Bordás Róbert: Aranyozott hazugságok

     Bordás Róbert a Leosztott lapok című első regényével lehengerelt. Az édesanyjáról szóló igaz történetbe hamar belerázódtam, főleg, hogy földimről volt szó, de mindehhez nagyban hozzájárult az író stílusa és ahogy vezette a cselekmény elmesélését is. Érzelmileg kész voltam, úgyhogy izgultam, mikor kézbe vettem az író másik regényét, a Vizzé válik a vér? sorozat nyitókötetét, az Aranyozott hazugságokat.

Kiadó: magánkiadás 

Sorozat: Vizzé válik a vér? #1

Műfaj: történelmi 

Oldalszám: 290

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2024

ISBN: 9788090919709

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted! 

     Ha ​gyilkossággal vádolnak és ártatlan vagy, akkor fel van adva a lecke.

2022-ben Bodnár Péter DNS-tesztje titokzatos rokonokat mutat. Megszállott kutatásba kezd, hogy feltárja családja történetét.

1882-ben egy végzetes kocsmai verekedés arra kényszeríti az ifjú Bodnár Györgyöt, hogy elmeneküljön hazájából. Csendőrökkel a nyomában próbál eljutni Berlinbe. Ám hogy kerül Hamburgba, mi sodorja az Atlanti-óceánt átszelő hajóra, és mit keres a bevándorlók között? Az aranykorát élő Amerika vajon a könnyű meggazdagodás lehetőségét rejti, vagy kőkemény gürcölést, veszélyes munkakörülmények között, esetleg feketelistára kerülve küzdelmet az éhhalál ellen?

A George Bodnárrá vált családapára kemény kihívások várnak.

Megbirkózni egy velejéig romlott gengszter mesterkedéseivel. Leszámolni egy lelkiismeretlen, bosszúálló bányatulajdonossal és álomszép, vonzó feleségének zsarnoki kísértésével. Felvenni a harcot a gyermekeket is munkára kényszerítő rendszerrel szemben.

Áldozatok, miket meg kell hoznia azért, hogy családja életben maradhasson.

Hazugságok, miket cipelnie kell a jó cél érdekében.

Titkok, melyek 140 évig nem kerülnek napvilágra.

Egy XIX. század végi kivándorló kalandos története családról, szerelemről és a boldogulás után való, szűnni nem akaró törekvésről.

A „Vízzé válik a vér?” sorozat első kötete.

"Azt kívánta, bárcsak többet tudna a gyökereiről. Talán azok támpontokat adnának önmaga jobb megértéséhez."

     A regény két idősíkon lavírozva mondja el a maga történetét. Elsőként a jelenbe repít, ahol megismerjük Bodnár Pétert, aki nyugdíjas idejét arra használja fel, hogy felkutassa addig javarészt ismeretlen családfáját. Érthető a kíváncsisága, hisz sokunkban lejátszódik ugyanez, miszerint jó lenne ismerni, hogy kik voltak a felmenőink. Milyen értékes és érdekes múltú emberek tettek hozzá ahhoz, hogy mi élhetünk. Plusz kik a véreink, akik hozzánk tartoznak és mi hozzájuk. Izgalmas nyomozás lehet ez bárkinek, nos, Péternek az volt, amit mi olvasók, az első sorból követhettünk nyomon, amikor az író csakhamar a múltba repített, egészen a Bodnár család három fivéréhez. Ugyan a legidősebb bátty, András nem sok szereplést kapott, de helyette öccsei, János és Gyuri sokkal inkább. Főleg, mikor utóbbi kettő egy tragikus kimenetelű kocsmai verekedésbe keveredik. Innentől kezdve a történetet áthatja a félelem, a bűntudat, ugyanakkor a remény is. Ez a hármas pedig a regény utolsó soráig a szereplőkbe kapaszkodik. 

"Miután megragadta a méretes bőrtáska fogantyúját, eszébe jutott az idős német úriember, akinek az oderbergi állomáson cipelte a poggyászát. Akkoriban észrevétlenül akart átjutni a csendőrökön. Most az éhségtől akart menekülni. 

Nem jutottam túl messzire, igaz?"

Ez a kötet leginkább Gyurira és családjára koncentrál. Igaz fontos dolgok hangzanak el a másik két testvérről is, de a legkisebb fivér itt most a legfőbb szereplő. A családtörténet őt illető ága pedig tévéképernyőre való, annyira mozgóképért kiált. 

"A bányászoknak forrt a vérük elégedetlenségükben, és tehetetlenségükben, hiszen semmit sem tudtak tenni az intézkedések ellen, mivel az állásuk elvesztésétől való félelem kordában tartotta őket."

Gyuri élete tele van olyan küzdelmekkel, amiknek nagyrészével mindenki azonosulni tud. Emiatt pedig bátran vele tart az olvasó a meneküléssel teli útján, ami egyenest Amerikába, a lehetőségek országába viszi. Közben átérzi a belső harcait amit a karakter önmagával, és a kizsákmányoló rendszerrel vív. Amikor muszáj fejet hajtani a túlélés érdekében, és, hogy a családját biztonságban tudhassa. 

"Az utóbbi időben megtanulta, hogy a lelkesedés több munkát szerez, mint az elkeseredettség."

Gyuri kisember, nagy harcokkal, rengeteg önmarcangolással és önkudarccal. De hiába esett el sokszor, mindig felállt és hajtotta a szíve előre. Ehhez viszont kellett mellé Betka, a felesége, akire szép lassan egyre inkább felnéztem. Betka igazi amazon, segítőtárs, aki mindig ott volt ura mellett, jóban-rosszban. Mindkettőből jócskán kijutott nekik, mert rengeteg veszteséget átéltek, néha még az egymásba vetett bizalmukat is, de a kapcsolatuk mindig hozott egy biztonságos szintet, amire tovább építkezhettek. Jó volt látni, ahogy erőt merítettek egymásból, egymásért, a gyerekeikért, a családjukért. Ezek okozták számomra a megható pillanatokat, de az Újvilág gondoskodott arról is, hogy keserűség is jusson nekem, amik miatt gyorsan innom kellett egy pohár hideg vizet. A számító, hazug, önző emberekből itt is kijutott, akik miatt felforrt az agyvizem, de ők hoztak a történetbe még több drámát, amik miatt még inkább kíváncsi vagyok, hogy hogy is alakul tovább a Bodnár család története. 

Összesítés: Bordás Róbert második regénye drámában és fordulatokban gazdag családregény, amiben nehéz sorsú, ám kitartó embereket ismerhettem meg, akiket hajtott a küzdeni akarás és a szeretet a családtagjaikért. Példamutatók voltak, ugyanakkor esendőek is, mint bárki más, ezért lehetett velük azonosulni... mondjuk esetemben nem mindenben. 

A cselekményvezetés érdekes volt, főleg a múltról olvastam szívesen. De az író elérte, hogy mindkét idővonalnál figyeljek olvasás közben, mert a történet szempontjából nem morzsákat hintett el, hanem kenyérszeleteket rakott az utamba, ami nem hagyott kétséget afelől, hogy kemény csattanóknak leszek kitéve. Úgy is lett, és biztos vagyok benne, hogy a folytatás is tartogat még néhány tőrt a szívemnek, így kicsit félve, de annál kíváncsibban várom a második részt. Addig is ezt a nyitókötetet mindenkinek 

AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm szépen Bordás Róbertnek! 

"Bár nem látta még a tengert, belemerült a lány szemének óceánjába, és többé nem akart felszínre bukkanni. Azt se bánta volna, ha ott fullad meg bennük. Az lenne a legédesebb vég."

"Egy barát társaságában még a kávé is jobban ízlik."