Filmmorzsák #3

     Mivel egy ideje nem írtam filmekről, ezért úgy gondoltam, összehozok egy filmmorzsás posztot. Nem mondhatnám, hogy túlságosan filmajánlós hangulatba kerültök a bejegyzésem után, de azért egy-két darabot érdemes ezek közül megnézni... vagy elkerülni.
Ha pedig szeretnétek megosztani a jelen lévő filmekről a véleményeteket, akkor ne fogjátok vissza magatokat, írhattok nyugodtan. :) 

Gone Girl - Holtodiglan (2014)

     Mindig húzom a nyakam, amikor azt látom, hogy egy közkedvelt valamit mindenki magasztal, amíg én kilógok a sorból, mert nekem nem tetszik. Ez a helyzet most sincs másként, ugyanis Gillian Flynn : Holtodiglan című regényéből készült filmért egyáltalán nem voltam oda. Érdekes volt az alap, jók voltak a szereplők, de annyira untam már az egész filmet, hogy legszívesebben aludtam volna. De csak végigültem, és végül is megérte, mert az utolsó 20 perc nagyon jól szólt, és bebizonyosodott, hogy azt a két csökött agyú barmot, a házastársakat, egymásnak rendelték.
Voltak dolgok, amiket nem is az, hogy szerettem, de érdekesnek találtam. Például, hogy megtévesztő volt. Egyszer azt hittem a férj egy sunyi alak, pedig inkább egy sótlan, gyenge jellem. Az asszonyt baromi bátornak tartom a terve miatt, ami azért bebizonyította, hogy egy épséges kereke sem volt.
Végül is nem bántam meg, hogy megnéztem, mert ha szét is untam magam a játékidő nagyján, azért a vége nem volt semmi. Plusz ez a film megóvott attól, hogy hosszú napokat áldozzak az életemből a könyv olvasására.

5/10

Jupiter Ascending - Jupiter felemelkedése (2015)

     Mi a büdös lófütty volt ez? Nagy reményeket fűztem ehhez a filmhez, erre lemerevedett az arcom, amikor lefutott a stáblista is.
Egy dögös, tökös, belevaló filmet vártam, ugyan sablonsztorival - ments meg a lányt, tanítsd meg az önvédelemre, majd habarodj bele te szuperkatona, és együtt váltsátok meg a világot -, gyönyörűen megalkotott látványvilággal, ami tényleg szép is volt, moziban nézve biztos ütős lett volna 3D-ben, de a szemüvegen való nézés elmaradt, így inkább a történetre fókuszáltam. Azt pedig inkább hagyjuk. Mintha egy nagyon béna politikai bizbaszt néztem volna.
Hősnőnk, akiről kiderül, hogy az univerzum királynőjének reinkarnációja, és vécékefe után aranyjogart tarthat a kezében, egy nap majdnem halálát leli, mert a törvény szerint ő a jogos örököse egy csomó bolygónak meg hatalomnak - amit egy hataloméhes buzihangú girnyó nagyon rossz szemmel néz.
Azon az egy napon jön egy farkasfülű katona, hogy megmentse a királynőt, és felkeresnek minden létező űrbéli hivatalt, hogy elrendezzék a szükséges okmányokat, és az Ifjú Felség végre lecsücsülhessen drága trónjára. De jön három gyermek, akik közül az egyik szelíd, a másik sunyi manipulátor, a harmadik pedig az a buzihangú girnyó - utóbbi okozza a problémát. Az az utolsó nagyon gáz főgonosznak bizonyult, hisztis taknyosnak tűnt, aki irigy, mert belemásztak a homokozójába, amiben csak ő szeretett játszani. Röhejes volt, és a végén nem értettem, ha annyira nagy úr volt, miért hagyta ott a jó fenébe az összes katonája, testőre, vagy micsodája.
Fura volt ez a történetvezetés, és még a főbb karakterek sem nőttek a szívemhez. Nagyon sokat vártam erre a filmre, de annál nagyobb volt a pofára esés.
Ami viszont tetszett:
- az ötlet, hogy az univerzumot egy uralkodó család birtokolja, akik közt fel volt osztva, kié melyik bolygó.
- aratás: bizarr, hogy az embereket úgy kezelték, mint mi a gabonát.
- látványvilág
Ami pedig nem:
- minden más, Tatum szárnyaival együtt.

