Amanda Stevens: A birodalom

     Elég sorozatba kezdtem már bele, és eleget hagytam ideiglenesen félbe ahhoz, hogy megunjam ezt a taktikám, ezért úgy döntöttem, a Sírkertek királynőjét végigviszem. Meg is tettem, de az utolsó kötetnél jutott a tudomásomra, hogy Stevens már írja a negyedik részt. Tök jó!
Most viszont jöjjön a második felvonás.

     Amanda Stevens paranormális-romantikus sorozata, a Sírkertek királynője folytatódik. A halottlátó temetőrestaurátor, Amelia Gray egy újabb megbízatást kap, ami majdnem az életébe kerül. Ezúttal ugyanis egy tó mélyére süllyedt ódon temető női kísértetei kérik a segítségét, miközben a látszólag csendes kisvárosban feltűnik a Gonosz, és ördögi tervet eszel ki…

"A kísértetek súlyos terhet rónak az emberre.
Senkinek sem kívánnék efféle misztikus ajándékot."

     Erre a történetre nem számítottam. A fülszöveg hasonló sztorit sejtet, mint amit az elsőben olvastam, de egy régi temető felújításán, meg szellemeken kívül, teljesen elüt a megszokottól ez a rész.

Amelia ezúttal hátrahagyta otthonát és Devlint, kísérteteivel együtt, és elfogadott egy új megbízatást, Asher Fallsban, egy jómódú család városában, ami eléggé furcsa hely, és nem csak azért, mert hajdanán a város egyes részeit, beleértve a temetőt elárasztották vízzel, ami miatt a holtak nem tudnak békében nyugodni, hiszen megszentségtelenítették örök helyüket. Az első néhány fejezetnél arra gondoltam, hogy Ameliának a régi temető okoz majd gondot, de aztán jöttek a titokzatos látomások lényekről, furcsa forgószelekről, rideg és sötét valamiről, amit egyszerűen csak Gonosznak nevez, ami behatol a tudatába és megpróbálja irányítani, majd talál egy titokzatos, jóformán jelöletlen sírt is. És egy leharcolt kutyát, Angust, aki a legeslegjobb szereplő volt ebben a könyvben. Nem vagyok kutyapárti, de őt nagyon megszerettem!

"Tudni akartam, ki van oda eltemetve. Sőt, tudnom kellett. Az azonosítatlan sírok számomra rendkívül izgalmas témák."

Közben megjelent egy potenciális szeretőjelölt, az Asherek fogadott fia, Thane. Azt hittem, sáros fickó lesz, aki megpróbál közel kerülni a nőhöz, ebben nem is tévedtem, csak az első billogot illetően. Egész jó fej volt, de nem tudtam elképzelni Amelia mellett. Mondjuk Devlin oldalán sem annyira, mert az a fickó sem tett rám mély benyomást, de ha már a kettő közül választani kell, akkor a nyomozóra szavazok. 
A pasiszál másodlagos volt, krimiszálat sem igazán tudnék emlegetni... habár, azt mégis, mert egy régi, eltusolt gyilkosságot kell megoldania Améliának, ami nagyon is közel áll hozzá, az egész hellyel és emberekkel együtt, mert ahogy ő sem, úgy én sem gondoltam, hogy a város szorosan kapcsolódik az örökbe fogadása előtti időhöz.
Nem akarok nagyképű lenni, de mivel olvastam már pár krimit, ezért szeretek következtetni, igaz legtöbbször mellétrafálok, de most pont belecsaptam a megoldás közepébe a főhősnő származását illetően. Igaz akadt még egy néhány meglepetés, de az egyik nagy titok elég hamar leesett, ami csak egy önelégült vigyort eredményezett, mert akárhogy is volt jó ez a megoldás, bizony nálam elvett az élményből.

"Mintha az egész környéket egy sötét babona, egy gonosz varázslat tartotta volna az uralma alatt. Tudtam, hogy apámon kívül ez mindenki számára hatalmas ostobaságnak hangzott volna, de képtelen voltam figyelmen kívül hagyni az ösztöneimet. Túlságosan sok furcsaság történt azóta, hogy megérkeztem Asher Fallsba."

Maga a város elég nyomasztó volt, kicsit borzongtam is, de az első résznél emelkedett meg a pulzusszámom igazán. Itt voltak érdekességek, hogy mi van a várost szegélyező hegyben, átjáró-e egy szörnyűséges helyre, vagy miféle lények jönnek ki onnan, mert a történet ezekkel a nagy talányokkal megpróbálta a szívemet a torkomba tuszkolni, de valahogy mégsem sikerült neki, inkább úgy éreztem magam, mint kisember a magasak mögött, aki próbál nyújtózkodni, ugrálni, hogy lásson valamit a két méterre előtte zajló produkcióból. Úgy éreztem, a történet inkább megakart maradni a kísértetiességnél, a misztikumnál, nem akarta feltárni rejtélyeit, pedig jó lett volna, ha a végére okosabb leszek, és többet megtudok Amelia Gonoszáról, helyette a nő múltjáról tudhattam meg sok fontos részletet, amivel egyrészt beérem, másrészt nem.

Összesítés: kitűnni kívánó kötet, de nem kitűnő. Fontos kérdésekre adott megoldást Amelia valódi származásáról, de annál több kérdést vetett fel a történet misztikus világáról, amiből semmire sem kaptam kielégítő választ. Viszont az újonnan megismert karakterek némileg kompenzálták a hiányosságokat. Volt akit nem kedveltem, és voltak olyanok, akiket megszerettem, közülük a már említett német juhászt, Angust.

Szeretem ezt a sorozatot, látom benne a lehetőséget, de az írónő mégsem tudja olyan jól kézben tartani a szálakat, hogy valódi ütős történeteket kapjak a restaurátorról. A karakter jó, a mellékszereplők is, csak a misztikus szálon kellene igazán gyúrni, hogy valóban borzongjak, és homályos utalások helyett (vagy még annyi se), rendes választ kapjak a szellemes, sötét oldalról.    

6/10