Bordás Róbert: Leosztott lapok

     Mindig van abban valami csodálatos, amikor a könyvmoly olyan regényt tart a kezében, ami a saját lakhelyén játszódik, vagy érinti azt. Az olyan könyvet sokkal inkább a magáénak érzi mint egy amúgy jól sikerült, például beszippantós fantasy-t. Mert az előbbi nem csak a fantáziáját szólítja meg, hanem lénye egy részét is. Én pedig pont így éreztem magam, amikor Bordás Róbertnek köszönhetően elolvashattam a Leosztott lapok című kötetet. 

Kiadó: magánkiadás 

Műfaj: történelmi 

Oldalszám: 364

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2023

ISBN: 9788090867550

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted! 

     Anna már nem győzte számon tartani, hányszor gáncsolta el a sors. De most majd kiáll az igazáért…

Oniszkó Anna zsarnoki mostohaapja árnyékában nőtt fel. Most tizenévesen elhatározza, hogy megszökik tőle, és megvalósítja álmát, hogy tanár legyen.

De ez Ungvár, Csehszlovákia, a naptár az 1938-as évet mutatja, és a történelem darabokra tépi Anna életét.

Háborús veszélyek közepette, olykor legközelebbi hozzátartozói által is megcsalatva, Annának erőt kell találnia, hogy elképzelhetetlennek tartott döntéseket hozzon, és megvédje azokat, akiket szeret, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy fel kell áldoznia mindent, ami számára szent.

Egy bátor nő igaz története.

Bordás Róbert

"Amikor anyuka bevitte az iskolai beiratkozásra, és a hivatalnok megkérdezte tőle a gyermek nemzetiségét, halkan kijelentette: – Ruszin.

Anna toppantott apró lábával, és gyermeki büszkeséggel szegte fel fejét: – Én magyar kislány vagyok!"

     A történetet a valóság ihlette, ugyanis az író kárpátaljai születésű édasanyja fiatalkori történetét vetette papírra, ami érintette a 2. világháborút, és az azt követő szovjet rendszert is. A narrátor pedig egy olyan fiatal lány volt, akinek alig 300 oldal alatt végigkísérhettem felnőtté válását, és megismerhettem nehézségekkel teli életútját. Mondhatnátok, hogy mindehhez nem eléggé asszisztált a háború és az azt követő nehéz időszak? Válaszom, de hogy nem. Viszont itt az élet tovább bonyolította a helyzetet a keményfejű családtagokkal, és Ámor sem a megfelelően lövöldözött a nyilaival. Biztos sok tokaji aszút vedelhetett, mert ennél a történetnél nem lehetne azt kérdezgetni, hogy hol van róla a romantikus cimke? Itt a szerelmes pillanatok keserűek voltak, nem pedig édes, bár sokszor volt reményteli. De mindezek kellettek ahhoz, hogy a főszereplő, Anna, olyan jellemmé formálódjon, amilyennek végül megismerhettem. 

"[…] szívesen használnám az anyanyelvemet minden nap, mindenhol, anélkül, hogy rossz szemmel néznének rám […]"

Anna egy csodálatos teremtés, akiről határozottan kijelenthetem, hogy az idei olvasmányaim közül az egyik kedvenc főhősnőm lett. Hősnőm ő, de tényleg, mindaz a gyötrelem amin a családi döntések és manipulációk miatt átment, valamint a kesze-kusza érzelmi akadály miatt amin folyton át kellett küzdenie magát, példakép lett számomra. Amihez hozzátett az "akkor is megélek a jég hátán" kitartó hozzáállása. Imádtam, hogy bármennyiszer is került a padlóra, mindig felállt, igazodott az adott rendszer nehézségeihez és mindenből kihozta a legtöbbet. Leleményes volt, ahogy az emberek többsége is, akik a cserekereskedelem révén igyekeztek túlélni a mindennapokat, mert a nevetségesen hullámzó infláció miatt a pénz annyit ért, mint a budipapír. 

"A rászoruló ember mindig megtalálja a túlélés módját."

A kisemberek harcával azonosulni tudtam, hisz a családtagjaim gyakran meséltek a régi időkről, amik ugyanúgy teltek mint a könyvben szereplő karaktereké. De meg kell említenem, hogy a cserekereskedelem a mai napig működik, ha úgy alakul boldogan gazdát cserél néhány zsák gabona pár tucat csirkére, vagy egy kiló zöldbab egy csinos bokacsizmára. 

"Ahogy Ella fogalmazott, mint fizetőeszköz, a rízs volt a legjobb: ha nem tudod elcserélni valamire, akkor legalább megeheted."

Imádom az egyszerű, találékony kisembereket, a kitartásukat és a ravaszságukat. Kell ez az élethez, minden időben, akikről pedig olvashattam, egy részük pont ilyen volt. Természetesen nem mindenki volt pozitív hős ebben a történetben, volt olyan aki a mezsgyén egyensúlyozott, de előfordultak olyanok, akiktől borsódzott a hátam és az idegbaj kerülgetett. De így voltam a változó rendszerrel is, amiben sokszor azt éreztem, hogy nem az ember kell, hanem csak a terület. Ahol egyszer békésen megfért az a rengeteg nemzet ami mindig is színes otthonná tette Kárpátalját, máskor viszont vigyázni kellett az embernek magára, hogy milyen nyelven szólal meg. Ez pedig fájdalmas, mindig, minden időben. Hogy az embernek nem engedik, hogy önmaga lehessen. De vagyunk olyan nyakasak, hogy ne engedjünk teljes mértékben az elnyomásnak, és továbbra is azt mondjuk büszkén: én magyar vagyok! 

"Mindaz, ami elveszett, nem számít, ha létezik egy jövő, melyben visszaszerezheti."

Összesítés: Bordás Róbert első regényében nem mindennapi főszereplőt választott, ugyanis a Leosztott lapok édasányjáról, Annáról szól, akinek a szemén keresztül megismerhetjük a csehszlovák, a 2. világháború árnyékában, majd a magyar és szovjet rendszerben tengődő Kárpátalját (is). Tragikuomikus, hogy ez a soknemzetes vidék mennyi úr között cserélt gazdát, ahol voltak jó és igazán keserves időszakok is. Ahol olykor megvolt minden, az életet megédesítette a sok baráti beszélgetés és a finom krémes, máskor pedig úgy kellett ügyeskedni, hogy betevő falat jusson az asztalra. 

Ezt a regényt igazán az élet írta, és emiatt még inkább becses olvasmány volt a számomra. De természetesen azért is, mert kárpátaljaiként nagyon közel éreztem magamhoz. Ahogy Anna harcait is a családdal, a szerelmi ügyeivel, de ez ügyben biztos sokan vagyunk rokonlelkek. Viszont volt itt még egy adalék, a nemzeti hovatartozás, ami egy soknemzetes vidéken olykor elbizonytalanítja az embert, főleg, ha elakarják hitetni vele, hogy nem oda tartozik, ahová születése óta hiszi magát, az anyanyelve pedig nem az övé. És milyen szomorú, hogy ezt a súlykolást a mai napig tapasztalom... alig változott a világ. De ahogy Anna lerázza magáról ezt a bizonytalanságot, és ahogy a történet végén felszívja magát, az bennem is megerősíti a következőt: mindig legyünk hűek önmagunkhoz. 

NAGYON AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm szépen Bordás Róbertnek! 

"Ha van sárga-kék ruhád, akkor remekül beolvadsz majd! – Felnevetett a saját tréfáján, utalva az ukrán nemzeti színekre.

– Mit csinálna egy magyar lány sárgában és kékben? – kérdezte Anna, ajkát biggyesztve, de aztán ő is nevetésben tört ki az ötlettől."

"– Utálom a politikát! Ez csak egy púp mindenki számára."

"– Azokkal a kártyákkal kell játszanunk, amiket nekünk osztanak – hajtogatta mindig."

"Anna nem tudta, mit hoz a jövő és ez megrémítette. Azt kívánta, hogy történjen valami, bármi, hogy kiállhasson a sorsa ellen. Küzdeni akart a jövőjéért […]"

"Miért nem hagyhatják, hogy az emberek ott maradjanak, ahol vannak, és éljék nyugodtan az életüket? Mi van az emberekkel, az isten szerelmére!"

"- Ki lehet az? - kérdezte anyuka kíváncsian. Neki mindenről tudnia kellett.

- Úgy néz ki, mint az a rendőr, Zádori Lajos, aki többször járt a boltban. Itt szoktak ebédelni.

- Tehát még a nevét is tudod? És én miért nem hallottam korábban erről az emberről?

- Ó, anyuka, csak egy gyakori vásárló, aki a múlt héten megpróbált elhívni egy sétára. Többet én sem tudok róla.

- És mégis szerenádot ad neked a konyhaablakunk előtt! Mit fognak szólni a szomszédok?

- Azt hiszem, élvezik a zenét - felelt Anna vigyorogva, és ismét kikukucskált a függönyök közötti résen."

"- Hiszek abban, hogy mindenki a saját jövőjének kovácsa."

"- Tehát azt hiszi, hogy elveszett a kultúrák között.

- És az események sem segítenek manapság. Az uralkodó nemzet nem törődik az egyes emberekkel, csak maguk alá tartozónak akarják őket. Csehszlovákia számára olcsó munkaerőt jelentettünk, egzotikus, vad és romantikus földünk csak egy uszály volt az ukránok számára. Az ukránok is el akarták felejteni a történelmet, és maguknak követelték ezt a földet."

"Újabb csatát vesztett egy fegyver nélküli háborúban."

"Olyan könnyűnek tűnt megbarátkozni ezekkel az egyszerű, szívélyes emberekkel."

"A sárga csillagok százai azt a látszatot keltették, mintha a világ fejre állt volna, éjszakai égboltot teremtve az utcán."

"Az, hogy valakire támaszkodhat, túl megnyugtató volt ahhoz, hogy ne kapaszkodjon ebbe az elképzelésbe."

"Egyesek szerint ott az otthonod, ahol a szeretteid vannak. Mások szerint ott, ahol a hazád van. Volt még neki hazája egyáltalán?"

"Soha nem törődött a számára kínálkozó előnyökkel. Mindig hagyta, hogy a sors, vagy valaki más döntsön, kivéve egyszer, mikor nem volt hajlandó elfogadni a zsidók lakását. Gyomra még most is összerándult, ha erre gondolt."