2015. november 23., hétfő

Karen Marie Moning: A Felföld ködén túl


     Van még olyan ember, aki ne ismerné korunk egyik legnagyobb urban fantasy írónőjét, Karen Marie Moningot? Akkor az sürgősen kapja kézbe a Tündérkrónikák sorozatát. Én lehidaltam a történettől, a furmányos rejtélyektől, a mesteri karakterektől. Moning rajongó vagyok, úgyhogy megérthetitek a lelkesedésemet.
Évekkel ezelőtt a Cor Leonis bejelentette, hogy kiadja az írónő másik sorozatát, a Highlandert, amiből a Tündérkrónikák könyvek születtek. És most, miután a magyar kiadó egy vaskos szünet után végre újra nyeregbe szállt, ebben a hónapban elhozta a Felföldi krónikák első részét, A Felföld ködén túl-t.

Kiadó: Cor Leonis
Sorozat: Felföldi krónikák #1
Oldalszám: 316
Eredeti cím: Beyond the Highlander Mist
Fordító: Körmendi Ágnes
ISBN:  9786158036221
Megjelenés: 2015. november 24.   
 
   Egy csábító skót földesúr…

Az egész királyság csak úgy ismeri, Hawk, a Héja, a csatamezők és a női szalonok legendás ragadozója. Érintésének egyetlen nő sem tud ellenállni, de senki sem férkőzhet a szívébe, míg egy bosszúszomjas tündér át nem ráncigálja Adrienne de Simone-t a modern Seattle-ből a középkori Skóciába. A túlságosan is merész, túlságosan is egyenes lány még egy idegen évszázad foglyaként is leküzdhetetlen kihívást jelent a XVI. századi csábítónak. Bár házasságra kényszerülnek, Adrienne megfogadja, hogy távol tartja magától Hawkot…

 Egy nő, aki az idő foglya…

A hírhedt uraságot csak tökéletes „nem” fogadja a lány tökéletes ajkán, de Hawk megesküszik, hogy felesége vágyakozva fogja suttogni a nevét, és könyörög a szenvedélyért, amit lángra lobbant benne. Nem állhat közéjük sem idő, sem távolság, el fogja nyerni a szerelmét! Bár Adrienne nem biztos abban, hogy helyes engednie a szívében ébredező érzelmeknek, kétségeinél erősebbnek tűnik Hawk elszántsága, hogy maga mellett tartsa a lányt…

Karen Marie Moning, a nagy sikerű Tündérkrónikák szerzője ezúttal az érzékek földjére kalauzolja olvasóit. A Felföld ködén túl sorai buja skót tájakat, vad felföldieket és megoldásra váró rejtélyeket ígérnek a főszereplők perzselő pillanatai mellett. Egy csepp misztika kell még, és máris a druidák rejtélyes világában találjuk magunkat, ahol az időn és téren túli szerelem számunkra is csupán karnyújtásnyira kerül. A Cor Leonis Kiadó ezzel a kötettel indítja útjára a többszörösen RITA-díjra jelölt és RITA-díjas Highlander-sorozatot.


"– És mit kívántál, Grimm?
– Hawk ugyanazzal a könnyed nemtörődömséggel tette fel a kérdést, amivel a nőügyeit szokta intézni.
Grimm lassan, ráérősen elmosolyodott.
– Egy lányt, aki nem akar téged. Egy csinos, nem, egy földrengetően gyönyörű lányt, aki okos és bölcs is a tetejébe! Olyasvalakit, akinek tökéletes az arca, tökéletes a teste, és a tökéletes szájacskájával tökéletesen mondja neked, tökéletes barátocskám, hogy: nem. És azt is kívántam még, hogy hadd nézhessem végig a csatát!"
     Ez a borító nagyon jó. Tetszik, hogy sokkal sötétebb az eredetinél, jobban ellehet merülni azokban a szép kockákban...
De a történetről szólva, imádtam ezt a sztorit minden hibája és idegesítő aprósága ellenére!

Kíváncsi természet vagyok, ezért rákerestem néhány véleményre a könyvről, amík eléggé felkészítettek arra, hogy ne várjak egy Tündérkrónikák szintű történetet, ez inkább romantikus mese időutazással, skót szoknyás izomkolosszus férfiakkal, szenvedéllyel, humorral, de az ismert tündérekkel, akik szeretnek az emberekkel játszani. A tündéreket leszámítva a felsoroltakból eszembe jutott az ismert Outlander, amit talán jobban tettem, hogy eddig nem olvastam, mert nem volt okom összehasonlítani a két történetet.

Moning kiváló író, de nem igazán hittem, hogy ennyire jól megtud írni egy kis varászlattal megbolondított romantikus történetet. De megtette, és újfent megemelem a képzeletbeli kalapom.

Milyen lehet egy nőcsábász szuper pasi, és egy megkeményedett szívű nő egymásra találása?
1) nagyon nehéz
2) baromira vicces
3) forrón szenvedélyes
4) édes romantikus
Ez mind így jött sorjában, némi nehezítéssel megfűszerezve, mert ott volt a pimasz, bosszantó kovács (egyben a tündérek bolondja) Adam, aki magának akarta Adrienne-t, és a célért be is vetett minden cselt. Szívesen a tengerbe löktem volna, annyira ellenszenves volt cselekedeteivel, szavaival együtt. Ahogy Hawkot, úgy engem is provokált, borzolta az idegeimet, ezért nagyot néztem Dalkeith urának önmegtartóztatásán, hogy nem pancsolt be neki azonnal egyet. Megérdemelte volna az a kis bugris.
Hawk teljesen más karakter, mint amilyennek az első pár oldal lefesti. Nagyon érző szívű, a nők álma, és nem csak a testfelépítése miatt. Szívmelengető volt, ahogy a családalapításhoz állt, de ahogy csábított, azzal is levett a lábamról.
Adrienne, a jövőbeli lány hol megnevettetett, máskor pedig addig ráztam volna, amíg összekoccannak a fogai. Szerencse, hogy minden egyes érzésével tisztában voltam, így kevesebbet bosszantott elutasító énje.

"Ez nem lehet igaz. Ez lehetetlen. Ez nem lehet igaz. De a tudata kellően realista volt ahhoz, hogy ráébredjen: a „nem lehet” és a „lehetetlen” szavak sokat veszítenek a súlyukból, amikor a lehetetlen éppenséggel nagyon is megtörtént vele.
Hacsak nem ébred fel ebből a rémséges és élénk álomból, Skóciában van, 1513-at írnak, és nemsoká tényleg férjhez megy."
Maga a történet eleje olyan volt, mintha színházi előadáson vettem volna részt. Előkerültek a bohókás pillanatok, eltúlzott érzések, aztán a könyv finom gúzsba kötött, és elérte, hogy élvezzem a szép kerek történetet, amit néha beárnyékolt a sok szóismétlés, mint a "te lány", amitől kezdtem agyérgörcsöt kapni, vagy "én mondom neked", az egyik mellékszereplő, Tavis kedvenc mondatzárója, ami végül is tetszett, mert muris vagy megnyugtató volt.
"A kihívó csók szótlanul követelte Adrienne-től, hogy beismerje a kettejük közt izzó feszültséget – a hőt, ami könnyen porrá égethette gyengéd szívét, de ahhoz is elég volt, hogy egybeforrasszon két szívet."
Érdekes belegondolni, hogy a Felföldi krónikák játszadozó tündéreiből lettek később azok az elfajzott gonosz lények, akiket megismertem már. De most róluk csak kósza lábjegyzetek vannak a fejemben, mert Hawk és Adrienne egymásra találása mindent elhomályosít. Ritkán fordul velem elő, hogy ennyit agyalok egy könyves pároson, de ők beléptek a kedvencek klubjába. Főleg Hawk. Mosolyogtam amikor cukkolták egymást, vagy mikor végre átadták magukat a szenvedélynek, szerelemnek. A szenvedésükért már nem rajongtam, de ez a klisé elkerülhetetlen.
Nagyon szeretem a történelmi romantikusokat, de mostantól a felföldi romantikát még jobban! Nem mai történet, de szépen megállja a helyét, és ez nekem bőven elég.


Összesítés: makacs nőszemély, álompasi, cuki cicus, kedves anyós, szimpatikus (és néhány nemszeretem) mellékszereplők, élvezetes leírások, szerelem, érzékiség, boldogság; tündérjátszma, ami jól megkutyul mindent. És én élveztem, az első mondattól az utolsóig, úgy olvastam volna még tovább! Nem ez egy jó történet kulcsa, hogy elvarázsolja az olvasót (apróbb hibák ide vagy oda)? De! Moning újra megerősített abban, hogy nem hiába az egyik kedvenc írónőm.

9/10

Az olvasás lehetőségét köszönöm a Cor Leonis kiadónak!  
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...