L. J. Wesley: Brooke - A testem a börtönöm

      L. J. Wesley munkássága és köztem igen különös a kapcsolat. Elismerem az író humorát, ami a sorokról visszaköszönve gyakran megmosolyogtat, az olvasmányos stílusát, viszont amit mondjuk a várt Egyéjszakás kaland című kisregényével adott, azt keveseltem. Ezért bennem volt a vizsgadrukk érzés mikor nekikezdtem az író Brooke című kötetének, ami egy éberkómában lévő nő, irigylésre méltatlan életútjának nagy szeletét mutatja be. 

Kiadó: Mogul  

Műfaj: naplóregény, kortárs, chick-lit 

Oldalszám: 248

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2022

ISBN: 9786156170477

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!

     Elég egy baleset ahhoz, hogy minden megváltozzon?

Brooke a saját testének börtönébe kerül és nem emlékszik semmire.

Vajon milyen hatással van az emberre, ha külső szemlélőként szembesül a múltjával?

A hosszú és fájdalmas kórházi kezelések segítenek rajta, de a múlt kísértetei meggyötrik a lelkét.

Vajon miként viseli ezt az időszakot?

Ugyanaz az ember lesz, aki volt?

Van még bármiféle jövő Brooke számára?

     A TBR-csökkentős havi kihívássorozatom júliusi főszereplőjének a naplóregény zsánert választottam, azon belül pedig a Brooke c. kötetet olvastam el. 

"Túl gyenge vagyok;túl fáradt, és túlontúl zavaros minden. Vajon el tudnék aludni? A szemem végül is már csukva van, és ágyban fekszem. Csak ki kellene kapcsolnom a gondolataimat, akkor biztos sikerülne. Hogy tudhatnám kikapcsolni az agyamamat, ha jelenleg az az egyetlen, ami működőképes? Úgy érzem magam, mint egy rab. Az is vagyok. Rab lettem, és a testem a börtönöm."

Nem tudtam mire számítsak igazán azon kívül, hogy a borító egyből megfogott, a fülszövegből meg csak az éberkómás rész maradt meg mikor rápillantottam... a molyos százalékokkal együtt. Úgy voltam ezzel a könyvvel, hogy magam fedezem fel a részleteket, nem rohanok bele spoilerekbe, mint oly sok más könyvnél. És szerintem jól tettem, hogy megálltam ezt a véletlenül lelövöm magamnak a poént féle hozzáállásomat, mert piszok jó élményt nyújtott ez a könyves kaland. Jó, persze nem a benne leírtak, hanem maga az érzés, amit ez a naplóregény nyújtott. Hogy működik. Hogy jól van vezetve a cselekmény. Érdekesen. Hogy a szereplőket meg lehet különböztetni, mindenkinek megvan a maga karaktere. És igaz, hogy vannak a regénynek gyengeségei, vagy épp túlzásba eső, ismétlődő csattanói, mégis működött, lefoglalt, szórakoztatott. Egyszerűen a maga nemében jó volt. 

Miután éberkómás hölgyünk, Brooke felfogja, hogy csapdában van a saját testében, arra a pluszfelismerésre jut, hogy semmire sem emlékszik önmagával kapcsolatban. Ez jó, nem mindennapi nyitány, és ezzel máris bőven le van foglalva az olvasó figyelme, mert ki ne akarná a főhősnővel felgöngyölíteni a múltat, hogy rájöjjön miért is került a jelenben akkora slamasztikába? Szerencsére a regény minden kérdésre választ ad, sőt olyanokra is amiket nem is kérdezett, ezzel elérve azt, hogy a főhősnőt végül ne egy romlott valakinek gondoljuk. Mert bizony nem volt egy szeplőtelen angyal, amivel abszolút nem tudtam azonosulni. Dühített, mégis végig akartam kísérni az útján, bármilyen bicskanyitogató is volt. És nem bántam meg, mert egy színes egyéniséget ismertem meg, aki önpusztító volt, de mikor eljött az életében a fordulat, jólesett végigkísérni a csetlésekkel teli új útját. Plusz azt, hogy az író nem esett ki a szerepéből, és karakterét egy hihető jellemfejlődéssel áldotta meg. 

"(...)emberek vagyunk; esendőek. Egyikünk sem csak jó vagy csak rossz, mint ahogyan nem csak fekete és fehér színek léteznek. Mindnyájunkban ott lapulnak ezek a tulajdonságok, és csak rajtunk múlik, hogy felismerjük-e a hibáinkat, hogy aztán azon dolgozzunk, hogy jobb emberré váljunk."

A történet nyuszi módra ugrált a jelen és múlt pillanataiban, így biztosítva a pattogó, feszes történetmesélést, így nehéz is volt letenni a kötetet. Kis zsebkönyv féle amúgy is, nagy betűkkel írt szöveggel, de az olykor felbukkant poénok, életigazságok ízt adtak a mondatoknak és jó volt rajtuk lovagolni. No igen, sok helyen pajkos volt a cselekmény, ez is lendített az olvasásomon, igaz nem hatottak rám bizsergetően. Hogyisne! A fejbőröm bizsergett tőlük, morcos medvévé varázsoltak. Kicsit sok is volt. Nem is az alkalmak, inkább az erotikához köthető csavarok. Talán számomra ez a regény legnagyobb vérző sebe. Meg a romantikus szál tényként közölt mivolta, amit jó lett volna még inkább kibontva olvasni. 

"Őszintén féltem, míg felért velem a lépcsőn. Ha véletlen elejtett volna, biztos nyakam szegem, őt pedig élete végéig kísérhettem volna szellemként."

Összesítés: amit L. J. Wesley nem tudott megadni az Egyéjszakás kalanddal, azt bepótolta a Brooke című kötettel. Egy fordulatokkal teli fejlődésregényt, amiben volt humor, dráma, gondolkodnivaló és idegfeszítő pillanatok. Meg egy olyan főszereplő, aki saját döntései miatt rengetegett veszített, de egy fordulópont után megmutatta, hogy kellő motivációval ki lehet javítani a hibákat, csak az a kulcs kell hozzá, amit úgy hívnak, hogy akarat. 

AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm szépen L. J. Wesley-nek és a Mogul kiadónak! 

"Érzem a virágok illatát. A fákét. A földét. Mindent érzek, és ez az igazi friss levegő."

"Komolyan, már felmerült bennem, hogy ti élvezitek azt, hogy én elvileg kómában vagyok. Nyugodtan elmesélhettek bármit, úgysem mondom vissza, mert nem tudom. Na, ha majd megtudjátok, hogy mindent hallok, üzletelünk. Bevallom, csak viccelek. Beszéljetek csak, nálam minden titkotok jó kezekben lesz. Legalább addig sem unatkozok, amíg itt vagytok."

"Nem vagyok mostanában túl jó passzban. Amikor tudod, hogy valami nincs rendjén, de ötleted sincs róla, hogy mi, az szörnyű érzés. Na, ezt érzem én most."

"- Brooke, látja az ujjam?

Persze, hogy látom, hát ott lóbálod előttem. Hihetetlen, hogy előttem minden férfi lóbál valamit. Az egyik a farkát, a másik a válási papírokat, a harmadik meg az ujját."

"A bizonytalanság sokkal rosszabb, mintha bizonyítékom lenne rá."

"- Hát te? Még itthon? - lép be apa a nappaliba.

- Nem, ez csak a szellemem - forgatom a szemem.

- Azért ne ugorj a torkomnak! Hol a lovagod?

- Remélem, hogy úton a kórházba. Más indokot nehezen fogadok el ekkora késésre."

"A házasságnak hűségen és bizalmon kéne alapulnia, és lássuk be, ez rám nem igazán jellemző."

"(...) megbocsájtani csak egyszer kell. Ha állandóan haragszol, az rengeteg energiádba kerül.

- Ezt valami filmből loptad?

- Ami azt illeti... igen. Viszont remekül passzol a helyzethez (...) "