Angela Marsons: Halálos játék

     A General Press kiadónak köszönhetően ismét részt vehettem Kim Stone és csapata egyik idegborzoló nyomozásában.

Marsons az Elfojtott sikoly-al, mely a Kim Stone sorozat kezdőkötete, nagyon magasra tette a lécet. A második és harmadik könyv jó volt, de nem ütötte meg a mércét. Viszont a Halálos játék méltó arra, hogy az első kötettel egy szinten emlegessük, mert veszettül jó lett!

Kiadó: General Press
Sorozat: Kim Stone #4
Műfaj: krimi
Oldalszám: 336
Eredeti cím: Play Dead
Kötés: puhatáblás/füles, kartonált
Fordító: Seregi Márton
Megjelenés: 2018 (eredeti megjelenés: 2016)
ISBN: 9789634521440
 

     Egy ​megoldatlan ügy minden nyomozó rémálma. A Westerley orvostudományi kutatóintézet tudósai az emberi test bomlását tanulmányozzák, hogy pontosabban meghatározhatók legyenek a halál körülményei, ezzel is segítve a rendőrség munkáját. Kim Stone nyomozó épp egy frissen lezárt eset után látogat el a csapatával a jól őrzött intézménybe. Az unalmasnak ígérkező bemutató azonban hamar félbeszakad, amikor Kim egy, a helyi kutatók számára is ismeretlen női holttestet talál. A testen minden különösebb vizsgálat nélkül látszik, hogy az áldozat gyötrelmes halált halt: földet tömtek a szájába. Alig indul meg a nyomozás, amikor a felügyelőt máris újabb áldozathoz riasztják. A minta ugyanaz, de a tettest megzavarhatták, mert a nő ezúttal életben maradt…

Angela Marsons legújabb regényében Kim Stone és csapata nincs könnyű helyzetben; alig van nyom, amin elindulhatnának, és az idő is ellenük dolgozik. A segítség ezúttal onnan jön, ahonnan nem várnák – egy „döglött ügy” ugyanis hirtelen meglepően aktuálissá válik.

     Történetünk ezúttal betört arcú, szájukban föld miatt megfulladt női áldozatokról szól, akiket egy tudományos vizsgálatokra létrehozott hullafarm területén találtak meg. Az elsőnek hitt áldozatot maga Kim találta meg, akit főnöke, csapatával együtt az intézetbe küldött továbbképzésre. A nem várt felfedezés ezután egy szövevényes történetet indít el a lapokon, olyat, ami bőven beleesik a "csak még egy fejezetet" kategóriába.

A történet olvastatta magát, a rövid fejezetek rövidségük ellenére velősek voltak, mindig akadt valami érdekesség; például a gyilkos nézőpontjait jó volt visszaolvasni, ebben nagyon hasonló volt első részhez, viszont bizonyos kómás részeket én hanyagoltam volna. Nem adtak igazán pluszt a történethez, max oldalszámot a könyvhöz.

A fejezetek múlásával régi szereplők köszöntek vissza a lapokról, köztük Tracy Frost, a minden lében kanál újságíró, akinek érzéketlen, infóra éhes páncélja mögé benézhettem, és emiatt közelebb került hozzám. Olyan volt mint egy Kim Stone 2.0, akinek mindene a munkája, kemény, unszimpatikus személy, de a páncél mögött neki is érző szíve van. Csak a szokásos.

"Akárcsak Kim élete, Tracyé sem számított sokat a többi ember számára. Mindketten a munkájukba ölték minden energiájukat."

Szerettem, amikor ők ketten egymásnak feszültek, többnyire szórakoztatóak voltak. Mellesleg Tracynek köszönhetően belemerülhettem egy másik gyilkossági ügybe, ami kezdetben nem igazán foglalkoztatott, gondoltam csak feleslegesen elveszi a figyelmemet a fő bűnügyről. De végül meglepetésemre abszolút helye volt ennek a kis kitekintőnek a történetben.

A sztori előrehaladtával egyre több kérdés merült fel, de egyre több mindenre kaptam választ. Végül pedig amikor minden szál összeért, csak pislogásra futotta tőlem. Durván jól sikerült ez a sztori. Nagyon.

Összesítés: nem hiába kedvenc krimiíróm Angela Marsons. A Halálos játék nem hanyag munka, minden egyes történés átgondolt, a cselekmény szépen vezetett, az aktuális bűnelkövető pedig érdekes, motivációi pedig érthetőek, bármennyire is borzalmas amiket tett. De itt van nekünk Kim Stone, a szupererő nélküli, mégis szuperhős nyomozó, aki jól összeszokott csapatával rejtélyeket kibogozva, életveszélyes helyzetekkel farkasszemet nézve, megoldja a furmányos bűnügyeket. Ebben a könyvben meg aztán micsoda ügy volt!

9/10
       

 A könyvet köszönöm a General Press Kiadónak!