólalt meg. Szerencsére nála volt a csomagom.

Donovan és én egy kávézóban találkoztunk, hogy megejtsük a cserét. Ott kiderült, hogy nem csupán a hangja szexi, hanem ő maga is, és emellett okos, vicces és meglepően normális ahhoz képest, hogy hétszáz dolláros cipőt visel. Meghívott egy kávéra. A kávéból vacsora lett, a vacsorából desszert, a desszert után pedig az egész hétvégét együtt töltöttük.

Nyilván mindez túl szép volt, hogy igaz legyen. Az életem túlságosan bonyolult ahhoz, hogy közel engedjek magamhoz egy ilyen szuper pasit. Ezért kámforrá váltam. New Yorkban nyolcmillió ember él – mennyi volt az esélye, hogy egy év múlva újra összefutunk? Amikor épp elkezdtem járni a főnökével?

Vi Keeland a New York Times, a Wall Street Journal és a USA Today bestsellerszerzője. Kötetei több millió példányban keltek el világszerte. Az írónő ismét egy szenvedélyes és fordulatokban gazdag romantikus történettel készült az olvasóinak.

"Ööö... kinyitotta... a táskámat? 

- A reptéren, amikor észrevettem a monogramot a cimkén, kicipzáraztam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem az enyém. 

- És látott... valamit? 

- A tetején egy rózsaszín tangát, úgyhogy elég gyorsan rájöttem, hogy nem az enyém. "

     A történetet egy elcserélt bőrönd indította el, amit a tulajdonosok természetesen vissza akartak kapni. Még szerencse, hogy egy városban laktak, így hamar megkaptuk a személyes találkozót, majd a szikrát, ami romantikusabb mederbe kezdte terelni a cselekményt. Közben csakhamar felfedeztem magamnak, hogy milyen vidám, mosolymágnes történetet vettem a kezembe, legalábbis az eleje az volt. Reméltem, hogy sokáig gondolkodom így még róla, viszont Keeland egy tollvonással áthúzta ezt, amikor a sztori tíz hónappal később vette fel a fonalat, amiben megtudtam, hogy főszereplőink, Autumn és Donovan megismerkedésük után együtt töltöttek egy kellemes hétvégét, de ez ügyben csak puhatolózhat a kedves olvasó, mert ez a jeles pár nap kimaradt a sztoriból. Arcomra is fagyott a mosoly, hogy minderről csak morzsákat kaphattam. De aztán másra terelődött a figyelmem, mert amúgy ez a csodahétvége látványosan nagy hatással volt ügyvéd főhősünkre, addig a szociális munkásként dolgozó Autumn feszeng, ha szóba kerül az a néhány nap. Fel is vetődött bennem a kíváncsiságkodó kérdés, hogy mégis miért?

Amúgy főhőseinket egy zűrös kölyök és a sors tréfás közjátéka hozta újra össze, ami egy olyan izgalmas dominóeffektust eredményezett, amibe teljesen belevesztem.

"– Emlékszel Autumn-re, akiről meséltem?

– Naná! A csaj, akivel egy teljes hétvégét töltöttél el cölibátusban, és belezúgtál, mert nem adta oda magát, és kidobott, még mielőtt te kidobhattad volna?"

"Ami kettőnk közt van, az talán nem egyszerű, de hogy nincs még vége, az biztos. Jó utat hazáig, Vörös!"

Érdekes, hiába meséli mindkét karakter a történetet egymást váltó fejezetekkel, mégis úgy éreztem, a kötetet inkább férfiszemszög uralta. Nem rossz ez, csak ahogy a cím kockázatos kaland, ez a megoldás akár a történetvezetésre is érthető. Megszoktam már, hogy a könyvek többségénél inkább a női szemszög dominál, de számomra sikeres volt ez a fordított felállás, mert Donovan igazi álomférfi. Csupa meglepetés, aki ha nem is rest kihasználni a legtöbb adandó alkalmat, legbelül igazi kapcsolatra vágyik. Mélyről jött, szomorú múlttal, de kitartással nagy ember lett. Kedves, megnyerő, talpraesett. Ilyen típusú karakterrel J. A. Redmerski-től A soha határában találkoztam, azonnal Andrew Parrish-t jutatta eszembe. De most már Donovan Decker nevét is megjegyzem magamnak. Ó, és a belső mellett a külseje sem elhanyagolható. Még most is látom lelki szemeim előtt vizesen, csupasz mellkassal, rátapadt farmerban, tetováltan, és a nyitott sliccet sem felejtem ám el. Csúcs ez a pasi!

"Türelmes vagyok. Kivárom, amíg készen állsz rá.

Autumn összehúzott szemmel méregetett.

– És ha sosem állok készen? Akkor egy örökkévalóságig vársz? Fél lépést közelebb léptem. A lábujjunk szinte összeért. Autumn meg sem próbált hátralépni, közelről figyelt. De sem az idő, sem a hely nem volt alkalmas arra, hogy kiderítsem, mit tenne, ha rámenősebb lennék. Inkább lepillantottam a lábára, és lassan elindult felfelé a tekintetem. (...) Amikor végre ismét az arcára néztem, ajka kissé elnyílt, tekintete felhős volt. Közelebb hajoltam, és belesuttogtam a fülébe.

– Biztosan nem fog egy örökkévalóságig tartani."

" Eléggé egyértelmű volt a vonzalmam. Autumn többször is rajtakapott, hogy nézem, de mindig csak mosolygott, nem tett megjegyzést. Tudtam, hogy sejti, mi járhat a fejemben, de azon tűnődtem, hogy gondolatolvasó-e, mivel én néha kitaláltam, hogy ő mire gondol. De nem pofozott fel, ezért arra jutottam, hogy valószínűleg csak egy gondolatolvasó van a helyiségben."

"... egy csók azzal a nővel, aki a lelkedig hatolt? Abban semmi átlagos nincs. Az felejthetetlen."

Időközben már nem is volt olyan fontos az a kimaradt hétvége jelenet, mert az írónő a cselekményvezetés közben lassan elvarrta a szálakat. A történet is egyre jobban tetszett, egy idő után csak úgy suhantak a sorok, élvezettel forgattam a lapokat. 

" Úgy tűnik, ez a sors keze volt, szinte meseszerű." 

Annyira belemélyedtem a történetbe, hogy el sem hittem. Nagyon érdekelt, hogy Donovan miként igyekszik meghódítani Autumn-öt, aki fél igaz érzelmekkel járó párkapcsolatba bonyolódni. 

" – Nem tehetem, Donovan.

Donovan közelebb lépett.

– De igen. Nem tudom, mi rémített meg ennyire, de bármi is az, én segítek, hogy túljuss rajta.

Kibírtam, hogy féltékeny vagyok. Kibírtam, hogy Donovan féltékeny és dühös, de azt már nem bírtam ki, hogy ilyen csodálatosan gondoskodó. Könnyek szöktek a szemembe. "

" – Donovan…

Felém lépett, és a tenyerébe fogta az arcomat. Egy forró könnycsepp gördült végig az arcomon, de a hüvelykujjával felfogta.

– Nem tudom, mit mondjak még, hogy meggyőzzelek! Úgyhogy inkább megmutatom. – Egyik szememről a másikra nézett. – Állíts meg, ha úgy érzed, nem akarod!"

Az okról az írónő idővel elkezdte csepegtetni az információt, egy-egy olyan fejezettel szolgált, ami eszembe juttatta Colleen Hoover Velünk véget ér című regényéből Lily és Ryle kapcsolatát.

Nem mondom, hogy cselekményvezetés szempontjából mindennel egyetértek. A drámai rész elmesélését furának tartom. Volt egy múltba visszatekintő, fejezetekből álló felvezetés, ami aztán le lett csapva egy történetmegosztós lezárásban. De talán csak én vagyok túl kíváncsi, és szeretek mindenről tudni. Viszont így visszagondolva minek kötekedek? A sztori így is jól működött, és talán jobban is ütött Autumn múltja a saját szavain keresztül.

" A dal véget ért, de Donovan továbbra is fogta a kezemet.

– Készen állsz a randinkra?

– Azt hittem, ez volt a randink.

– Nem, ez csak egy ürügy volt, hogy a cicid a mellkasomhoz simuljon, amikor elvileg lassan kellene haladnunk."

Ettől kezdve főhőseink felszabadultabbak voltak, a történetet még több érzelem itatta át, de nem szeretnék megfeledkezni a heves pillanatokról sem, amit csupa vágy és szenvedély jellemzett. Drukkoltam magamban, hogy a sistergő felvezetés után a beteljesülést ne csessze el Keeland, és örömmel vettem tudomásul, hogy nem tette, sőt... Donovan szavaiba bele is pirultam.

" Egészen tavalyig nem találkoztam olyan férfival, akitől többet akartam volna. Aztán elhagytam a csomagomat, és alig három nap alatt fülig szerelmes lettem. De a lehető leggyorsabban elmenekültem előle, és végül már nem gondoltam rá minden nap – azonban az élet brutális csavart labdát dobott nekem."

De Keeland nem csak ezek miatt gondoskodott a magas pulzusszámról, hanem a váratlanul előrobbanó konfliktussal is, ami olyan hirtelen történt, hogy percekig csak pislogtam. De egy csepp kétségem sem volt, hogy ez a romantikus is megkapja a maga happy end-jét, de amíg ez bekövetkezett, volt miért rágcsálnom a szám szélét.

"... egy pillanatnyi türelem több évnyi megbánástól menthet meg..."

Összesítés: a második Vi Keeland olvasmányom jobban nem is sikerülhetett volna. Az alaptörténet jó volt, de a további történések szép lassan rabul ejtettek, Donovan Deckerrel együtt. Az a férfi kész főnyeremény, minden tekintetben, a történet másik főszereplőjével, Autumn-nel pedig szuperül kiegészítették egymást.

A sztori hol mókás volt, hol huncut és szexi, de leginkább romantikus és édes. Viszont bőven akadtak a drámai pillanatokból is, de ettől lett a regény még inkább letehetetlenebb. 

Gyakran éjszaka, álmosan kezdtem neki az olvasásnak, de a történet pár oldal után éberré varázsolt. Alhattam volna inkább este, kora reggel pedig a Kockázatos kalanddal kezdhettem volna a napot, mert jobban felrázott, mint egy csésze erős fekete, de ennek a regénynek a bennem élő bagolynak nehéz volt ellenállnia. 

NAGYON AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!