Mindenféle műfajú könyvet szívesen olvasok, de a new adult típusú regények azok, amikhez nagyobb kedvvel nyúlok. Tavaly nem olvastam túl sok könyvet, de azért nem feledkeztem el a kedvenc kategóriámról, és nem sokkal a megjelenés után kézbe vettem a KMK egyik sikerkönyvét, a Legdrágább mostohabátyámat.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Rubin Pöttyös
Műfaj: new adult
Oldalszám: 312
Eredeti cím: Stepbrother Dearest
Kötés: puhatáblás
Fordító: Benedek Dorottya
Megjelenés: 2017 (eredeti megjelenés: 2014)
ISBN: 9789633997499
Nem kellene akarnod őt.
Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.
Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.
Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.
De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.
Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.
Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.
Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et.
Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.
És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!
Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem.
Perzselő vágy és nyers erő. Láss a mélyére!
Régen ti is olvastatok OneDirection blogregényeket? Bár az együttest sosem szerettem, de akadt egy olyan világhálós történet, ami megfogott, és hetente vártam a friss fejezeteket. Abban Zayn Malik kapott egy mostohahugit, akivel a kölcsönös utálatot hamar felváltotta a romantika. Nem volt feszültségmentes a kapcsolatuk, a történetvezetés is elég jó volt, úgyhogy szerettem olvasni. Így amikor elkezdtem a Legdrágább mostohabátyámat, eszembe jutott a 1D-s sztori, és az akkori kedves érzések.
Itt a történet két egyszerű kamaszról szól, Elec-ről és Greta-ról, ahol a lány első találkozásukkor megpróbál kedves lenni, de a kitetovált, piercinges srác erre fittyet hány - ettől kezdve pedig napi szinten ment náluk a marakodás és kisebb-nagyobb szívatások. De nem túl sokáig, mert Ámor nyila itt is harcba lépett, főszereplőink pedig szerelembe estek. Majd egymásnak, és aztán az ágyba, ahol olyan jeleneteknek lehettem a szemtanúja, ami után bárki elégedetten csettinthetne. Greta aztán mázlista volt abban a pár órában.
"Én akarok lenni az első, aki mindent megmutat neked, és akire mindig emlékezni fogsz."Ettől kezdve viszont kaptam egy időugrást, és hét évvel később találtam magam, ahol szerelmeseink ismét találkoznak, de az eltelt idő olyan bonyodalmakat szült, amit nehezen tudnak kezelni. Jött egy harmadik fél is, de ha jól belegondolok akkor szerepelt egy negyedik is, úgyhogy a főkarakterek helyzete nem volt épp idilli. Lehetett izgulni, hogy az utolsó mondatig hogy fognak összejönni. De amíg ehhez elértem, addig az írónő gondolt egy merészet, Elec könyvének kézirata pedig Greta-hoz kerül, amiben a srác leírta az egész életét, kiemelve a közös történetüket. Vagyis egyazon könyvön belül megkaptam a srác szemszögét is, de érdekes, ez abszolút nem bosszantott fel, sőt zseniális húzásnak tartom az írónőtől. Egyrészt azért, mert nem ostromolta az olvasói pénztárcáját egy külön, férfiszemszöges kötettel, mint manapság sok más író. Inkább fogta a mondanivalóját, és belerakta ebbe a könyvbe. Lehet közrejátszott az ihlethiány, hogy ehhez a húzáshoz folyamodott, de sok más emberrel ellentétben ez engem nem idegesített. Okos ötlet volt, és kicsit másabb mint egy váltott szemszögű történet. Szerencséjére jól működött az ötlete, nálam legalábbis. Csak azt sajnáltam, hogy Elec a kamaszévek után kissé elpuhult karakterré vált, de ezt leszámítva bejött a regény, főleg, hogy Greta pozitív csalódás volt.
"(…) rá kell venned, hogy megnyíljon, még akkor is, ha darabokban van. A törött szív is dobogó szív."Összesítés: kellemes kis olvasmány két mostohatesóról, akiket telibe talál a szerelem, de a nyilvánvaló családi okok miatt nem vállalhatják a kapcsolatukat. Majd pár évvel később a sors újra egymáshoz sodorja őket, de ez az idő sem egyszerű, az olvasó pedig izgulhat, milyen döntéseket hoznak a (mondhatjuk) szimpatikus szereplők, hogy a végén gondtalanul örülhessen a boldogságuknak.
A cselekmény jól vezetett, az írónő pedig ügyesen oldotta meg, hogy a történetet mindkét szereplő szemszögéből alaposan megismerhessük. Nálam ezzel sikerrel járt, meg úgy az egész sztorival is, így a későbbiekben örömmel olvasok majd P.Ward-tól.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése