Gregus Gábor: Az esszencia urai

     Gregus Gábor az a fajta író, aki nagyon tud hatni a vizuális típusú olvasókra. Ezt már megtapasztalhattam a Megjelölteknél, legutóbb pedig A gyilkos tündérek városánál - utóbbi pedig le is tarolt mindenestül, mint tekegolyó a bábukat. Ezért mikor jött az írótól a felkérés, miszerint elolvasnám-e új, Az esszencia urai c. kötetét, gondolkodás nélkül rábólintottam. 

Kiadó: Olvasni Menő

Műfaj: urban fantasy

Oldalszám: 400

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2025

ISBN: 9786156094445 

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted! 

     Világunkat mérhetetlen vagyonok felett rendelkező, a valóságot formálni képes emberek titkos társasága hálózza be. Csupán egymással való viszálykodásuk vet gátat annak, hogy mindent bekebelezzenek, illetve az a maroknyi elszánt illető, aki felesküdött a megállításukra. A csapat azonban szélmalomharcot vív, hisz a cégbirodalmakat igazgató, dúsgazdag entitások talpnyalói már mindenhova beszivárogtak, a rendőrségtől egészen a kormányzati szervekig.

A művészet sötét gyermekei, a kicsinyes játszmáikat luxus felhőkarcolók legfelső szintjéről irányító Alkotók számára semmi se szent, ha a hatalomról van szó, hiszen mi más lenne képes még örömet okozni rideg szívüknek, mintsem egy másik halhatatlan társuk összeroppantása?

"– Az Alkotók olyanok, akik úgy formálják a környezetüket, ahogy akarják. Egyfajta… művészek. Titokban a fél világot ők irányítják. A másik felét pedig csak azért nem, mert annyira azért mégsem érdekli őket a dolog."

      Ez a borító az egyik legszebb amit az utóbbi időben láttam. Letisztult, a rajta szereplő szimbólumok passzentosan illenek a történethez, valamint csodás ahogy megcsillan az arany vonalakon a napfény. A külső számomra tökéletes! 

"– Szerintem a Pokol ugyanolyan, mint a Föld. Csak kicsit más stílusban.

– Én úgy képzelem, hogy ott a borzalom és a halál az úr.

– Ahogy mondod, mint a Föld. Csak kicsit más stílusban."

A regény napjainkban játszódik, ahol egy afrikai környezetben tér magához főhősünk, akit belep a por, hajából betondarabok peregnek, amnéziás... de a történet még rákontrázik néhány őrült vadászként kurjongó helybélivel, akiktől hősünk hatodik érzékére hallgatva menekülne, de ehelyett lezavarnak egy Terminátor 2 ihlette jelenetet. Csak itt nincs tej, helyette van brutális önvédelem. 

  

Hősünk, ébredése után olyan, mint egy apró teknős: alig kotorja ki magát a piszokból, máris lohol előre, ám útját folyton keresztezi valamilyen veszély, amibe könnyedén belepusztulhat. Viszont ahogy a kis apróságokat is megtudja védeni néhány vadászokat elkergető kéz, úgy egy ember is segítő jobbot nyújt amnéziás fickónknak, akire rá is fér az istápolás, miután csakhamar megtapasztalja, hogy újabb és újabb filmrészletekre lehet ráhúzni a sorsát az Éhezők viadalától a Hegylakóig. Ha ezek a filmek megvannak, akkor máris képben vagytok a cselekménnyel. De, hogy méginkább részletekbe menjek, főszereplőnk, Adam, bizarrul különleges, akitől egy törékeny szövetségben tengődő halhatatlan csoport, a művészi Alkotók akarnak valamit. Ám ő inkább "jöjjön velem, ha élni akar" Gracie Hartjával célozná be a naplementét, miközben alkut kötnek amolyan "én segítek magának emlékezni, maga meg segítsen nekem ezeket a halhatatlan csótányokat elintézni" módon. 

"Az Alkotók soha semmi hasznosat nem kezdtek hatalmukkal. Semmi világot jobbító szándék, semmi magasztos cél. Kizárólag műveiket dédelgették, vagyonokat kapartak össze, no meg egymást ölték.

És most itt van valaki, aki ennél messzebb tekint." 

"– Azért ahhoz képest, hogy felkoncolnád az összes Alkotót a világon, mégis összeszűrted a levet egyikükkel.

– Adam más. Te is jól tudod.

