Látványos világban élünk, ahol még a régi filmeket is feltuningolják 3D-vel. Hogy ezeknek mi haszna, vagy kinek hogy tetszik, magánügy. Vannak olyan filmek, amik a készítők elmondása szerint a látványra támaszkodnak, és sokkal jobban festenek így, de ezzel én nem értek egyet. Mert vannak olyan alkotások, amik tökéletesen megállják a helyüket kiugró részletek nélkül is. De vannak olyanok, amiknek kötelező ez a plusz bőr, mert így lesznek igazán élvezetesek a szemnek, ha már a történet az agynak nem.
Utóbbi kategóriából szeretnék kiemelni egy idén nyáron bemutatott filmet, amihez első 3D-s moziélményem fűződik, ez pedig a robotos-szörnyes Tűzgyűrű.
Háború kezdődik, amikor a tenger mélyéről más dimenzióból érkező óriási szörnyek bukkannak fel. Az emberek védekezésképp hatalmas harci felfegyverzett robotokat építenek, amiknek irányításához két agyi összeköttetésben álló pilóta szükséges.
Az egyik robot vs szörny csatánál Raley Becket (Charlie Hunnam) elveszíti fivérét. Bár ő pár sérüléssel megmenekül, de képtelen tovább folytatni a szörnyirtást. Csak öt év után áll ismét a "porondra", amikor felmenője magához kéreti.Új társat kap Mako Mori (Rinko Kikuchi) személyében, aki először fél a küldetéstől, de aztán erőt vesz magán, hogy társaival együtt legyőzze az uralkodni akaró ellenséget.
Ez egy igazi látványfilm, amire érdemes jegyet váltani. Magát a történetet nem tudom sokra értékelni, mert klisés és kiszámítható, jó pár olyan szereplővel akit vagy megrángatna az ember, vagy Becket után még adna neki egy hatalmas maflást. Színészeinknek sem adnék Oscar-t a játékukért.
A klisés történet mellett kaptunk olyan szereplőket, akik szintén ismerősek lehetnek, hisz minden filmbe kell egy-két tudósnak álcázott vicces idióta, akik néha megcsinálják a bajt, meg testvérét elvesztett főhős, aki egyre inkább bosszút akar állni a bratyó gyilkosán. Meg ugye itt van egy fuvallatnyi szerelmi szál, bár jelen filmünknél a csókcsata elmarad, helyette viszont élvezkedhetünk a főbb csatákban.
Guillermo del Toro rendezőúr nem óvatoskodott a rombolásos jeleneteknél, mert ha úgy tartotta kedve, akkor szörnyeivel és robotjaival simán porrá zúzott egy nagyobb várost. Nem óvatoskodott, és nem sajnálta az effekteket, a hangélmény is jó volt. A szörnyek ordításától néha berezeltem, de a látványuk sem volt bizalomgerjesztőbb. Ocsmányak voltak, félelmetesek és erősek, nagyon jól megmunkáltak mind egy szálig. A csatajelenetek odavertek, 3D-s szemüvegen át nézve elérték a kellő hatást.
Olvastam itt-ott, hogy sokaknak a két ellenséges félről a Transformers és a Godzilla filmek jutottak az eszükbe. Érdekes, de amikor én néztem ezt a filmet, nekem egyik film sem villant be. Mert a Tűzgyűrű sajátos kis bugyuta történettel rendelkezik, a robotjai és a szörnyei sem emlékeztettek az említett filmekben látható óriásokra.
Összesítés: ez a film a látványnak él, így aki hatásos történetű filmet akar látni, az ne erre váltson jegyet. Aki viszont beéri a látvánnyal, annak ajánlom. Nálam csak a szemajzó részek mentették meg a filmet, mert a sztorit nem tartom túl nagyra. Volt benne sok számomra felesleges rész - szócséplés -, valamint "érdekes" momentumok. Az óceán térdig ér a robotoknak, valamint elég nyolc böhöm helikopter is, hogy egy-egy monstrumot elszállítson az alkalmi ring színhelyére, pedig elég súlyosnak néznek ki azok fémszörnyek. És a finálé sem vett le annyira a lábamról, ám a film közbeni jelenetek tényleg ütöttek.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése