Sarah MacLean az egyik legkedvesebb írónőm. Tőle olvasni öröm, bármikor és bármit. Viszont A Keményöklű Gazfickók kicsit gyengébb részei visszább vettek a feltétel nélküli rajongásomból. Igaz, hogy A Pimasz és a Fenevad már sokkal jobb élmény volt mint a kezdőkötet, de mégis, kicsit aggódva vettem a kezembe A szerencsejáték szabályai harmadik kötetét, A számkivetett herceget. Kár volt!
Kiadói sorozat: Arany Pöttyös
Sorozat: A szerencsejáték szabályai #3
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 488
Eredeti cím: No Good Duke Goes Unpunished
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2023 (eredeti megjelenés: 2013)
Fordító: Mergl-Kovács Bernadett
ISBN: 9789635974634
Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!
Egy herceg, akinek oda a jó híre…
Temple-t azzal vádolják, hogy meggyilkolta Mara Lowe-t az esküvője előtti éjszakán, ő azonban nem emlékszik semmire. A férfi azóta, immár tizenkét éve nagy vagyonra és hatalomra tett szert London legexkluzívabb kaszinójának tulajdonosaként, feloldozást azonban nem kapott – egészen addig, amíg egyik este meg nem jelenik Mara, hogy felajánlja az egyetlen dolgot, amire a férfi vágyik.
Mara tervei között nem szerepelt, hogy valaha is visszatér abba a világba, amelyet maga mögött hagyott, de amikor az öccse súlyos adósságot halmoz fel Temple kaszinójában, kénytelen ajánlatot tenni a férfinak: a nyilvánosság elé lép, hogy elmondja az igazságot. Azt, hogy a férfi nem gyilkos.
Az alku kecsegtetőnek tűnik, azonban Temple-nek be kell látnia, hogy nem lesz egyszerű dolga ezzel a titokzatos, őrjítő nővel, aki láthatóan bármit képes kockára tenni a számára fontos dolgokért. Temple minden erejével igyekszik ellenállni Marának, és megóvni a saját szívét.
Vajon mindenki megkapja, amit szeretne?
"… Temple életében nem akart még semmit annyira, mint annak az éjszakának az emlékeit. Jobban, mint a nevét. Jobban, mint a címét. Jobban, mint minden nyereményét, pénzét és minden mást."
A történet egy jóvágású, partiképes hercegről szól, aki átverés áldozata lett és emiatt kirántották a lába alól a talajt. Attól a véres ágyneműben ébredt naptól kezdve William az arisztokrácia kivetett tagjává vált, akit csak úgy emlegettek, a gyilkos herceg. Főhősünk ettől kezdve Temple-ként élte életét, minden haragját pedig bokszmérkőzéseken töltötte ki, ezáltal az alvilág megbecsült, ugyanakkor rettegett első embereinek egyike lett.
"Azért öklözött, mert tizenkét éve csakis a ringben tudta magáról és a világról az igazságot.Az erőszak tiszta. Minden más romlott.És e tudás miatt nem akadt ellenfele."
"Mara hozta létre a férfit egy szobrászmester ügyességével, csak nem márványból, hanem húsból, vérből és haragból."
De egy nap felbukkan egy nő, aki megváltást ígér neki, amivel tisztára moshatná a nevét és az elit visszafogadná kegyeibe. A nő Mara Lowe, az a személy, akinek meggyilkolásával évekkel ezelőtt meggyanúsították.
"Kegyelmes uram. A cím, amellyel született. Amelyet évek óta semmibe vett. Amely megint az övé. És pont az a személy adja vissza, aki megfosztotta tőle."
Mara ereiben szintén arisztokrata vér csörgedezik, ezzel együtt pedig ugyanazokkal a kötelességekkel kell szembenéznie, amivel sorstársainak: a házassági piacon minél hamarabb jómódú férjet kell találnia. Azonban szigorú apja megfosztotta őt a választás jogától, és olyan frigyre akarta kényszeríteni, amitől írtózott. Ezért a szökést vállalva felégette maga után az összes hidat. Csak azzal nem számolt, hogy terve kivitelezésekor teljesen tönkretesz egy másik embert, akinek évekkel később alkut ajánl: segítségért igazságot, amivel a szereplők olyan közös útra lépnek, ami még jobban megbolygatja az életüket, mint szeretnék.
"Az igazság furcsa, földöntúli dolog – nagyon kevesen élnek vele, és nagyon gyakran épp csak észrevehető a kimondott hazugságokban."
"– Sosem találkoztam még olyan arisztokrata férfival, aki bizalomra méltó.Találkozott már kétségbeesettel, dühössel, gorombával, bujával és undorítóval.De becsületessel még sosem.– Akkor hálásnak kellene lennie, amiért engem ritkán tekintenek arisztokratának (...)"
Nos, már az első fejezettől kezdve éreztem, hogy MacLean visszatalált önmagához, ahhoz a lehengerlő és érzelemgazdag stílushoz, ami miatt kiérdemelte, hogy az egyik legkedvencebbem legyen.
"… megesküdött, hogy nem fog Temple-re gondolni. Nem fog emlékezni a szócsatájukra. Temple csókjára.A csókot mindenképpen ki kell vernie a fejéből!""Te jó ég! Mit művelt?Ez volt a cél, nem? A megtorlás. De valahogy mindez helytelennek tűnt. A tervben nem szerepelt a vágy. A szenvedély. Az érzelmek.Mit tett vele a nő?"
Mara és Temple története igazi érzelmi kavalkád volt. Már az alaptörténetük sem volt piskóta ezzel a félrement gyilkossági színházzal, amit végül nehezen, de kibogoztak. Ez az út pedig izgalmas volt, szenvedélyben, kísértésben és megadásban gazdag.
A szereplők önmagukban is érdekesek, akiket a nehézségekkel teli múlt igazi felnőtté faragott. A tapasztalataik, a sok bánat és az évek alatt kiforrott segítőszándékuk értékes emberré tette őket. Persze ahogy mindenkinek, nekik is voltak további gyarlóságaik, de a büszkeségük, az akaratuk mind előre hajtotta őket. Annyira passzoltak ők ketten, hogy élveztem velük minden egyes pillanatot. Igaz a sztori lehetett volna cselekménygazdagabb, engem az írónő előző két regénye után mégis annyira megfogott, hogy nem éreztem okot a fanyalgásra. Ahol kellett komoly volt a történet, ahol kellett vicces vagy szenvedélyes. Utóbbira meg aztán ahogy eddig sem, úgy most sem volt panasz, MacLean hozta a kötelező fülledtséget.
"– Szeretem a nevetésedet. Szeretném minden nap hallani. Szeretnék túl lenni a sötétségen és a pusztításon. Mostantól boldogságot akarok. Azt, ami nekünk jár. Azt akarom, amit az elejétől fogva megérdemeltünk."
Összesítés: A szerencsejáték szabályai harmadik része igazán MacLean-es volt a maga érzéki vonalával, a szereplők közti viharos érzelmekkel és a jó cselekményvezetéssel. Mara és Temple kötetének minden sorával beértem, még akkor is, ha nüansznyi hiányérzetet jelezhetnék.
Összességében jó volt ez a történet, a zsáner rajongói élvezni fogják.
AJÁNLOM
A könyvet köszönöm szépen a Könyvmolyképző kiadónak!
"Ha a gyilkos herceg elbukhat – olvasta ki alattomos pillantásukból –, akkor mi is felemelkedhetünk.""Vannak sorsfordító pillanatok az ember életében. És ösvények, amelyeken nincs útelágazás.""– Úgy vélem, a hazugságok megbonyolítják a dolgokat.""Átkozott legyen, ha ettől a férfitól is félni fog.""Egyáltalán nem érdekli, hogy a férfi jóvágású-e! Abszolút nem. Észre sem vette. Ahogy azt sem, hogy a csókjától elgyengült.Temple dühítő. És lehetetlenül viselkedik. És szörnyen irányításmániás.És sokkal jóvágásúbb az utca túloldalán álló férfinál.Nem mintha Marának ez feltűnt volna.""Lydia folytatta:– Mi a helyzet a sportokkal? Úgy vélem, túl régóta hanyagoljuk a fiúk oktatásából.Marát bosszúság fogta el.– A herceg testfelépítése olyan, mint egy görög istené. Ha valamit meg tud tanítani a fiúknak, az a sport.A szavak puskalövésként hatottak, mindenkit meghökkentve. Lydia szeme tágra nyílt. Temple megdermedt. Mara álla leesett.Görög isten?(...)– Nyilvánvalóan nem úgy értettem…– Mindenesetre köszönöm.(...)– Én nem venném bóknak. A görög istenek fura szerzetek voltak. Mindig állatokká változtak, és szüzeket raboltak el.Szentséges ég! Miért nem tudja befogni a száját?– Ez nem annyira borzasztó sors – vélte a férfi.""Magas volt, és csodálatos – formás ívek és puha bőr. Olyan nő, akihez Temple normál esetben vonzódott volna, ha Mara nem maga lenne az ördög. És az a száj! Széles, izgató és bűnre csábító. Nem lett volna szabad megízlelnie. Ezzel csak azt érte el, hogy még többért sóvárgott.""... – Mióta figyelsz fürdés közben?– Elég hosszú ideje ahhoz, hogy London nőinek fele meglehetősen féltékeny legyen rám.""– Miattad egyszerre önt el a forróság és a borzongás.""Egy másik élet elképzelése veszélyes – a leggyorsabb út a fájdalomhoz, a csalódáshoz és a gyötrelemhez. Mara a valóságban élt. Sosem az álmaiban.""– Hiszen te remegsz!És így is volt – túlságosan megviselte a férfi érintése és közelsége. Nem bírta folytatni a férfi kezével kapcsolatos beszélgetést.– Képtelen vagyok… – kezdte a nő. – Túl sok.Temple halkan, izgatóan felmordult, és ígéretként suttogott a nő fülébe:– Közel sem elég.""Mindent megtett, hogy elhesegesse az emléket. Nem akarta, hogy befolyásolják a józan eszét vagy ítélőképességét azok az érzések, amelyeket a nő keltett benne. Szenvedély. Élvezet. Nyers, vegytiszta elkeseredettség.""A férfi hátat fordított a megszólításnak. A múltjának. Az egyetlen dolognak, amelyre vágyott.És elindult az egyetlen dolog után, amelyre szüksége volt.""… megesküdött, hogy nem fog Temple-re gondolni. Nem fog emlékezni a szócsatájukra. Temple csókjára.A csókot mindenképpen ki kell vernie a fejéből!""A férfi hátat fordított a megszólításnak. A múltjának. Az egyetlen dolognak, amelyre vágyott.És elindult az egyetlen dolog után, amelyre szüksége volt.""Mindent megtett, hogy elhesegesse az emléket. Nem akarta, hogy befolyásolják a józan eszét vagy ítélőképességét azok az érzések, amelyeket a nő keltett benne. Szenvedély. Élvezet. Nyers, vegytiszta elkeseredettség."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése