N. Simon Barbara könyveihez ugyanolyan magabiztosan nyúlok, mint bármelyik nagynevű, bestseller kortárs romantikus író regényeihez. A stílusát nekem találta ki a Jóisten, amire az Érted-sorozat első része még pluszban ráerősített. A szerelem üzlete kötettel nem kezdődött felhőtlenül a viszonyunk, de pár fejezet után annyira beszippantott, hogy a végére még könnytörölgetésre is futotta. Ezért nagyon vártam, hogy a sorozat folytatása, A szerelem ára vajon mit is tartogat a számomra.
Sorozat: Érted #2
Műfaj: romantikus, erotikus
Oldalszám: 416
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2022
ISBN: 9786158219709
Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!
Pénz és hatalom. Titkok a múltból. Szenvedély.
Nyitrai Péter budapesti elit klubja nem csak a féktelen szórakozásra ad lehetőséget a leggazdagabbak számára. Helyet biztosít a piszkos alkuk megkötésére, kapcsolatok építésére. Péter egy hacker barátja segítségével bejut a felső tízezer gazembereinek otthonába, titkos információkat szerez, amivel később pénzt csikar ki tőlük. Csakhogy a rendszer működéséhez szüksége van még valakire. Valakire, aki elég merész és talpraesett ahhoz, hogy a bűvkörébe vonja a kiszemelt áldozatokat.
Darvasi Karola gyönyörű nő, térdre borulnak előtte a férfiak. Elszántan keresi a kiutat a nélkülözésből, amiben gyerekkora óta él. Leleményessége és pimaszsága az, amire Péternek szüksége van. A férfinak nincs más választása, alkut kell kötnie vele.
Karola túl eleven, és Péter nem bírja elviselni a nőből áradó tüzet. Ők ketten két teljesen különböző személyiség. Az együtt töltött idő azonban mindkettejüket átformálja, és rájönnek, hogy bár teljesen más világban élnek, több hasonlóság is van köztük.
Amikor minden összeomlik körülöttük, akkor jönnek rá, hogy van valami, ami a világ összes pénzénél többet ér.
Hogyan szelídíthető meg az, aki megszelídíthetetlen?
Két összetört lélek meggyógyíthatja egymást?
Mekkora árat követel az igaz szerelem?
"... Utáltam a nélkülözést. Utáltam számolni a pénzt, hogy marad-e a hónap végén. Arra vágytam, hogy élhessek. Mondjuk, egy gazdag pasi tényleg jól jött volna..."
"A nagyhalakal az a baj, hogy azt hiszik, ők a leghatalmasabbak az óceánban, ezért eszükbe sem jut, hogy bárki levadászhatná őket - csakhogy én nem hal vagyok az óceánban, hanem egy halászhajó."
Az írónő ezúttal egy rosszlányt helyezett fókuszba, Karolát, aki vonzó, magabiztos, flörtölős, dögös vörös és menő tetoválásai vannak, amitől még különlegesebb. Direkt alakította így a külsejét, hogy az emberek még inkább felfigyeljenek rá, mert elege van a csóró életből, és abban bízik, hogy egy tehetősebb embernek megakad rajta a szeme. Elsőre felszínesnek tűnik, de sokkal több ő egy badass cicababánál, akinek felvágták a nyelvét, mert a traumatikus múltból neki is kijárt, aminek látható jegyeit magán hordozza. Csak épp praktikákkal elfedi. Ahogy a lelki sebeit is, ám itt van nekünk főhősünk, a nagy egzisztenciával rendelkező klubtulajdonos, Péter, aki ha már az univerzum úgy hozta, hogy Karolával egy levegőt kell szívnia, eltökéli, hogy beférkőzik a lány álarca mögé.
"- Mi késztet arra, hogy csak itt ülj és engem bámulj?- Csak gondolkodom, néha egész jót tesz. Kipróbálod? - válaszoltam jóval tapintatlanabbul a kelleténél.- Az életet élni kell, nem gondolkodni rajta - felelte, lecsapva a magas labdát.""- Ha folyton csak éled az életet, mikor foglalkozol a belső világod építésével?"
"- Ha már nem lesz rád szükségem, továbbállok. Nem fogok neked behódolni. Csak tudtam, hogy te is magányosan vándorolsz, ezért csatlakoztam hozzád. Mert tudom, hogy megvédenél.- Tudod, mi ezzel a baj, Karola? Te olyan embert keresel, aki asszisztál ahhoz, hogy az álarcod szép maradjon. Csakhogy én nem ilyen vagyok. Ha velem maradsz, leszaggatom rólad a maszkodat, és lenyúlok a lelked mélyére, nem kímélve a legfájóbb pontjaidat. Felszínre hozok olyasmit is, amit még magad előtt is rejtegetsz."
A főszereplők olyanok mint a tűz és a víz. Karola a karakán," ne gondolkodj hanem élj" típus, amíg Péter megfontolt, és "gondolkodva éld az életed" féle ember. Személyiségüktől fogva külön-külön is vizsgálgatni valók, de együtt olyan elegyet alkotnak, amivel nem kioltják, hanem erősítik egymást. Pontosabban szólva Karola inkább puhitja Pétert, de kell is ez, hogy szépen kirajzolódjon az érzelmi faktor és ne csak őket tarolja le, hanem az olvasót is.
"... én szívből szeretek, nem érdekből.""Peti megmutatta, hogy sebezhető. Egy ember, akinek vannak sérülései, akinek ugyanúgy fáj, mint másnak. Le akarta venni az álarcomat, és észre sem vette, hogy közben én férkőztem az övé mögé."
Ebben a sztoriban nem csak Péter komplex, hanem a múltja is, ami sok szenvedést hordoz. Van itt olyan ami miatt bepárásodott a szemem, ám olyan is, amit érthetetlenül lestem. Viszont mellette Karola, az ellenpólus, múltastól megvett magának, az ő élettörténete és jellemfejlődése volt számomra a legkedvelhetőbb az egész történetben.
"A játékunk tökéletes példa volt az életre: a szomorúság és a vidámság harmóniája.""- Én már nem akarok harcolni a szeretetért. Elfáradtam - mondtam.- Aki nem mutogatja magát, ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik, sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni (Popper Péter) - mormolta a fülembe."
Imádtam a karakterek dinamikáját, ahogy kutya-macska harcosokból lett közöttük egyre mélyebb és kifejezőbb a kapcsolat. Szerettem az érzelmes, odaadó pillanataikat, Péter bölcs és tanító meglátásait, ugyanakkor Karola életszemléletével is tudtam azonosulni. Nekem ő nem volt bicskanyitogató, kezdetben sem, és ez a szimpátia szerencsére az utolsó betűig kitartott. A cselekményvezetéssel viszont már nem éreztem ezt a szinkront, mert az utolsó fejezetek számomra valami extrém kiakasztóak voltak. Bántott és idegesített, mintha direkt bántani akart volna, közben meg azt kérdezgettem magamtól: muszáj még egy adaggal rátenni a kupacra? Kell még az a szenvedés amit testileg-lelkileg én is perpill átérzek a sztori alakulása miatt? Én az ilyen nagy és meghökkenteni akaró csavarok nélkül jobban szerettem volna a történetet. De én csak olvasó vagyok, az írói szabadság és fantázia előtt biccentek egyet, hiába akadtam ki. De ezért olyan szép az olvasás, hogy amíg egyik moly lerágja a körmét az idegességtől, a másik meg zsebkendőt gyűrkölve adja meg csont nélkül a molyos ötcsillagot. Nos, én végül nem adtam meg, mert az első kategóriába estem, viszont emelem kalapom ezelőtt a történet előtt is, ha a végefelé nem éltem volna meg annyi érzelmi cunamit, akkor boldogan kiáltottam volna ki kedvencnek, mert addig számomra tökéletesen működött.
"- Az igazi kapcsolat nem a semmiből lesz erős és elpusztíthatatlan. Az nem csak úgy van - merengtem. - A kapcsolat egy döntés, ahol két ember elhatározza, hogy kitartanak egymás mellett, és közösen megoldanak minden problémát. Építeni kell, egymáshoz csiszolódni. Néha az egyiknek fáj, néha a másiknak, de a végén teljesen egymásra hangolódnak, és élvezik a munkájuk gyümölcsét, a békét, a szeretetet."
"Vele akartam végigtáncolni egy egész életet."
Összesítés: a harmadik N. Simon Barbara olvasmányom egy merev üzletembert és egy kacér, céltudatos lányt eresztette össze a képzeletbeli ringben, ahol megharcolták a maguk harcát, miközben egymással is viaskodtak. Repkedtek a csípős, kioktató beszólások, de mit lehet tenni, a vágy itt is közbeszólt, de ez legyen a legnagyobb baj, ha amúgy a pironkodós jelenetektől tényleg fülledtnek érzi a levegőt az olvasó.
A tizennyolcas tartalmakra nincs panasz, ahogy az izgalmas karakterekre sem, akik hozták a kötelezőt, szomorú múlttal együtt. Ám a jelen is tartogatott meglepetéseket, sajnos nekem már túlzottan keserűeket is. Emiatt pedig egy kicsi csalódás maradt bennem, de ha a zavaró tényezőket egy kicsit a háttérbe tolom, akkor még inkább azt mondhatom, A szerelem ára is bőven megérte az olvasást, élménygazdag volt!
AJÁNLOM
A könyvet köszönöm szépen N. Simon Barbarának!
"Az irányíthatatlanság megőrjíti az embert. Főleg azt, aki soha nem engedi el a gyeplőt."
"Szerintem a büntetés negatív nevelési eszköz. A fájdalomból és félelemből senki nem tud épitkezni."
"A világ már csak ilyen. Mindenki lop, és ezt mindenki tudja, csak senki nem szól soha senkinek."
"Tény, hogy az élet igazságtalan, de nincs az a mélység, amiből ne lehetne kievickélni."
"- Az élet soha nem tölti meg mind a két kezedet. Ha az egyikbe tesz, a másikból elvesz, hogy az életed egyensúlyba kerüljön. De dönthetsz arról, hogy melyiket akarod megtölteni."
"A jelenléte egyszerre volt nyugtató és biztonságos, pedig fogalmam sem volt róla, milyen ember valójában."
"Érkezését az ajtócsapódás jelezte. Kezdett irritálni a folytonos hőzöngése, a lelke háborújának a bútoraim látták kárát."
"Becsuktam a könyvet, képtelenség koncentrálni bármilyen gondolatra is ilyen viharos érzelmekkel körülvéve."
"- Találó a tetoválásod - jegyezte meg.
Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem, hogy talán mégsem kell beszélnem a hegek eredetéről."
" - A családon belüli erőszakot az ember kétféleképpen dolgozhatja fel - szólalt meg Peti. Az egyik, hogy megpróbál erősebb és jobb emberré válni annál, mint aki bántotta. Szeretettel fordul a világ felé, mert megtanulta, milyen érzés a fájdalom. Ki akar mászni az erőszakból, és el akarja felejteni. Tiszta lappal akar indulni, amin már nem áll rajta a nyomorúságos gyerekkora története."
"A plafont bámultam, és a bennem kavargó érzéseket elemeztem. Egyetlen igazi félelmem a befolyásolhatóság volt. Hogy jön az életembe valaki, aki miatt nem látok tisztán, és másképp döntök, mint ahogy kellene."
"Tudod, van egy bizonyos pont, amit már nem nézhetünk el a másiknak, akkor sem, ha tiszta szívből szeretjük és ő a mindenünk."
"... egyáltalán nem akarok olyasmit megtenni, ami fájdalmat okoz, például szembenézni azzal, hogy az apám viselkedése kihatott rám, és igenis sérült vagyok, aki másoktól vár szeretetet. A TikTok azért adott megnyugvást, mert folyamatosan kaptam a szívecskéket, a pozitív visszajelzéseket, hogy milyen szép vagyok, milyen különleges a szemem, és a férfiak odavannak értem. Szeretetkurva lettem - ahogy egyszer egy Csernus-videóban hallottam; volt egy időszak az életemben, mikor össze akartam szedni magam, ezért rengeteg önsegítő videót néztem, és ez a szó nagyon megragadt bennem. Igaz volt rám. Bármit megtennék azért, hogy szeressenek, épp csak én nem szeretem saját magamat."
"(...)Rájöttem, hogy ahhoz, hogy mások tiszteljenek és szeressenek, először magamat kell tisztelnem és szeretnem. De ez nem könnyű, nem megy egyik napról a másikra.
- A szándék a fontos, és a legelső lépés, ami elindít az úton."
"Az igazság fáj, de épp ez a dolga. Hisz az ember csak akkor változtat."
"... soha nem a szegények megetetése lehetetlen, hanem a gazdagok jóllakatása. Egyszerűen nem elég nekik, ami van, mindig többet és többet akarnak. De ahhoz, hogy nekik legyen, másoktól kell elvenniük."
"- Ha valami nem egyszerű, akkor az azért van, mert megnehezíted. Az ember szeret szenvedni, mert ezt az érzést a legkönnyebb fenntartani. És az érzések tesznek minket élővé."
"Az embereket nem elítélni kell, Karola, hanem tanítani. Megmutatni, hogy máshogy is lehet. Apád nem tett túl jó dolgokat az életben. De vajon ő kapott jót valaha? Kapott valakitől gyengédséget, simogatást, biztatást? Rajta te már nem tudsz változtatni. De magadon igen."
"Az emberek dolgozni akarnak. De nem éhbérért. Senki nem a túlélésért akar hajtani, hanem a megélhetésért."
"Fel kellett rá néznem, és olyan közel hajolt hozzám, hogy az ajkunk majdnem összeért. A tekintete lángolt, vágytól rekedt hangon megszólalt.
- Tudod, mi a legrosszabb az egészben? A fenébe is... akarom, hogy a sóhajaidtól bepárásodjon a szélvédő."
"Megéreztem puha ajkait az arcomon, felnyúltam hozzá, kinyitottam a szemem és csak néztem őt. A mellkasom megtelt szeretettel, mellette mintha újjászülettem volna, és nagyon tetszett az új énem."
"A saját lábamra akartam állni, nem pedig folyton más nyakán lógni."
"- Hoztam neked valamit.
A hátam mögül kettőnk közé emeltem egy szál vörös rózsát, és Karola elérzékenyült.
- Tudom, a vörös kicsit túlzás, de csak ezt értem el a kerítésen keresztül.
- Milyen kerítés? Csak nem loptál nekem egy virágot?
- Túl szép volt ahhoz, hogy ott hagyjam. És azt mondják, virágot lopni nem bűn."
"Bár le tudnám írni az érzést. A reményt. Hogy helyre jöhet az életem. Talán végre kiszabadulhatok abból a világból, amiben eddig éltem."
"Köszönöm a reményt, és mindent, amit kaptam. Nem akarom elrontani ezt a dolgot közöttünk, úgyhogy ígérem, nem telepszem rád, csak olyan csodálatos ez az egész."
"Lehet abban igazság, hogy az élet bár döntések sorozata, végül mindig arra az útra terel, amire az embernek szüksége van."
"Annyi életút, annyi fájdalom, annyi kín, öröm és szenvedély, annyi erő... És rengeteg történetben megtaláltam önmagam. Nem voltam egyedül a világban, a könyvek segítettek, hogy ne érezzem magam magányosnak, és megmutatták, hogy igenis van élet a tragédia után. A velem történtek egyre távolabbi emlékként köszöntek vissza. Mire a terápia végére értünk, már nem akartam megváltoztatni a múltamat. Csak önmagamat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése