Annak idején a Leó esélye után úgy gondoltam, tartok egy pici kitérőt, és inkább valami fantasy-sabb könyvbe kezdek bele, de egyre többször kalandozott a tekintetem A skorpió fullánkja felé, így hát inkább azt kezdtem el olvasni. Már csak azért is, mert még sosem olvastam olyan NA sztorit, amiben az egyik fél pornósztár. Ez valahogy újdonságként hatott.
"Minden jegy közül a Skorpió a legalkalmasabb tehát arra, hogy az önzés mérgét az egyetemes szeretet elixírjéve változtassa.""Szerintem Vegas nekem való - állapítottam meg. Joghallgatók, pornósztárok, földönkívüliek... Nem tartott sokáig, hogy rájöjjek: a bűn városában semmi sem lephet meg. Tulajdonképpen már akkor láttam, amikor végigsétáltam a reptéren."
A regény két nagyon különböző embert tett meg főszereplőjévé, akik eleinte ellenszenvesek voltak egymásnak, majd egy apró malőr miatt sokkal közelebb kerültek egymáshoz mint hitték volna.
A sztori hamar belecsapott a lecsóba, főszereplőink már a negyedik oldalon összeakasztották a bajszukat. Ment egy kis évődős adok-kapok a pornósztár és a joghallgató közt. Csípem az ilyen kis feszkókat, tüzet visz a történetekbe. Itt meg is volt a szikra, kíváncsi voltam, mikor lobban lángra. És nem is kellett rá olyan sokat várnom.
Azért a könyvcím elég beszédes, ha belegondol az ember. Uh... rossz vagyok... De nem csak ezen tudtam kacarászni, maga a sztori is elég mulatságos, nem is gondoltam volna a leós könyvek után, hogy ez a regény ennyivel könnyedebb lesz. Viszont tetszett, hogy szórakoztató hangulatba hozott. És pluszpont azért, hogy ezt a történetet váltott szemszögben prezentálta az írónő.
"- Próbára tesz a jóisten - suttogta valaki mögöttem. Balra fordultam, hogy lássam, ki volt az, és két ember feje fölött megpillantottam Grace" Fátyolos Menyasszony" Hamiltont. Nicsak! Halkan elkuncogtam magam a savanyú képe láttán, mert még a puszta tény is mulattatott, hogy egy légtérben vagyunk."
A sztori a harmincötödik oldaltól úgy beszippantott, hogy csuda! Amellett, hogy oldalanként könnyre fakasztott, hamar elgondolkodtatott a szereplőkkel kapcsolatban. Mivel egy ponton mindketten beragadtak egy liftbe, ezért volt idejük az ellenszenvükön túllépni, és megismerni egymást, és lassan nekem is őket, úgyhogy felvetődött néhány kérdés: Grace miért pánikol a szűk helyektől? Carson miért játssza meg magát, és miért azt a pályát választotta amit? De a kérdések mellett felszaladt a szemöldököm a nyílvánvaló tényektől is, miszerint Carson az örökül kapott pénzt elakarta dorbézolni Európában, Grace pedig a nagy férjhezmenetel előtt betervezett magának két kalandot, amire főhősünk csakhamar jelentkezett tesztalanynak.
Első blikkre a karakterek nem voltak valami szimpatikusak, viszont szórakoztatóak annál inkább, így örömmel olvastam róluk és vártam a pillanatot amikor kiderül, hogy a felszines jellemük alatt vajon milyenek igazából?
Milyen érdekes. Két idegent a sors egymás felé terelt egy hétvégére ami végleg megváltoztatta az életüket, és felborította a terveiket. A csipkelődős hangulat hamar átváltott érzékibe, ahol előbukkant bennem a fanyalgó ördögöcske, aki mindig forgatja a szemét, amikor a szereplők dugás közben egymás nevét vinnyogják. Ez ilyen amerikai szokás? Mikor szoknak már le az írók erről a marhaságról? De ezt leszámítva nem volt gondom a pásztorórákkal, nagyon érzékletesek voltak, a karakterek pedig nagyon jól egymásra voltak hangolódva. Meg őszintén, annyira cuki volt a történet! Már túl idilli is, persze eszembe is jutott, hogy vajon mikor jön a sz@rvihar?
"Valami vonzott benne: maradásra ösztökélt, az összes szabályom megszegésére, a gondosan kidolgozott terveim keresztülhúzására, olyan tapasztalatok megszerzésére, amilyeneket sohasem engedtem meg magamnak, és olyan dolgok iránti vágyra, amikre sosem hagytam vágyni magam."
A sztori a szexről, két fiatal lazításáról szólt, amit szívmelengető aranyosság és évődes övezett. Néha-néha bekacsintott egy kis fájdalmas emlék, ami emlékeztette őket a valóságra. De mintha egy burokba költöztek volna, ahol elengedhették magukat, és csak egymás társaságát élvezhették. Ám gyors iramban közeledett a hétfő, az elszakadás napja. Vajon elég tökösek voltak ahhoz, hogy végül egymást válasszák és a saját álmaikat kövessék a megfelelési kényszer és a skatulya helyett?
"... ha van valami jó az életedben, és azt el kell engedned, akkor az fájdalmasabb, mintha sose tudnád, mi hiányzik belőle."
"Egyszerre beszéltünk mindenről és semmiről. Beavattuk egymást az életünkbe. S hogy séta közben csevegtünk, és a másik helyett az utat néztük, úgy éreztük, bármit ki szabad mondanunk. Eltűntek a szemkontaktussal járó határok - könnyebben megnyíltunk. Olyan érzés volt, mintha lenne egy saját kuckónk távol a világ zajától. Mintha csak ő lenne és én, az élettörténetünk, a kedvenc dolgaink, az érzéseink - más semmi.Döbbenetes milyen gyorsan telt így az idő.""Végigpörgettem a Carsonnal töltött hétvége minden egyes percét. Igyekeztem megkeresni a pillanatot, amikor átnyújtottam neki a szívem egy darabját.(...)Lehetséges ilyen gyorsan ennyire közel kerülni valakihez?"
"Egyszerűen nem bízhattam magamban, ha Grace Hamiltonról volt szó. Mágnesként vonzott. Képtelen voltam ellenállni neki.""Mintha mindennél fontosabbá vált volna, hogy itt legyen mellettem. Mintha erősebbé válhatnék a jelenlétében. (...)Egy csomó minden állt kettőnk közé - csakúgy, mint legutóbb. De egyszerűen ahogy ránéztem, minden kételyem elszállt, még a néhány másodperccel korábbiak is."
"Néha az ember észre sem veszi, hogy valami nincs a helyén, amíg nem jön valaki, aki megváltoztatja őt, és eléri, hogy jobbá akarjon válni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése