John Carter - Földi hős a Marsért

     Edgar Rice Burroughs száz éves története pont a kerek évfordulón mutatkozott be a széles vásznon. A sci-fi filmek forrása hatalmas összegekbe került, ami kb annyit is bukott. Látványvilága nem ismeretlen, ahogy a történet sem egyedi. Talán emiatt sem kaszált akkorát. Túl sok film táplálkozott ebből a történetből, ami mire elért hozzánk, már nem nyújtott semmilyen különösebb izgalmat, max kellemesen kikapcsolt, szórakoztatott. 

John Carter (Taylor Kitsch) kivételes katona, aki családja elvesztése után dezertál. A sereg és néhány indián elől menekülve, elér egy misztikus barlangot, ahol egy különös lénnyel megvívva, és egy érdekes tárgyat megérintve, még érdekesebb helyen találja magát. A sivatagos terepen óriási ugrásokkal halad ide-oda, míg néhány nem mindennapi szerzett útját állja. Rövidesen elfogják, de a népcsoport egyik női tagja segít neki, amiért az büntetést kap. 

Közben a bolygó szép tudós hercegnője, egy új energiát tanulmányoz, amit egy ellenséges had, némi közbeavatkozással, már a birtokában tudhat. A "bátor" apa kész mindent feláldozni a harc elkerülése érdekében, amiért lányát sem rest kényszerházasságba taszítani. Dejah (Lynn Collins) viszont nem szimpatizál az ötlettel. A támadók hamarosan akcióba lépnek, ám néhány bátor harcos, köztük Carter, visszaüti a támadást. 

A főhős és a főhősnő a kis légtorna után összeismerkedik, majd együttes erővel útra kelnek, hogy megtalálják a hódítók elleni megoldást, és nem utolsó sorban egy olyan medált, aminek segítségével Carter hazajuthat. 

Útjukon egy mamlasz ebféle, valamint John elfogó törzsének - ahol időközben már a többség tiszteletét is kivívta - egyik tagja - aki segítette hősünket - kíséri őket. Rövidesen elérnek egy különös barlangba, ahol Carter több dologra is rájön, köztük a legnagyobb az, hogy az idegen föld a Mars. Nem sokáig ismerkedhetnek az újdonságokkal, mert megtámadják őket. Carter egy "pazar" csata után, ahol össze-vissza szabdalja az ellentábort, vesztesként végzi. Ismét elfogják. Közben a hercegnő elé is ismerősök kerülnek: többek között atyja és a nyájas vőlegényjelölt. 

Miután Carter sokadik szökését hajtja végre, egy magasabb rend képviselője megismerteti vele önmagát. Nem viselkedik ellenségesen, de barátian sem. Hősünk szeret szökdösni, ezt most is végrehajtja. Visszamegy barátaihoz, de ott már más a főnök.

Először tömlöcbe zárják, majd másodmagával egy arénába vetik, ahol néhány jetiféle óriással kell megküzdenie. Itt győzelmet arat, majd elindul egy kis lagzimeghiúsításra. 
Az eksön többé-kevésbé sikerül. Carter minden létező ellenséggel összecsap, a magasrendűtől majdnem megszerzi a hőn áhított medált, de csak majdnem. Ha már ez nem sikerült, John nem esik kétségbe. Letérdel a Mars hercegnője elé, és hogy ne vesszen kárba a lagzikészlet, megkéri Dejah kezét. 

Rögvest megtartják a menyegzőt, majd a nász után katonánk kimegy sétálni. Egy harcos mond neki köszönetet hősiességéért, majd átalakul. John-nak még pislogni sincs ideje, a magasrendű máris a Földre küldi. 

Edgar, "halott" nagybátyja levelét olvasva rájön, hogy a leírt történet, amit ő hajdanán mesének hitt, több igazságot tartalmaz, mind azt képzelte. A rejtjeles üzenetet megfejtve, ravasz módon segít medált szerezni bácsikájának, aki már tíz éve várt a pillanatra, hogy visszatérhessen szívszerelméhez és igazi otthonába, a Marsra. 

     A könyveket még nem olvastam, de egy párat már beszereztem, és hamarosan neki is esek. A történet nem egy nagy kunszt, de nem szabad elfelejteni, hogy "őstörténet", még ha mára nagyon sok mozi az unalomig fel is dolgozta. 
A Disney filmjei sosem vettek le a lábamról, ez John Carter történetének megfilmesítésével sem sikerült. A látványvilág nem ejtett rabul, elég közepes színvonalú lett. Talán egy kicsit még attól is lejjebb. A táj lefestése, a hajók valamint a többi jármű kinézete kevés volt. A harcok pedig gyenguszok. Külön kiemelném azt a jelenetet, ahol Carter egy sereg "marslakóval" csap össze, egymagában. Hihetetlen élmény volt, még hozzá sem ért az ellen, már tucatszám repültek szanaszét. Ez a film legkatasztrofálisabb jelenete, pedig szép kis rész lehetett volna. 
A film hosszával semmi baj, részletgazdag, de néha úgy éreztem, ahogy a többi könyvadaptációnál, úgy ennél is kapkodottak voltak a jelenetek. A túl sok részlet egybegyúrása néha zavarossá tette a történetet. 
Egy néhány dolog azért tetszett: a végén Carter és Dejah pár szava, valamint a zene. A zenével mindig lelehet fűzni, s bár a filmben hallottak nem lettek a kedvenceim, mégis jónak tartom őket.   

6/10