4/10

Fantastic Four - Fantasztikus négyes (2015)

     Azt hittem a Jupiternél nem találkozom rosszabb filmmel az idén, de tévedtem, mert az új Fantasztikus négyes simán alulmúlta.
A film eleje, ahol még sehol sincsenek szuperképességek, csak a karaktereket ismerjük meg (már ahogy), még nézhető is volt, de ahol hőseink és antihősünk emberfeletti erővel lesznek gazdagabbak, ott olyat ugrik a film, amivel totál elkaszálta magát. Egy teljes esztendővel lett a történet előrébb, ahol pár képkockában azt láthatjuk, amint a fantasztikusokból néhányan próbálgatják, tökéletesítik az erejüket. Aztán előkerül Dr. Doom, vagy itt nem is tudom milyen névvel nyomult, aki kiakarja iktatni az emberiséget. Az összezörrenést követően pedig jön egy minimál akció, aztán huss, ki is fújt a film.
Hasonló, mint a 2005-ös verzió, volt is benne potenciál, de a vágás tönkretette az egészet. Erőteljesen érezhető volt, hogy kimaradtak jelenetek, továbbá az sem segített a dolgon, hogy Reed és Ben barátságának érdemleges bemutatásán kívül, nem volt semmilyen említésre méltó karakterizálás. A Storm tesók pedig inkább kartonfigurákként funkcionáltak.
Akciófronton sem bővelkedett a film, az utolsó pár percben próbált valamit produkálni, amelynek élményét robbanás helyett inkább egy petárda pukkanásához tudnám hasonlítani.
Rémesen vérszegény volt, és még humor sem fordult elő sehol.

2/10

Jurassic World (2015)

     Ugyanaz a szint, mint az előző három résznél, csak itt a raptorok sokkal jobban tetszettek. Érthető is, szerintem sokan szerették az idomított hüllőket, nekem ők voltak a kedvenceim, valamint a megunhatatlan T-Rex.
Ez a rész kicsit majmolja az első részt, hisz itt is gyerekek kerülnek fókuszba és bajba, ami igazán összekovácsolja a testvérpárt (de rühelltem a folyton csajozgatós nagytesót - úgy nézett a lányokra, mint egy darabolós gyilkos). Az előzőektől eltérően azonban a nagyobb főszereplők a végén itt most összejöttek, ez nem is lehetett volna másként. Chriss Pratt szimpatikus figura, Bryce Dallas Howard is elég jó volt, csak elég nagy baki, hogy magassarkúban csinált végig egy iron man túrát. Normális esetben nem tudott volna versenyt futni egy T-Rex-el.
Moziban láttam, de 3D nélkül is ellettem volna, mert az utolsó nagy dinós összecsapás látványfokozó nélkül is megállta a helyét. Az aztán nagyon jó volt, de a film összességében inkább egy kicsit jobb, mint közepes.

7/10

Run All Night - Éjszakai hajsza (2015)

     Hétvégente mindig megnézünk egy vagy két filmet párommal, és mivel ő nem preferálja a romantikus mozikat, így én áldozom fel magam, és akciófilmeket bámulunk. Ezt általában nem bánom, mert mindig is szerettem a bunyós, lövöldözős filmeket, a nagy akciósztárok filmjein nőttem fel. Mostanában Liam Neeson neve egyre többször bukkan fel eme filmág listáján, így egyszer az Éjszakai hajszára esett a választásunk. Őszintén szólva nem ájultam el tőle, de még mindig egész pofás filmnek tartom, mert ahelyett, hogy a történet és a cselekmény akcióval és csihipuhival elment volna egy irreális kanyarba, inkább felvett egy valóságosabb tempót, ahol pont annyi volt a bunyó és a golyó, amennyit a történet elbírt, és a nagy, ömlengő hollywoodi összeborulást is kihagyták a realitás miatt.
Nem volt tökéletes, a mai filmek látványosabbak, de értékeltem a való világban maradást, és azt, hogy a forgatókönyv két lábon állt a földön, nem szállt el.
Itt a fegyver nem kímélte a főszereplőt, és nem is csinált belőle aranyérmes kedvencet, inkább szánni lehetett, és néha megsajnálni, valamint szurkolni, hogy sikerüljön megvédeni a fiát, a családját.

7/10