– Persze, jó fej – biccentett Clive. – De komolyan nem értem, hogyan tetszhet neked, amikor én is itt vagyok.

A nő hiába küszködött, csak sikerült elmosolyodnia.

– Meg úgy egyáltalán – folytatta Clive –, teljességgel érthetetlen. Csendes, érzékeny, jóképű, tiszta izom, varázsereje van: mi a franc olyan vonzó benne?!"

Persze egy kalandsztori, ahol van egy hős és akad mellé hölgy is, adja magát a szerelmi szál. Fickónk bár olyan, mint egy halálos fegyver, ha öltönybe bújt morcos főhősnőnkre pillant, máris álomképek villannak be neki erdei házról, kutyáról, macskáról és gyermekáldásról. Értem én, hogy kell a kontraszt egy-egy szívzabálás vagy kaszabolós jelenet mellett, de ez a szerelmi szál nekem annyira pinkben kezdett tündökölni, ami nehezen csúszott. Főleg, hogy Kim pár nap ismerettség után olyan lett, mintha "kiherélték" volna. Szerencse, hogy ott volt Tuck barát, pardon, Clive is, aki karizmájával tolt bele több életet Adam és Kim fejezeteibe. Ám mellettük nagy szerep jutott a címszereplőknek, a hataloméhes Esszencia urainak, akik a tökéletességet hajszoló művészlelkekből lettek egy felsőbb hatalomnak köszönhetően barbár, dörzsölt figurák, akiknek nyelvtörőbb neveik vannak, mint a szláv nemzetiségű embereknek. És ahogy róluk olvastam, leesett, hogy ebben a történetben vagy nincs igazán főszereplő, vagy pedig mindannyian tülekedhetnek a dobogón ezért a nemes címért. Volt ám itt mindenféle szerzet a modern szörnyetegtől a kedves, idős papi szereplőn túl szexbombáig, és az a helyzet, hogy bár sok szereplő kapott reflektorfényt, mégis egyensúlyban voltak a fejezeteik a történettel. Igaz a túlságosan részletes leírás kissé rétestésztára emlékeztetett ami nélkül tudtam volna élni. Mert sokszor mintha egy Zack Snyder lassításkánaánt olvastam volna a sorok közt, ahol minden ruhaigazítás, arcmimika fontos és kihagyhatatlan... ami engem inkább sokszor megakasztott.  Pedig ezek nélkül is pörgött volna a sztori, sőt! 

Összesítés: Az esszencia urait olyan olvasni, mint beülni egy blockbuster filmre: hangos, akciódús, sok karakteres látványorgia, ahol már szinte szúrja az orrodat a vérszag, közben gyönyörködsz a szép vagy izmos karakterekben, elgondolkodsz a felbukkanó moralitáson és a törékeny szerelmi-szálért is megköszörülöd a torkod. Csak itt nem két és fél óra figyelmet áldozol az életedből, hanem akár napokat is.

De ha bírod a részletes leírásokat, az intrikákkal teli karaktereket, a filmekre emlékeztető utalásokat és azt szereted ha a cselekmény a kész tények folyóján sodor amit sokszor csihipuhival tűzdel meg, akkor ez a könyv neked íródott.

Nekem most ez az élmény inkább 

NEM ROSSZ

A könyvet köszönöm szépen Gregus Gábornak!

"Két nap? Két napja itt fekszem? Akkor nem csoda, hogy kipihentnek érzem magam." 

"Kis híján elnevette magát, ahogy a száját rúzsozta. Ez a kislány több mint négyszáz éve tapossa már e rút sárgolyót, és próbál életben maradni a férfiak világában. Kissé szomorú volt látni, hogy a felszín alatt a dolgok szinte szemernyit se változtak születése óta, a külső manapság is ugyanolyan értékkel bír, mint hajdanán. "

"– Hogy ki? – horkant fel Adam. – Mintha aminosavakat kevernénk a germán mitológiával. Ez az idióta nevek szektája?" 

"Senkit se menthetsz meg önmagától."

"– Önök nem felsőbbrendűek, akármennyire is szeretnék ebbe a hitbe ringatni magukat. Nem tehetik meg, hogy nem felelnek a tetteikért. Nem állnak sem az isteni, sem az emberi törvények felett.

– Pedig, ha belegondol – nézett rá szinte bocsánatkérően a Alkotó –, részben mégiscsak erről van szó."