Jeaniene Frost: One for the Money

     Életemben hoztam már pár jó döntést. Az egyik az volt, hogy belekezdtem a Cat és Bones sorozatba. Ha még nem olvastátok ezt a remek vámpíros sorozatot, akkor mire vártok még? Nem fogtok csalódni! Ha meg mégis... ebbe inkább nem is gondolok bele.
Nekem az egyik szívügyem ez a sorozat, nagyon akciódús, jó a sztori, kiválók a szereplők, tetszik a romantika és az erotika, valamint... egyszerűen zseniális, nem kell ezt tovább ragozni. A következő könyv, vagyis novella, a sorozat (azt hiszem) negyedik része után játszódik, ami már biztos fél éve virított az olvasómon, amíg úgy nem döntöttem, hogy egy unalmas estémet feldobom vele.

     Miért nem kapcsoltak ki a telefonomat? Miért? Akkor most tovább romantikázhatnék Bones-szal a megérdemelt pihenésünket töltve, de Don bácsi keresztülhúzta a terveinket, amikor megbízott egy igen egyszerű feladattal: meg kellett védenünk egy milliókat öröklő lányt, mert mint kiderült, a véletlen balesetei nem is olyan véletlenek. Jól is elsülhetett volna ez a bébisintérkedés, ha a lányra rá nem támad egy bérgyilkos. Nem is akármilyen - egy ghoul az, az én világom egyik faja, ami mindent a feje tetejére állít, mert most már nem egy egyszerű esettel állunk szemben. Tudjuk, ki lehet a megbízó, aki a sötétséghez merészelt fordulni "segítségért". És ha Don bácsi nem tudja megtalálni, akkor majd mi megtesszük.

 "...tudta, hogy nem fordulok el egy lánytól, akinek a fejét természetfelettiek akarják feldarabolni."

     Mit is lehetne írni egy novelláról (ami több más írással szerepel egy kötetben, de én most csak a vámpírjaimmal foglalkozom). Szuperlatívuszokban nem sokat. Úgy éreztem, mintha egy pár részlet ki lett volna csippentve egy rendes kötetből - egy kenyér helyett, csak morzsákat kaptam, ami érthető, hisz novelláról beszélünk, de ez lehetett volna kissé összeszedettebb is. Tettszett, persze, hisz az egyik kedvenc párosomról olvashattam - végre - egy jót, amiben megvoltak a megszokott jegyek: akció, humor, lepedőakrobatika, de néha úgy éreztem, ezt a sűrítménysztorit nem kellett volna 40 oldalba préselni, elbírt volna legalább 300-at.
  

"Megfigyeltem minden arcot, keresve azt az egyet, aki megegyezik a képpel, amit küldtek nekem. Nem, nem, nem... oh, ott vagy.
Egy csinos szőke lány nézett vissza rám, alig titkolt gyanakvással.
Barátságosan elmosolyodtam és felmentem hozzá. A mosolyom nem nyugtatta meg, körbenézett a teremben, mintha azon tanakodna, elfusson-e."

Maga a történet jó volt, tetszett, hogy az örökösnőről kiderült, nem egy ártatlan nebáncsvirág, hanem egy hisztérika,

"- Csak vicceltek - Tammy becsmérlő pillantásokkal szemlélte a rusztikus vidéki házat és az azt határoló cseresznyést, ahol én felnőttem.
- Ez a semmi közepe - folytatta Tammy. - Valószínűleg pszichotikus beltenyészet él az erdőben!
Megrázó élményt szenvedett el, emlékeztettem magam újra, csikorgatva a fogaimat."

s főleg az, hogy minduntalan Cat idegeire ment. Kellemes mulatságos perceket élhettem át.

"Voltam már élet-halál helyzetben, mióta tizenhat múltam, de azokat nagyon bátran kezeltem - vagy vakmerően, attól függően, honnan nézzük - a késekkel. Egy házsártos, követelőző örökösnő más adottságokat igényel. Eggyel sem rendelkezem.
A második napon Tammyval beszélgettem:
- Szóval házasok vagytok Bones-szal, mi? Hogy sikerült összeverekedned vele? Tudod, a vörös hajaddal és a fehér bőröddel egy nagy nyalókának nézel ki.
Harmadik nap:
- A pasi, Bones dögös. Ha a helyedben lennék, napi ötször lennék vele. Ha szakítanátok, küldd hozzám, oké?
Negyedik nap:
- Engedj ki a szobából! Felhívom a rendőrséget, az FBI-t. Engedj ki!"  

Bones-ból sajnos nem kaptam eleget, de amikor feltűnt Cat anyja, Justina, és egymás szeme elé kerültek, azt nagyon bírtam. Főleg, amikor Bones kiképzést tartott a vámpírölésből nem jeleskedőknek. Mindezeket szerettem, de a nyomozós szál már annyira nem jött be. Nyomozhattak volna még. 
 

Összesítés: nagyrészt minden megvan benne, ami egy jó Cat és Bones történetben kell, hogy legyen: Cat brillírozik humorával, Bones elbűvölő és dögös, csak elég kevés szerepet kap, az akciók ütősek, ahogy az is, amikor a vámpírpáros egymásba gabalyodik - bár utóbbi kicsit undi volt helyenként. Csak néhány problémám akadt, először is a történetvezetés, ami nagyon szaggatottra sikerült, valamint a bánat, hogy ezt a sztorit nem egy teljes könyvön át élvezhettem. Akkor kidolgozottabb lett volna, és én is elégedettebb lennék.

6/10