Nem fogok takarózni, a lustaság szó mellett a szinonimaszótárban ott az én nevem is. Hogy összecsapom már egy posztba a nyár közepétől olvasott könyveimet, de oda se neki, jó lesz látni egy kupacban sok könyves véleményt... max rövidítek. :)
A Brooke c. kötet amilyen pöttöm, olyan nagy meglepetést okozott. Második esély történetről van szó, amiben egy fiatal nő, a címszereplő, Brooke, éberkómában szenved, és miközben a család és az orvosok azon vitatkoznak, hogy lekapcsolják-e a gépekről, a főhősnő valósághű álmaiból és a családtagok elejtett mondataiból próbálja kibogozni, hogy ki is ő valójában, és mi a fene történt vele... és nem tetszik neki az, amit megtud.
Jó történet, nekem kifejezetten tetszett, még akkor is, ha sokszor kapkodó, eltúlzó elemekben fürdik.
Adva van egy céltudatos Lady és egy alvilági fazon, akik egy véletlennek köszönhetően találkoznak egy hintóban. A hölgy kikerázva siet egy nőknek fenntartott bordélyba, hogy elveszítse szüzességét, a fickó meg épp a hintó padlóján fekszik kiütött állapotban, megkötözve. Ám amikor az öntudatra ébredt csipkejózsikát egy bátor puszi után hölgyünk kipenderíti a járműből, a pasas elhatározza, hogy követi a nőt, majd kegyesen felajánlja szolgálatait, de persze, hogy nem ilyen egyszerű a sztori. Kicsit csalafinta, kicsit ledér, kicsit feminista, de mindenekelőtt szerelmes történet. És ó jaj, mikor tényleg beütnek az érzelmek, ott kezdődnek a bajok... ahogy nekem a történettel. De többnyire bírtam a cselekményt, főleg a főhősnő, Hattie miatt, aki szépen túlnőtt az árnyékán.
Egy határozott - két lábon járó bölcsességgyűjtemény -, zord üzletember és egy életében kapálózó álmodozó, nagyszájú lány történetét olvashattam el az Érted sorozaton belül, ami kicsit felemás érzést hagyott maga után. Jó volt az alap, a cselekményvezetés is, a bölcs és határozottan szemfelnyitó párbeszédeket és gondolatokat is nagyra értékeltem, viszont a történet a vége felé átment túlzott drámába, amit már nehezen nyeltem le, így amiatt maradt egy kis keserű szájízem. De az egész történetet nézve ez nem jelentett ezer sebet amitől elvérzett volna, csak nekem volt már az utolsó fejezetekre a sztori túl erős.
Bordás Róbert valóságon alapuló regényéért már régóta vágyódtam, ugyanis a történet kárpátaljai édesanyjáról szól, aki nemcsak földim, de egyik kedvenc főhősnőm is lett. Ahogy a kötet is, az 1940-es világ bemutatásával, a kor, ma is ismerős nehézségeivel és cselekményével, ami ráadásul szépen gúzsbakötő írói stílusban volt megírva.
A kárpátaljai vonatkozások miatt egy kicsit elfogult vagyok a regénnyel, de tegyük a szívünkre a kezünket, ugyan melyik moly ne lenne az, ha a lakhelyén játszódna egy könyv? De ezen kívül is nyugodtan mondhatom, 2024 egyik legnagyobb kedvence lett! 90
A szerencsejáték szabályai harmadik része felvezeti, hogy hogyan is lehet megmenekülni egy kényszerházasság elől. Csak ott üt be a krach, ha ez nem profi módon sikerül, és emiatt valakire rásütik a gyilkos bélyeget. Szegény Tample, a valaha volt herceg ezt a terhet kapja a nyakába, a balsors okozta frusztrációját pedig bokszmérkőzéseken tölti ki. Ám egy nap megjelenik az áldozat, aki a segítségéért cserébe igazságot ajánl neki. Ez pedig olyan szövetséget kreál közöttük, aminek majdnem minden civakodással teli, bosszantó, buja és érzelmes pillanatát élveztem.
A Válaszutak sorozat első két része egyszerű alapokra épülő romantikus történetek, amiknek voltak meglepő és bosszantó fordulatai is. A cselekmény aránya sem volt a legsikeresebb, valahol túlírtra sikerült, míg máshol, főleg a lényeges részek lettek megkurtítva. Emiatt sokszor fogott el hiányérzet, mindkét résznél.
Két idősíkon szlalomozó, legfőképp a múltban leledző történetet ismerhettem meg Bordás Róbert Vizzé válik a vér? sorozatának nyitókötetében, az Aranyozott hazugságokban, ahol az elszegényedő magyar családfő nem jó dolgában kényszerül áthajózni az Újhazába. Gyilkosság miatt körözik, ám Amerika új lehetőséget nyújt neki, valamint a családja számára is, hogy tiszta lappal folytathassák az életüket. Ám hiába érik őket örömteli pillanatok, a nehézségek ugyanúgy felütik fejüket a korrupt bányatulajdonos, zsarolás, megannyi aggodalom kereszttüzének árnyékában, miközben a család fontossága és a remény folyamatosan átitatja a fejezeteket.
Az olvasmányos írói stílus nem változott, bőven lekötötte a figyelmemet, ahogy a cselekményben elhintett morzsák, fittyfenét, kenyérszeletek is, amik miatt még több izgalmas és bicskanyitogató meglepetésre számítok a folytatásban.
A cím hűen tükrözi A maffia végzete harmadik részének alaptörtnetét, amely érzést, hősnőnk próbálja is teljes lényével átérezni, de mit lehet tenni, ha a kényszerházassága másik résztvevője egyre jobban belopja magát a szívébe, nem csak a bugyijába.
Ahogy azt a sorozat korábbi köteteiben már megszoktam, itt sem a szerelem indítja be a kapcsolatot, amit hol a félelem, máskor a remény, itt viszont a gyűlölet uralt. Vagyis megpróbált, de hamar átment 18+-ba, ami nem gond, csak legyen mellette cselekmény, érzések, két nyögés közt egyéb kommunikáció is, sok. No persze azok is megvoltak, csak a kevés oldalszám miatt nem tudtak úgy igazán kiteljesedni. Ez pedig zavart, a hipp-hopp vég is, igaz a csöppnyi adrenalin végül feltornázta a képzeletbeli csillagaim számát.
Riley Baker: Szavad ne feledd!
A Szavad ne feledd! egy gimis álkapcsolat történet, ami eszembe juttatta a 90-es és korai 2000-es évek romantikus tinivígjátékait.
A történet főhősnője Joy, amolyan szürke kisegér, aki bele van zúgva az újdonsült szomszéd fiúba, de a kapcsolatuk kimerül néhány sziában, meg pár kósza pillantásban. De a lány oda meg vissza van a srácért, tudja, hogy az égiek egymásnak teremtették őket, ezért ráveszi a suli legnépszerűbb srácát, hogy legyen a kamubarátja. Hátha ezzel végre felhívja magára a kiszemeltje figyelmét, miszerint ő igazából nem egy bénázós egérke, hanem egy kívánatos, tökéletes barátnőjelölt. Ám akkor kezd minden érdekesebbre váltani, amikor a kamukapcsolatból lassan valami igazi lesz...
Nos, a sztori jó, igaz túl sok meglepetést nem okozott. A vicces részek ütöttek, Riley Baker erőssége a humorban rejlik, amit ebben a sztoriban is sikerült kamatoztatnia. Viszont számomra a könyv terjedelme nem tette lehetővé, hogy maga a történet kiteljesedjen. Az szórakoztató volt, igen, de nekem túl felszines. Évekkel ezelőtt biztos nagyon szerettem volna ezt az ifjúsági regényt, de úgy látszik kiöregedtem én már az ilyen történetekből. Ami nem baj, a célcsoportnak tetszik, és az a lényeg.
Lagymatag new adult történet két gyerekkori jóbarátról, akik megfelelési kényszer miatt izzadnak nap mint nap, hogy más álmát valósítsák meg a sajátjaik helyett. Közben hiába vágynak egymásra, rendre akadályokba ütköznek, amiket maguknak kreálnak. Bosszantó volt mindezt végigkövetni, a lagymatag cimkét a szerelmi szál érdemelte ki. Viszont a karakterek külön-külön érdekesek voltak, a belső konfliktusaik önmagukkal, a családdal és a világgal annál figyelemreméltóbb és elgondolkodtatóbb volt. És ezek miatt lett számomra maradandó a történet.
Zsarolással megspékelt kényszerházasság, vagy kényszerházassággal megspékelt zsarolás, ahogy tetszik. Érdekes alapötlet, kicsit megbolondítja a nem kívánt házasságos toposzt, viszont a főszereplők annyira taszítottak, mint két azonos pólus egymást. Ők, a nagybetűs SEGGFEJ és a gyogyós liba olyan fura pár volt, viszont szokatlanságukkal emlékezetesek maradtak számomra. Ahogy az utállak, aztán megszeretlek kapcsolatuk is, a nekem már néhol túl szaftos szexjeleneteikkel együtt. Viszont néha akadtak igazán jó részei a történetnek, amik megérintettek, és így közelebb kerültek hozzám a karakterek... szerencsémre.
Régóta küzdöttem olvasási válsággal, aztán kézbe vettem régi nagy etalon sorozatom, a Cat és Bones befejező részét. Ami csakhamar el is kezdett kirugdosni abból a válságból.
A sztori izgalmas volt Cicuska katonai múltjának titkaival és meghökkentő fordulataival, de nem volt fukar az érzelmekkel sem, Cat és Bones remek párosa pedig most sem hagyott cserben.
Jeaniene Frost: Lángok kötelékében
Cat és Bones nagy kalandja után Vlad és Leila spin-off sorozata, Az éjszaka hercege gondoskodott az adrenalinszintemről. Sokszor kellett az öklömbe harapnom Leila raboskodása miatt, az fix. Vladhoz hasonlóan revansot akartam venni az okozott fájdalmakért, Frost pedig megengedte, hogy ahogy az én érzelmeim, úgy Vlad is hadd tombolhasson. Igaz ő jobban átérezte, mert kettőnk közül sokáig csak én tudtam az igazságot. De, hogy ez a Vlad milyen mélyen tud szeretni, és mennyire túlélő üzemmódban gondolkodik, az meglepett. Ahogy a történetben is jó pár minden, és ezért is szeretem annyira Frostot. Mert a romantikus, néha erotikába mártott szálat is úgy meg tudja bolondítani, hogy az érzelmekkel megszólítson, a cselekmény adrenalindús, fordulatos és hentelős pillanataival pedig teljesen rabul ejtsen. Ez most sem volt másképp.
Jeaniene Frost: A lángok mélyén
A tetralógia befejező része sem fulladt unalomba, sőt ráadta a cselekményre a kakaót, mikor az egyszerű, fizikai erőt preferáló vérszívók közé beszivárogtatta a mágikus varázsvilágot. Ezzel az adalékkal pedig annyira felfrissítette és érdekesebbé tette a történetet, hogy csak úgy faltam a sorokat! Az államnak is sikerült a padlón koppannia meglepetésemben, többször is, amiből felocsudva csak még inkább sír a szívem a többi, magyarul még meg nem jelent Frost könyvekért. Annyira szépen volt felépítve ez a sorozat, hogy nincs egy rossz szavam sem. Sőt, azt kell mondjam, ez a negyedik rész sikerült számomra a legjobbra!
Hadházi Anita: Dubaj gésái
Adva van egy légiutas-kísérő, aki új helyen van, igyekszik az álmait megvalósítani, de belekeveredik egy gyilkossági ügybe, ahol próbálják ráhúzni a vizes lepedőt. De a nyomozás egyik fő embere annyira aggódik érte, hogy elkezdi neki csapni a szelet. Viszont dícséretes, hogy a sztori nem akar átcsapni túlzott romantikusba, inkább csak lágyan viszi bele a sztoriba, persze a megszokott konfliktussal együtt, de a történet sokkal inkább Szofi és a gyilkosság esetére fókuszál, ami dícséretes. Csak azt sajnáltam, hogy nem minden helyen volt maximálisan kihasználva és jobban kidolgozva.
Csernus Imre: Egy életed van
Amikor már kevésnek éreztem a motivációs idézeteket, akkor döntöttem el, hogy elolvasom életem első önsegítő könyvét. Csernus doktort gondolom nem kell bemutatni, a magyar nemzet sztárpszichológusa, akinek nem egyszer futottam bele egy-egy remek gondolatmenetébe. Ez most is így volt, kicsit úgy éreztem, mintha leültem volna beszélgetni egy idős emberrel, aki élete során sokat tapasztalt, én meg bölcsen hallgattam, hogy mit mond. És így is volt, sok életbölcsességgel találkoztam, amit az évszakok váltakozása köré épített, úgy mint a tavasz és a nyár, a megújulás, élet időszaka, az ősz és a tél pedig az elmúlásra való felkészítést akarja tanítani. Néhol, mint szépkorúnál is, futottam ismétlésekbe, de a könyv üzenete, miszerint egy életünk van, törekedjünk az önazonosságra, szeressük és öleljük át önmagunkat és legyünk bátrak élni, maradéktalanul átjött.
Szeretnék még hasonló könyveket olvasni, és ha úgy érzitek sokszor ti is megrekedtek az életetekben, ne óckodjatok a lélektani irodalomtól. Olvassátok, számotokra is van bennük erősítő üzenet.
- A képeket - több más tartalommal együtt - az Instagram oldalamon is megtaláljátok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése