Nora Roberts: Vértestvérek

    Piper, a My reality in a fake world nevű blog írójával beszélgettünk Roberts Kör-trilógiájánál, amikor szóba került az írónő sok sorozata közül az egyik, a Völgy, három részes szériája. Végül annyit nyamnyogtunk ezen a démonos sztorin, hogy eldöntöttük, együtt olvassuk.
 
Kiadó: Gabo
Sorozat: Völgy-trilógia
Műfaj: fantasy, romantikus
Oldalszám: 354
Eredeti cím: Blood Brothers
Fordító: Palásthy Ágnes
Megjelenés: 2009 (eredeti megjelenés 2007)
ISBN: 9789636892913

     A Pogánykő már évszázadok óta létezett, jóval azelőtt, hogy három fiú körbeállva összevegyítette rácsorduló vérét és vértestvérré fogadta egymást akaratlanul kiszabadítva ezzel egy pusztító erőt.
Minden hetedik évben eljön egy hét júliusban, amikor a városka lakói kimondhatatlan dolgokat művelnek- amire aztán később mintha nem emlékeznének. A kollektív őrület megnyilvánulása ismertté vált a város határán túl is, és Hawkins-völgyről elterjedt, hogy megszállta valami gonosz erő.
Ez az újkori legenda vonzza Hawkins-völgybe a riporter-író Quinn Blacket, aki azt reméli, könyvet írhat a kísérteties témáról. Még csak február van, de Caleb Hawkins, a város alapítóinak leszármazottja már látta és érezte a gonosz jelenlétének első jeleit. Sosem tudja elfeledni a huszonegy éve az erdőben átélt rémítő eseményeket, és az előjelek még soha nem voltak ilyen erősek. Calnak szüksége lesz két barátja, Fox és Cage segítségére, de meglepő módon támaszkodnia kell Quinnre is. A nő szintén látja a gonoszt, amit a városka lakói nem látnak. Amint a tél tavaszba fordul, Cal és Quinn viharos gyorsasággal egymásba szeret. Ők alkotják majd a sarokkövét a férfiak és nők egy csoportjának, amelynek tagjait összeköti a sors, a szenvedély és a harc a sötétségből testet öltő lénnyel...

"Röviden ez történt. A városhoz tartozik egy terület az erdőben, amelyet Pogánykőnek neveznek. Ott valamikor rossz dolgok történtek: istenek, démonok jelentek meg, vér, halál, tűzvész pusztított. Szívesen kölcsönadok magának erről pár könyvet. Évszázadok teltek el, aztán valami újra megnyitotta ezt az egészet. 1987 óta minden hetedik év júliusában hét éjszakára előjön valami játszani. Ez a valami gonosz, rút és erős. Most egy kis előzetest kaptunk abból, ami várható."

    
     Tavaly novemberi olvasás. Az sem épp tegnap volt. Túl sok mindenre nem emlékszem a könyvből, de a kijelölt idézetek és a jegyzeteim segítenek az emlékezésben.

"– Ahogy Gage mondta, ez olyan, mint egy szertartás. Tíz év az egy évtized. És szinte egész idő alatt ismertük egymást. Ugyanazon a napon születtünk. Ettől mi… másmilyenek vagyunk – mondta Cal, bizonytalanul keresgélve a szavakat. – Különlegesek, azt hiszem. Jó barátok vagyunk. Mintha testvérek volnánk.
Gage a késre nézett, aztán Calra pillantott.
– Vértestvérek."

Cal

Csúnya szokás a lopás, de van ennek a dolognak egy fura mellékága, amikor az ember saját magától lop. Roberts Kör-trilógiájáért odavagyok: vámpíros, humoros, kalandos, szerelmes, de épp ugyanazt tartalmazza a Vértestvérek is. Leszámítva a vámpírokat, mert itt démon szívatja a jó népet.

Quinn

Mintha az írónő saját magától lopna. Mielőtt leszidnátok, hogy a romantika, humor, kaland, rettentő sok könyv alapja, hozzátenném, Roberts még a szereplőit is ugyanolyan személyiséggel ruházta fel. Cal a józan vezető mint Hoyt, Quinn pedig a bomba kemény csaj, mint Glenna. Minimális eltérések azért akadnak, de a hasonlóságok szembetűnőbbek.
Aztán ott a szerelmi huzavona állapot, amit sosem unok meg - ez a nagy szerencséje a szereplőknek, de a túlzott giccs az minek kellett? 

"– Maga csak pár napja csöppent ebbe a dologba, Fox és én pedig együtt élünk vele már évek óta. Benne élünk. Úgyhogy egyelőre ne játssza a főnököt, Szöszi!
– Lehet, hogy huszonegy éve ebben élnek, de mégsem jöttek rá a dolgok okára, nem tudták azt a valamit megállítani, sőt még csak a megoldás közelébe sem jutottak. Amennyire én látom, nem sokra mentek a huszonegy évnyi tapasztalattal. Úgyhogy lazítson."

A történet szerint egy nagy hatalmú fickó összecsap a gaz démonnal és csapdába ejti addig, amíg századokkal később 3 leszármazottja véletlenül rászabadítja rosszarcot a világra. Pontosabban Hawkins-völgyre. A bestia hétévente kergeti őrületbe a város lakóit, ami minden jeles forduló után egyre erősebb. A fiúkból immár férfivá érett jóbarátoknak kell rájönniük a győzelem titkára. Miközben újra összeállnak, a városba érkezik a paranormál regényíró Quinn, hogy adatot gyűjtsön készülő könyvéhez, de a legtöbb út a válaszkeresésben Calhoz és barátaihoz vezetik. Rövidesen egyességet kötnek, majd csatlakozik hozzájuk két újabb nő is, hogy együttes erővel győzzék le azt, ami gonoszságba akarja burkolni a világot.

"A középosztálybeli fiú, a hippi srác és az iszákos fia. Ugyanazon a napon volt a születésnapjuk, július hetedikén."

"A nő cikkeit és könyveit szórakoztatónak találta. Élvezte nyilvánvaló vonzódását a kisvárosokhoz, különösnek találta Quinn érdeklődését a mendemondák, a legendák és minden olyasmi iránt, ami zajt csap éjszakánként."

Adva van a misztikum, mellette pedig a romantika is, amin belül nagyon kiszámítható, hogy a 3 férfi és ugyanannyi tagot számláló nőcsapat a részek előrehaladtával összejön, ki-ki a maga választottjával. Ez kedves a szívemnek, de minek kell az, hogy mindegyikük ugyanolyan legyen mint az előző regényekben megismertek? Van egy olyan érzésem, hogy Roberts többi könyve is hasonló alapokra épül. Ez lehet öreg hiba részemről, mint amikor az olvasók különböző írók könyveit hasonlítják nyakra-főre, nálam is szokás, de ugyanazon szerző ha sok történetet adott már ki, előfordul, hogy a szereplői gyakran ismétlődnek könyvről-könyvre.Talán nem kellene vele foglalkoznom ennyire, de ez most kellemetlenül böki a szemem. De ha szemet hunyok ezen zavaró malőr fölött, akkor is csak közepes regényről beszélhetek. A démonos rész jó, kezdésnek épp megfelelő misztikusságot ad a sztorinak, de bizakodom, a 2. részben több szerepet kap majd az a gaz sötétfajzat, és többször is rám hozza a frászkarikát.
Ez a démonos vonal érdekes, mert ereje hatására az emberek kifordulnak önmagukból. Csúnyán. Mondanám, hogy valóságszagú, mert most is mennyi kerge rohangál a nagyvilágban, akik hasonló vagy borzalmasabb tetteket hajtanak végre, sajnos hét év helyett naponta. Jól jönne néhány olyan hős, mint a vértestvérek. *nagyot sóhajt*

"– Elhagyjuk a kísértet lakta tavat, hogy átvágjunk a démoni erdőn. – Quinn kipréselt magából egy mosolyt. – Mi lehetne ebben rossz?" 

Összesítés: tetszett a könyv, meg nem is. Van ilyen. Tetszett a humora, a borzongós alapja, de zavart a szereplők klónszemélyisége, a túlzásba eső szerelmi vonal. Ám ha valaki még nem olvasott az írónőtől, vagy nem problémázik azon amin én, annak kellemes élményt nyújthat ez a trilógianyitó.

6/10