Sarah MacLean: A Pimasz és a Fenevad

     Sarah MacLean azon kevés írók közé tartozik, akinek a legnagyobb bátorsággal nyúlok a történeteihez. Nála nincs szükség borítómustrára vagy fülszöveg szemlére, elég csak a hír, hogy új könyve kerül kiadásra és én már üdvözült mosollyal fogadom. Viszont a nemrég elolvasott Keményöklű Gazfickók nyitókötet, A Lepke és a Láng, kifogott rajtam. Sajnos nem volt rám olyan erőteljes hatással mint a korábban olvasott MacLean könyvek, ezért a folytatáshoz már egy kicsit félve nyúltam. 

Kiadó: Könyvmolyképző 

Kiadói sorozat: Arany Pöttyös 

Sorozat: A Keményöklű Gazfickók #2

Műfaj: történelmi romantikus 

Oldalszám: 384

Eredeti cím: Brazen and the Beast 

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2023 (eredeti megjelenés: 2019)

Fordító: Margittay

ISBN: 9789635972890

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!

     Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Három ​fivér, akiket összeköt egy titkos eskü… És a nők… akik térdre kényszerítik őket.

A Lady terve

Lady Henrietta Sedley azt tervezi, hogy miután betölti huszonkilencedik életévét, átveszi apja üzleti vállalkozását, saját vagyont szerez, és a saját életét fogja élni. Mivel esze ágában sincs férjhez menni, első lépésként az érzéki örömökbe akar belekóstolni, gondolván, úgyis kénytelen lesz róluk lemondani a jövőben. Minden Hattie terve szerint alakul… amíg rá nem talál a hintójában egy összekötözött férfira, akinél jóképűbbet még életében nem látott, és aki keresztülhúzhatja a számításait.

A Gazfickó ajánlata

Amikor Whit – Covent Garden királya, akit mindenki csak Fenevad néven ismer – magához tér egy hintóban Hattie lába előtt, csak ámul különös szabadítója láttán, főleg rájön, miféle örömökre vadászik az éjszaka leple alatt… éppen az ő felségterületén. Örömmel ajánlja fel a Ladynek, hogy minden vágyát teljesíti… Ám ennek ára van.

A váratlan szenvedély

Hattie és Whit hamarosan riválisokká válnak – az üzletben éppúgy, mint a magánéletben. A nő nem adja fel a terveit, a férfi nem adja fel a hatalmát. És egyikük sem látja be, hogy ha nem vigyáznak, végül kénytelenek lesznek mindenről lemondani… Arról is, amit a szívük diktál.

"Minden a terv szerint haladt, nem igaz? A terv következő pontja pedig az, hogy most – az előtte álló új élet első éjszakáján – jól érzi magát. Búcsút int a múltnak, és kézbe veszi a jövőjét."

Annyira örülök, hogy a KMK a gerincre más képet választott! Nagy kár lett volna felhasználatlanul hagyni azt a szenvedélyes piktúrát, ami miatt a szexualitást nem annyira kitárgyaló családtagok biztosak lehetnek benne, miféle történettel múlatja a könyvmoly leányzó az időt. :D

De a történetre és a felmerülő félelmemre térve... nagyrészt megkönnyebbülten fújhattam ki a levegőt. 

"Utálta Mayfairt. Utálta a túlkapásait az összejöveteleivel együtt. Utálta az ittenieket – a helyet, ami az övé lehetett volna, ha az apja nem egy szörnyeteg." 

Történetünk Pimasza Hattie, egy nemesi címet kiérdemlő hajóvállalat tulajdonosának lánya, akinek álma, hogy idővel átvegye az üzletet, a maga ura legyen és ettől ő tökéletesen boldog is lenne. Viszont apja a szokásos, kisasszonyoknak kitaposott ösvényre szánja, azaz menjen csak férjhez, az üzletet pedig csak messziről lesse. Ezért Hattie eltökéli, hogy tönkretéteti magát, ehhez pedig a legkönnyebb út az, ha időpontot foglal London sötét szegletének hírhedt bordélyában, ahol a férfiak gondoskodnak arról, hogy a hölgyek piszkosul jól érezzék magukat. De amikor az éj leple alatt Hattie épp a saját időpontjára sietne, meglepetésére egy eszméletlen, gúzsba kötött férfit talál a a hintója padlóján. A férfi bűnös gondolatokra sarkallja, és mivel a lány úgyis újonta felfedezett merészségét akarja táplálni, egy rövid "ki maga és mit keres itt?" beszélgetés után megcsókolja és kidobja a hintóból. 

"– Mondja el a tervét! – szólította fel ismét Whit.

A mondat parancsként hangzott.

Követte a nőben zajló változást, ahogy a kezdeti habozás után egyre kíváncsibbá válik, és egyre pimaszabbul viselkedik. 

Suttogó szavai már a megváltást jelentették számára:

– Talán inkább mutatnom kellene.

Istenem, ez az! 

És ekkor a nő megcsókolta. Ajkát az ajkához nyomta, puhán, édesen, tapasztalatlanul."

"– Gardedámra tényleg semmi szüksége. Magának börtönőr kellene.

– Szó szerint senkit sem érdekel, hogy éppen merre járok.

– Engem igen.

– Kitűnő, hiszen pont magát kerestem. Ezért is jöttem el magáért." 

"Ez a saját színdarabom, és én játszom benne a főhősnőt, uram."

Covent Garden Fenevada, Whit, jobban nem is csodálkozhatott volna, mikor egy ismeretlen, buja idomokkal megáldott, magabiztos nő egy meglepetés csók után kipenderítette egy ismeretlen hintóból. Az élmény annyira letaglózó volt, hogy nem bírt magának parancsolni és rögtön a kiszemeltje után iramodott. Igencsak meglepte mikor megérkezett a célhelyre, ő pedig Hattie-vel tette ugyanezt, amikor felkínálta neki a lehetőséget, hogy segít neki álmai megvalósításában, köztük a szüzessége elvesztésében... de mindennek eljön a maga ideje.

"A világ megszűnt létezni körülötte, csak a férfi maradt a számára – a karjai, a melegsége, a mozdulatai és az ereje, ami körülölelte abban az édes-citromos illatfelhőben."

Eleinte boldog voltam, hogy ez a könyv szépen építkezik, kellemesen csöpögteti a szenvedélyt, jók a karakterek, főleg Hattie, aki céltudatossága mellett fedezte fel magában az erőt. Whit is kellemes jelenés volt, mindig jókedvvel fogadtam az ő jeleneteit. Személyével kellemesen kitöltötte az oldalakat, Hattie-vel pedig szikrázó pillanataikkal gondoskodtak az unalomüzésről. Szépen működött a történet, sok vággyal teli pillanattal szórakoztatott, mulatságos beszólásaival vagy helyzetkomikumaival pedig megnevettetett. De aztán közbeszóltak az érzelmek, és a könyv felétől férfink azt hitte nagyon okos és bölcs, ő csak jót akar féle emberke, ami számomra visszafelé sült el. És ettől kezdve lett a történet idegörlő. Mintha nem is felnőttek kibontakozó kapcsolatáról olvastam volna, hanem egy műdrámával megpakolt előadást. Igaz meg kell védenem Hattie-t, mert az ő karaktere szép ívet kapott, vele nem is volt semmi bajom, imádtam a nőt az elejétől a végéig: a kitartását, az akaraterejét, ami akkor is ott pislákolt benne, amikor minden álma elveszni látszott. A ravaszságát, a szemérmetlenségét, amivel sorozatosan meglepett és büszkévé tett. Viszont With... hmmm...milyen fura szerzetté kreálja a pasikat a szerelem. De jó, hogy a szívük mellett azért az eszükre is képesek egy idő után hallgatni. 

"A pénzből nem lesz hatalom. A címből nem lesz erő. És egyik sem… egyik sem teszi boldoggá az embert."

Összesítés: Sarah MacLean most is egy szenvedéllyel teli történettel szórakoztatott, ami vicces volt, meglepő, érzéki. Főhősnője erős és példamutató, de főhősénél megmutatta, milyen az, amikor valakit negatívan bolondít meg a szerelem. Szerencse, hogy az írónő kézben tartotta a regény fő szálait, így végül úgy sikerült azt fűznie, hogy a sztori közepétől csak rövid ideig kaptam agyvérzést. 

A történet nagy részével elégedett vagyok, mert adott egy új kedvenc főhősnőt, izgalmakban és szórakozásban teli cselekményvezetést, és végül is egy szerethető főhőst is, aki védelmez.

A vége az én ízlésemnek már egy kicsit szirupos volt, de megérte a rászánt időt, mert a helyenként bekövetkezett "mindjárt a falnak megyek" életérzés ellenére is jó olvasmányélménynek könyvelem el. Jöhet a harmadik rész!

AJÁNLOM

A könyvet köszönöm szépen a Könyvmolyképző kiadónak! 

"Szembetűnően széles vállú, keménykötésű fickó volt, és amennyire a sötétben ki tudta venni, nem olyan típusnak látszott, akinek a karján az ember lánya végiglejt egy báltermen.

Inkább az a típus, aki feldúlna és kifosztana egy báltermet."

"„Az a nő, aki ura a saját járgányának, ura a saját sorsának is”,mondogatta előszeretettel Nora."

"Maga sem tudta, mit is szeret jobban – a látványt vagy az érzést…"

"Hattie volt az, aki diktált, a férfi pedig behódolt.

És ez mámorító volt."

"– Az nem hölgyeknek való hely – ellenkezett Augie.

Ha van olyan mondat, ami egy nőt csak még inkább megerősít az elhatározásában, akkor bizonyára ez volt az."

"Isten óvja az embert a kotnyeles, tudálékos sógornőktől!"

"Itt nem számított, hogy az ember herceg vagy koldus, a Covent Garden-i piac ugyanis azon ritka helyek egyike volt a városban, ahol egy koldus fél pennyje ugyanannyit ért, mint egy hercegé – talán még többet is, mivel a pórnép nem félt felemelni a hangját, ha volt miért. Márpedig egy piacon mindig volt miért.

Igen, a színek és illatok kavalkádján túl ott voltak még a hangok… Az a harsány hangzavar, amibe a lelkes vásárlók és a rámenős eladók kiáltozása és nevetése mellett kutyacsaholás, kotkodálás, furulyázás, hegedűszó és gyerekkacaj vegyült.

Magával ragadó, sodró forgatag. Hattie imádta ezt."

"– A félelmet mindig a gondolat szül..."

"– A bosszú ostoba cél – érvelt a nő. – Megfoghatatlan. Mint a levegő."

"– Úgy gondolom, hogy egész életünkben küzdünk azért, ami megillet minket. Legyen az levegő vagy bármi más."

"De csak nézte. Magasabb volt az apjánál, a körülötte lévőknél, de még a ház előtt gyülekezőknél is. Nagyobb, igen, és nyitottabb is. Őszintébb. Túlságosan is valódi Mayfairhez képest. Eszébe jutott, amikor Gardenben beszállt egy itt a piros, hol a piros játékba, ahogy előkapta a dobótőrt, vagy ahogy azt a nyavalyás kölyökkutyát dédelgette… Ránézésre teljesen beleolvadt abba a világba.

Itt azonban kilógott a sorból. Egyszerűen nem illett a képbe."

"Csak gondolom, nem árt tudnod, hogy az olyan férfi, aki nemcsak a saját alkatrészei karbantartásával van elfoglalva, hanem a tieidet is megbütyköli, az ritka, mint a fehér holló. Nekem legalábbis ezt mondták."

"De ő nem a keringőjére tartott igényt. Hanem rá, aki az előbb megmentette. Átlósan írta fel a nevét, hogy betöltse az egész oldalt. Mint aki mindenre igényt tart. Jól rányomta a ceruzát, és fel sem emelve egyetlen lendületes vonallal odakanyarította: Beast."

"– Ez nem az egész világ, Hattie. Csak egy aprócska részhalmaza. Ráadásul egy igen jelentéktelen és haszontalan részhalmaza. Semmiben sem hasonlít a miénkre, akik azért dolgozunk, hogy ehessünk, azért táncolunk, hogy jól érezzük magunkat, és nem az ítélkezéstől való félelem árnyékában éljük az életünket. "

"– Képzeld el, milyen az, amikor sosem nyersz. Én egész életemben csak halvány árnyéka voltam annak, ami lehetett volna belőlem."

"Nem szabadott volna, hogy érdekelje. De érdekelte. Meg akarta ismerni az álmait, azokat is, amik még ismeretlenek voltak a nő előtt. Azt akarta, hogy megossza vele őket. Csak vele."

"A fenébe is, miért van az, hogy a férfiak akármennyire dühöngenek is, nem fakadnak sírva mérgükben? A nők bezzeg rögtön."

"– És én még bátornak hittelek.

– Badarság. Én csak vakmerő vagyok. Az teljesen más."

"– Megszúrtál.

Hattie-ben meghűlt a vér.

– Nem én voltam! Bár nem mintha nem érdemelted volna meg, te gazember! – hunyorított dühödten a férfira."

"Amikor kitalálta a Hattie-évet, egy egyszerű, lépésről lépésre haladó tervet akart követni, aminek az lett volna a célja, hogy kézbe vegye a sorsát. Mindent gondosan előkészített, hogy semmi ne állíthassa meg. Hogy övé lehessen a világ.

És most minden összedőlt. A férfi tönkretette a tervét.

Sőt, most úgy nézett ki, hogy őt is tönkreteszi.

És ami még rosszabb… azon kapta magát, hogy ezt akarja."

"– Szerintem a könyvek iránti szeretetét úgy tudod a leginkább tiszteletben tartani, ha olvasol. Márpedig ezeken itt látszik, hogy sokat forgatják őket."

"– Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy amennyi örömet, annyi gondot is okozok."

" Nem sok hiányzott hozzá, hogy Whit rászóljon, hagyja ezt abba. Nem tudta elviselni, amikor Hattie becsmérelte magát.

Gyűlölte, hogy mindig levont a saját értékeiből, holott felbecsülhetetlenül értékes volt.

De ha valaki, akkor ő tudta, hogyan működik ez a dolog. "