2024. november 8., péntek

L. J. Shen és Parker S. Huntington: Éjsötét Romeo


     A Vonzó után újra L. J. Shen könyvhöz nyúltam, ám az írónőnek ezúttal írópartnere is akadt, Parker S. Huntington személyében, akit eddig nem ismertem. Ilyen esetekben pedig belém hasít egy kis izgalom, hogy hogy is dolgozott együtt a két szerző. Azaz mennyire egészítették ki egymás elképzeléseit, stílusát. Hamar megkaptam a választ!

Kiadó
: Álomgyár  
Sorozat: Éjsötét #1
Műfaj: romantikus, erotikus
Oldalszám: 506
Eredeti cím: My Dark Romeo
Kötés: puhatáblás 
Megjelenés: 2024 (eredeti megjelenés: 2023)
Fordító: Réti Blanka
ISBN: 9789635708857 

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!

     Az életem: egyik pillanatban még tündérmese, a következőben rémálom.

Egy fényűző bálon elcsattant ártatlan csókkal kezdődött a végzetem. Egy titkos pillanat egy jóképű idegennel. De az én Romeóm nem olyan romantikus, mint névrokona. Nem a szerelem hajtja, hanem a bosszúvágy.

Számára csak egy sakkfigura vagyok. Egy eszköz. A riválisa jegyese.

Gyűlölöm ezt a sötét herceget. Nem köthetem össze vele az életem. Halált érdemel.

Azt hiszi, elfogadom a sorsom. Nos, nagyobbat nem is tévedhetne. Nem adom olyan könnyen magam. A jövőmet én alakítom.

Ebben a történetben Júlia nem hal meg. Na de Romeo? Rá pusztulás vár.

A Wall Street Journal bestsellerszerzői, L. J. Shen és Parker S. Huntington egy elrendezett házasság történetét mesélik el, amely egy jégszívű férfi és egy harcias örökösnő között köttetik. Vajon vár rájuk a szerelem, vagy a sötétség mindent felemészt?

„Eszméletlen mestermű.” – Eternal Embers Book Blog

„Beleborzongtam.” – She Reads. Pang. Blog

"(...) Romeo Costa bevágtatott a világomba, és letépte a rózsaszín szemüvegem.
Megtanított a sötétségre.
Megtanított az erőre. 
És ami a legfontosabb, megtanított a legkegyetlenebb leckére: minden szörnyetegben ott a szépség. Nincsen rózsa tövis nélkül.
És hogy a szerelem bárhol kivirágozhat - még a gyűlölet csontvázából is."
     Érezhető volt, hogy ez a sztori nem csak L. J. Shené, hanem más is belekontárkodott. De a végeredmény nem frissítő volt, hanem... Hmmm... tudjátok, mit? De, az volt. Frissítő. Mint egy random vígjátékban annak a pasasnak, aki az elfuserált randija végén kap egy pohárnyi loccsanást a képébe. Aha, pont olyan meglepő volt... Pardon, frissítő.
"A gonosznak volt arca. Lélegzetelállítóan gyönyörű volt... és ahhoz a férfihoz tartozott, aki az imént lett a jövendőbeli férjem."
Az alapsztori egy elrendezett házasságra épül, amiben a kőszívű, rágófétises Romeo a maga bosszúhadjáratának első igazi lépéseként lépre csalja ellensége menyasszonyát, akit végül hozzákényszerítenek. A frigynek persze gasztronómia imádó főhősnőnk, Dallas, nagyon nem örült, aminek lépten-nyomon hangot is adott. De nem csak szavakkal, cselekedetekkel is, ami egyenes út volt az enemies to lovers cimkéhez. Igaz Romeo is tett róla, hogy kapcsolatuk elejét az utálat keserítse meg, ám mégis találtak egy siklócsíknyi aranyozott középutat: az erotikát.
"Nem volt köztünk szerelem. Vágy viszont annál inkább. Ott lüktetett, és könyörgött, hogy váltsuk mocskos szexre."
Dallas és Romeo igen változatosan ragadtak össze, amivel nem egyszer sikerült meghökkenteniük. Néha még a tányért is el kellett tolnom magamtól, mert elment az étvágyam a túlírt szexjelenetektől. Az én ízlésemnek kicsit több volt a szaft a sorok közt, mint a tányéromban, de bárcsak ez lenne a legnagyobb bajom.


A történet kerettel, cselekményvezetéssel, múltbéli titkokkal és vége csavarral együtt működőképes volt. Igaz szerintem sok volt ennek a sztorinak az 500 oldal, mert kicsit rövidebben jobban esett volna. De lehet az volt az írónők terve, hogy a sok locsifecsi és "borsot török az orrod alá két dugás közt" részek mellett megszokjam a főszereplőket. Mert bizony szokni kellett, szeretni nem tudtam egyiket sem. Jó, színt vallok, Romeo iránt egy idő után rokonszenvet éreztem, pont akkor, mikor a történet irányt váltott és komolyabbra fordultak a dolgok. Kb 350 oldalnak kellett letelnie, mire ez megtörtént, ami azért elég sok. De onnantról kezdve úgy dolgozott a sztori a figyelmem lekötésén, mint méreg a szívmegálláson: lassan, de biztosan. Ám amíg főhősünktől kiröppent egy "oh, Romeo..." szöveg a számon, addig Dallas nem igazán küzdött meg a szimpátiámért. Az a lány sötét volt, mint az éjszaka, sokáig meg voltam róla győződve, hogy neki nem szabad tovább szaporodnia. Utáltam, hogy annyit zabált mint egy disznó, miközben a szobamérleg egyszer sem sikkantott fel a súlya miatt. Igen, csúnya dolog az irigység, megyek, és futok pár kört, hogy kitisztuljon a fejem. :D 
"- A testem egy szentély.
- És ezt a szentélyt háromóránként több tonna cukorral megküldött, mesterséges ízesítésű szemét kajával szórod tele."

De a könyvmolyságért jár neki egy duplapacsi, és az okos gondolataiért és kijelentéseiért is. Jólesett, mikor elcsíptem egy-egy ilyen pozitív megnyilvánulást, kellett is, mint az a bizonyos falat kenyér.
"Álmomban könyvekben fürödtem. Tintaillatú, kemény fedeles könyvekben. Szavakkal, távoli univerzumokkal és idegen teremtményekkel voltak tele.
Álmomban nem volt férjnek álcázott szörnyeteg.
És ami a legfontosabb - nem volt házasságnak álcázott szívfájdalom sem."

"Bár a könyvek jobban érdekeltek, mint a növények, utáltam, amikor egy virág elpusztult. Mert a reményt és az erőt jelképezte. Mert minden tél után eljött a tavasz, és virágokat hozott magával."
Igaz a cukiságfaktor egyszer sem akadt ki a félezer oldal alatt, viszont a durva titkoktól megállt bennem az ütő. Volt ám itt sötét múlt, lelkifájdalom, de szépen megkomponált, őszinte érzelmes részek is, amik szintén emlékezetesek maradtak. És ezek a hatásos jelenetek segítettek végül ahhoz, hogy jó szájízzel csukjam be a könyvet.
"Gyertyafényes vacsorákat akartam, moziba járós randikat, és olyan intim vicceket, amiket senki más nem értett. Csókokat akartam, vígasztaló szavakat, hogy én legyek a fény az életében, amikor eluralkodik rajta a sötétség."

"... a házasság egy tükör, amely pontosan megmutatja, hol vannak az üres részeid, aztán kitölti őket."

Összesítés: mikor tudatosult, hogy a mellékszereplők közül Franklin lány, Madison pedig férfi, tudtam, hogy nem érdemes komolyan vennem a regényt. Erre pedig rátett a főhősnő, Dallas is, aki egy vicc volt. Romeo pedig egy karót nyelt fenegyerek. Külön-külön is halálosak voltak, de együtt is csak úgy pusztították az agysejtjeimet. Nehéz olvasmány volt az ő történetüket végigkövetnem, még a fura helyzetkomikumok és viccesebb részek ellenére is. Az erotikus jeleneteket inkább hagyjuk, zsepivel a szám előtt még mindig pirulok kicsit. Nem tudom, Shen hagyta-e írótársát kibontakozni, de szerencsére egy idő után mintha rácsapott volna az asztalra, hogy ideje komolyabbra venni a figurát - elmélyültek az érzelmek, már nem érződtek légből kapottnak, és bár a karakterek hűek voltak zizi önmagukhoz, mégis, miután megnyiltak, érezhető volt rajtuk a hűség, a bizalom, a lojalitás, a ragaszkodás és az odaadás.

AJÁNLOM

A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak!

"- Romeo Costa - lehelte vágyakozva Savannah, ahogy a férfi elsuhant mellettünk, a VIP-vendégek asztala felé tartva. - Hagynám, hogy olyan alaposan és lenyűgözően tegyen tönkre, mint Elon Musk a Twittert."

" - Akkor mit szeretsz, a brit vajas sütit leszámítva? (...)
- A könyveket. Az esőt. A könyvtárakat. Egyedül vezetni éjszaka, miközben a kedvenc lejátszási listám szól. Utazni - főleg az ételek miatt. De a történelmi dolgok is érdekelnek."

"Ez a férfi annyira új volt, annyira érett, annyira kifinomult, hogy még az sem érdekelt, hogy egyenesen gonosz. Legyünk őszinték - Mr. Darcytól sem lehetett épp elájulni egészen a Büszkeség és balitélet utolsó húsz százalékáig."

"- Szörnyű vagy - tájékoztattam Romeót. - Te leszel a kedvenc hibám."

"Anyu azt mondja, ha annyit járna a lábam, amennyit a szám, olimpikon lennék..."

"Folyamatosan pörgött, úgy sprintelt a sütilopás és a pofázás között ide-oda, mintha a Boston Maraton versenyzője lenne. Már a puszta létezése arra késztetett, hogy négy fájdalomcsillapítót nyomjak be, és konyakkal öblítsem le őket."

"Dallas Townsendnek adtam az első botrányomat, ő pedig nekem adta a jövőjét. Ez nem tűnt méltányos cserének, és ez volt az első alkalom felnőtt életemben, hogy bárminek is a vesztes oldalán végeztem."

"- Egy csésze kávé jólesne. Tej és cukor nélkül. Az is jólesne, ha nem köpnének bele."

"Azt mondják, a sors a döntéseink következménye. Nos, azt terveztem, hogy én leszek a legrosszabb dolog, amit a sors valaha is tartogatott a számára."

"A ketrecek nem rácsokból vannak. Hanem gondolatokból, elvarásokból és félelemből."

"- Hát nem szörnyű? - sóhajtott Dallas. - Hogy végső soron nem vagyunk más, mint a szüleink ambícióinak, elveinek és vágyainak a mellekterméke. Emlékek, hibák és megmagyarázhatatlan vágyakozások gyűjteménye, hogy megfeleljünk azoknak, akik életet adtak nekünk."

"Igazából már attól feláll a farkam, hogy létezel, úgyhogy ne fájjon a szép fejed amiatt, hogy esetleg alulteljesítesz."

"- Túlléptem azon a határon, hogy nem kedvellek, Süti. Valójában egy teljesen új szót kellene kitalálnom arra, amit irántad érzek. És mégsem tudok ellenállni a csábításodnak."

"Az idő csak úgy vánszorog, ha az embernek várnia kell."

"- Ne aggódj. Tudom, hogy az a történetszálad, hogy tönkretedd apád birodalmát. Olyan vagy, mint egy rosszul megírt Marvel-gonosz, csak jobb frizurával."

"Ahhoz képest, hogy büszke voltam arra, hogy olyasvalaki vagyok, akinek érzelmi skálája sivár, ő valahogy képes volt érzéseket ébreszteni bennem. Dühöt, frusztrációt, bosszúságot és undort - de mégis csak érzéseket."

"Az emberek nem születnek szörnyetegnek - mások teszik azzá őket."

"A szeretet erőteljes üzemanyag, nem igényel erőfeszítést. Könnyebb fenntartani, mint a gyűlöletet. Nem fogyaszt, hanem táplál."

"Az élet sokkal könnyebb, ha az ember elfogadja, hogy úgyis bántani fogja mindenki."

"- Az a jégszíved, Romeo...Egy nap majd összetöröm - mondta, miközben kinyújtózott, és egyik lábát a combomra támasztotta.
- Ha valaki képes rá, akkor az te vagy, Süti."

"- A titkaim nem tudnak megölni - feleltem, és most először rájöttem, ez igaz. A múlt csupán múlt. Bármennyire is elviselhetetlen és fájdalmas." 

"A romantikus regényeimnek ismét igazuk volt. A szerelem egy baleset. Valami olyan, ami teljesen kívül esik az irányításunkon, és nincs tekintettel a biztonságunkra."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...