Jennifer Crusie: Fogadj rám

     Mostanában leginkább urban fantasyt olvasok, de olykor becsusszan egy kis krimis történet, vagy leginkább az erotikus/romantikus vonal "képviselői" (akiknek többségében nagyot csalódtam). Ezen műfajok néhány könyvén sokszor nevettem, de nagyon hiányzott már egy igazán kacagtató olvasmány.
Még régebben, egyik kedves bloggerbarátném oldalán olvastam egy könnyed, komédiás könyvről kritikát, és az ott olvasott kis idézeteken annyira jól szórakoztam, hogy eldöntöttem, nekem ezt a könyvet mindenképp el kell olvasnom. Sokáig tartott ugyan amíg nekiültem a könyvnek, de nem bánom, mert így az élmény még friss, és bizony nagyon jóleső.

Jennifer Crusie

    

     A 33 éves Minerva Dobbst két hónap után kíméletlenül lapátra teszi a barátja, mert a lány nem hajlandó lefeküdni vele. Min dúl-fúl, leginkább azért, mert így húga három hét múlva tartandó esküvőjére kísérő nélkül marad. Így aztán kapóra jön, amikor véletlenül fültanúja lesz, amint ex-pasija fogadást köt egy üzlettársával, hogy az nem tudja Mint ágyba vinni egy hónap alatt. Az illető Calvin Morrisey, aki a nőfaló macsók közül is kitűnik, és mindig nyerésre játszik, ha a női szívek meghódítása a tét.

Min hagyja magát felszedni. Hátsó szándék vezérli: ha egy hónapon át az orránál fogva tudja vezetni Calvint, a férfi elveszíti a fogadást, neki viszont lesz kivel mennie húga küszöbön álló lagzijára. Ám az első randi végére lemond a tervről. Amikor elköszönnek egymástól, mindketten remélik, a búcsú örökre szól. Csakhogy a sors más terveket szövöget számukra: Min és Cal képtelenek távol tartani magukat egymástól. Közben előkerül Min féltékeny ex-pasija, Cal elszánt ex-nője, és megjelennek a segítőkész barátok, akik persze mindenbe beleütik az orrukat. Számolatlanul fogy az édes, csokimázas fánk, számtalan szebbnél-szebb nyitott orrú cipő tűnik fel, megismerhetjük a káoszelméletet, és kiderül, hogy a legnagyobb hazárdjáték nem más, mint a szerelem.

Jeaniene Frost: Az első vércsepp

     A világmindenség eddigi legjobb párosa számomra Cat és Bones. Simán vetekednek az első helyért a Mac és Barrons párossal. Na de most egyik "csapatról" sem lesz szó, mivel a mostani bejegyzés két főszereplője az elsőként említett vámpírduó barátai, név szerint Denise MacGregor és Charles DeMortimer, azaz Spádé (akiről négy könyvön át nyomatták, hogy egy ásóról kapta a becenevét... el ne felejtsük!).

     Éjszaka a halandók nem érezhetik magukat biztonságban. Denise MacGregor jól tudja ezt, hiszen a legjobb barátnője a félvámpír Cat Crawfield, és a nő már többet vesztett, mint amit egy átlagember elviselni képes. A családja múltját titkok övezik, és egy démon már prédának jelölte ki Denise-t. 
Ám a túlélése most egy halhatatlantól függ, aki viszont csak arra vágyik, hogy megízlelje a nőt.
Ez a halhatatlan pedig nem más, mint Bones barátja, Spádé, az erős, titokzatos vámpír, aki évszázadok óta bolyong a földön, és most védelmeznie kell a veszélyben lévő csábos halandót még azon az áron is, ha ezzel meg kell tagadnia önnön mivoltát. Bármennyire vágyik is Denise-re, Spádé tudja, le kell győznie sóvárgását, hogy együtt szállhassanak szembe a lidércnyomással.
Máskülönben, amint lehull az első vércsepp, mindketten elvesztek…

Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

     Ahogy egyre jobban belemerülök az olvasás tengerébe, annál több blogot is olvasok. Igaz vannak kedvenc helyeim, bloggereim akiket szívesen olvasok, és adok is a szavukra. Így történt a találkozás ezzel a psicho-thrillerrel, amit nemrégiben sikerült elolvasnom, ami egy első regényes, bűnügyi újságíró tollából született.

Elizabeth Haynes

     Négy évvel ezelőtt imádtam élni. Bulizni, flörtölni, ismeretlenekkel szeretkezni. Aztán megismertem őt. A látszólag tökéletes férfit. Külsőre csodás volt, minden nő álma. Mellette humoros és kedves volt, ám hamar megismertette velem igazi bensőjét, ami erőszakos és kegyetlen. Amibe majdnem belehaltam. 
Most már utálok élni. Minden nap a túlélésért küzdök. A külvilág felé próbálom összeszedetnek mutatni magam. De amikor magamra maradok, a lakás összes pontját leellenőrzöm, hogy minden a helyén van-e és minden be van zárva, akár éjszakába nyúlóan is. Aztán fáradtan, álomba sírom magam, és másnap kezdődik minden elölről. A kényszeres ellenőrzések, a rettegés. Mert tudom, hogyha kiengedik, akkor megkeres, és befejezi azt, amit elkezdett. Megöl.

Új nap, új lakó a házban. A neve Stuart. Kedves fickónak tűnik, és ahogy egyre jobban megismerjük egymást, úgy kezdünk egymáshoz ragaszkodni. Ő hisz nekem. A segítségemre van, még ha ezzel sokszor ki is borít. De elismerem, ha ő velem van, már nem félek... már nem vagyok egyedül.  
   

Halestrom - The Strange Case Of

     Egy este felnéztem a facebook-ra. Unalmamban ráklikkeltem egy ismerősöm profiljára, hogy megnézzem az új feltöltéseit. És egyszeriben megpillantottam egy videót, ami kedvenc zeneműfajomat, a rockot tartalmazta. Az előadó banda neve Halestorm, a dal pedig amit láttam és hallottam, hamar meggyőzött arról, hogy keressek rá az albumaikra, és hallgassam őket, nap mint nap.
Négy albumuk van a birtokomban, ebből vannak feldolgozások, és egyéb dalaik, élő felvételei is. De az abszolút kedvencem a 2012-es The Strange Case Of.

001. Love Bites (So Do I)
002. Mz. Hyde
003. I Miss The Misery
004. Freak Like Me
005. Beautiful With You
006. In Your Room
007. Break In
008. Rock Show
009. Daughters Of Darkness
010. You Call Me A Bitch Like It's A Bad Thing
011. American Boys
012. Here's To Us

Pitch Perfect - Tökéletes hang

     Napról-napra bukkannak elő a semmiből az önjelölt énekesek, akikre bambán bámulunk hatalmas kérdőjellel a fejünk felett, hogy ezek vajon melyik bolygóról pottyantak közénk, hogy fahangjaikkal erőszakot tegyenek hallókáinkon. És sokukra úgy néznek sajnos, mintha valami zenei megváltók lennének, akikért érdemes egymás haját tépni, holott észre sem vesszük, hogy egy-egy igazán tehetséges hanggal bizony elég gyakran találkozunk, de addig fel sem figyelünk rá, amíg egy esetleges zenés filmben ki nem ereszti azt a tehetséget, amivel simán lesöpörhetné a trendi dalolászókat. És hogy kire is gondolok? Pontosabban kikre? Azt pár sor után elárulom nektek.

      
     Beca (Anna Kendrick) fősulira megy, ahol azt sem tudja mihez kezdjen igazán, hisz az ő álma lelépni és kedvenc hobbijának hódolni. A lány imádja a zenét, DJ-ként szeretne az életben érvényesülni, ám tanár apja eleinte nem támogatja terveit, és ha ez nem lenne elég rög a kiszemelt úton, még szobatársa is ferde szemmel néz rá (duplán).

Rövidesen munkát vállal egy kis
rádióban, ahol unalmas pillanatait egy szintén újonc fősulis és jó hangú fiú teszi szórakoztatóvá, akivel egyre jobban összeismerkedik. Közben az iskola színterén hangos harc dúl két énekes csapat között, amelyiknek egyikébe Beca kénytelen belépni. Tagságával azonban a lányok csapatát kiviszi az unalmas dallamok világából.

A. O. Esther: Hívogat a fény

    
     Üdv mindenkinek! :) Mint látjátok, nem sokáig bírtam a szünetet. De gondolom nem bánjátok. Kicsit hiányzott a blogolás...

     Nemrég olvastam egy könyvet, ami halandó sorsra jutott angyalokról szól, akik egymás ellen harcolnak a Földön... és akik közül ketten egymásba szerettek. Történetük első része jó kezdés, habár lehetett volna jobb is. De a folytatás, amit nemrég fejeztem be, teljesen elcsábított.
Polcomon az a fekete könyv naponta hívogatott, mint a sötétben egy apró fénysugár. Pedig van még pár kivégezetlen könyvem, amire nagyon szeretnének már a szemeim rácuppanni. Sokszor olvasok egyszerre akár kettőnél több könyvet is, de ez a történet most nem engedte, hogy másra figyeljek. Mert A.O. Esther ezzel a mesés folytatással elérte nálam, hogy jól érezzem magam az általa megteremtett világban. 

     Az elveszett lelkek, akiket a Mágus saját célja érdekében oly sok évszázadon át rabságban tartott, Sophiel imájának köszönhetően mind szabadokká lettek, amitől Sahranfer ereje megcsappant. A Mágus bosszúszomjasan megtámadja a lányt, majd három csodaszép, de annál gonoszabb nővérének segítségével kicsalja az angyallány legféltettebb kincsét, aminek hiánya, néhány napon belül, Sophiel földi testének pusztulását okozza. Ám a bajban nem marad egyedül, Vezére, Gábriel arkangyal és társai segítik őt a gyógyír megtalálásában, miközben Sahranfer ármánykodásának hála, a Sötét Angyalok, Sophiel után erednek. 
Eközben mindenki, aki számít, a Mindenség Térképét keresi, de a nagy hajcihőben a szőke angyallány egyre rosszabbul van. Amin egy viking föld-angyal szerint, csak egyvalaki tud segíteni: Elijah.

Zenéim, amikkel kiakasztottam a családot, barátokat, kollégákat... :P

     Ma sokat gondolkodtam azon, hogy egy időre abbahagyom a blogolást. Egyszerűen elfáradtam. És bosszantott, hogy a bejegyzéseimet visszaolvasva azt látom, ismétlem önmagam. Ez elég gáz. Főleg azoknak, akik rendszeresen a blogomra tévednek. Hisz mindig ugyanazt nem épp élvezetes olvasni. Ezt szeretném most elkerülni picit. Muszáj egy kis szünetet tartanom, hogy feltöltődjek. DE ezen gondolkodva benyomtam a gépembe az egyik lemezemet... kedvet kaptam egy kis zenéléshez. A CD-n többnyire rock zenék vannak, amiket ha eddig még nem is derült ki igazán, de nagyon szeretek! Mindegy milyen fajta, attól függ, milyen lelkiállapotban leledzem. Ha padlón vagyok, többnyire a dühös fajtát hallgatom, és most hogy úgy mondjam, ehhez van a legnagyobb kedvem.
Egy ideje már fontolgattam egy olyan bejegyzést, amiben megmutatom azokat a zenéimet, amivel... a többit a címből már kitalálhattátok. (Előre is elnézést a sz*r minőségű videókért!)

Egyéb bejegyzésekkel pedig egy kis pihenő után jövök. Ez lehet egy nap, vagy egy hét, esetleg egy hónap... majd meglátom.