Kedvenc DC hősünk, Krypton fia, végre - újra - tiszteletét tette a mozivásznon, nem is akármilyen szupercsapat közreműködésével, hisz a film sorsa - többek között - a látványmester Zack Snyder rendező és Christopher Nolan producer kezében volt. Gondolom egyiküket sem kell bemutatnom, hisz mindkét úriember bebizonyította már, hogy dobogós helyük van a szakmában.Ha minden igaz, lassan - nagyon lassan, de! - jön a Bosszúállók (Avengers) konkurens csapata, az Igazság Ligája (Justice League), aminek egyik alapfilmje az új Superman.
Krypton pusztul. De Jor-El (Russel Crowe) küzd a bolygó lakosságának megmentéséért. Ám minden igyekezete ellenére elbukik. Utolsó reménye a fia, aki hosszú idő után az első természetesen fogant, és született gyerek. Eközben Zod (Michael Shannon) tábornok harcol a főemberek ellen, és egy közelharc során, amikor megtudja, hogy Jor-Elnek fia lett, és a bolygójukról egy másik világba küldi azt a nemzetük tudásával együtt, megöli a tudóst, amiért hosszú időn át tartó büntetést kap... embereivel együtt. De amikor otthonuk elpusztul, Zodék szabadok lesznek, eltökélve arra, hogy megtalálják az El ház utolsó fiát, és visszaszerezzék tőle azt, ami szerintük őket illeti.
A Földre lezuhan egy aprócska űrhajó. Utasát egy házaspár, Kenték (Kevin Costner, Diane Lane) találják meg, akik magukhoz veszik a különleges erőkkel bíró gyereket. Clarknak nevezik el, s mikor a fiúból férfi lesz, eltökéli, hogy nem bujkál tovább az emberek közt, inkább megmutatja magát, és ezután védelmezőként éli az életét. De vajon az emberek felkészültek rá, hogy megismerjék és elfogadják őt, egy másik bolygó szülöttét?
A bemutató előtt egy kisebb bejegyzésben már foglalkoztam a film trailereivel. Hatalmas látványvilágú, tökéletes élményt nyújtó dalbetétekkel felszerelt kisfilmek azok, amiktől még inkább lázba jöttem, és mint egy türelmetlen kislány, vártam a kedvenc szuperhősöm eljövetelét.
Nagy elvárásokkal ültem a filmnek, és igen, megesett, hogy ez vagy az nem nyűgözött le úgy, mint azt vártam. Nem sok van, nyugi (innentől vigyázat, a bejegyzés SPOILERes!):
- néhány elnagyolt látványosság, mint például az a kryptoni "robot" - ami a gazdája után "úszik" a levegőben -, ahogy megjelenítette Lara (Ayelet Zurer) arcát kommunikálás közben. Vagy mikor Jor-El képféleségek segítségével meséli el Clarknak az őseik történetét. Amikor pedig a bolygó "átformálását" mutatták, az elég gyurmaszerűre sikeredett.
- nem láthattuk azt a jelenetet, amikor Kal-El űrhajója "landol", és a Kent házaspár megtalálja. Remélem ezt a részt a folytatásba beillesztik majd.
- Jonathan Kent. Úgy alapból az egész karakter nem volt szimpatikus. Értem, hogy féltette Clarkot az emberi tudatlanságtól és ellenségeskedéstől, de hülyeség volt magát feláldoznia a hurrikánnál. Mert lett volna Clarknak elég ideje ahhoz, hogy segítsen, szupersebesség és erő nélkül. Ehelyett lett, ami lett. Nekem a szívrohamos alap jobban tetszik.
Henry Cavill mint Clark legelőször furcsa volt, az újragondolt szuperoverállal együtt. Aztán ahogy telt az idő, a színészt egyre inkább sikerült a bizalmamba fogadnom. Reméltem, hogy jó Clark/Superman lesz.
Szerintem többször megfogom nézni a filmet, mert egy kicsit még össze kell barátkoznom a szereplőkkel.
Az Acélember Clark egy magányos "idegen", aki barátszegény, eléggé kirekesztett. Ezt a figurát számomra Cavill jól hozta. Kicsit elveszettnek tűnt a karaktere, de ha ezt az utasítást adták neki, akkor jól csinálta. Az már más tészta, hogy kinek mennyire tetszett. Nekem bejött.
Amy Adams érdekes Lois. Nem rossz, nem rossz, de lehetne a nőci kicsit erősebb is. Noha talpraesettül játszotta, nekem a tuti Lois még mindig Erica Durance marad. Tudom, egyik mozifilm, a másik sorozat, de a soriban Durance perfektűl hozta a sztoriéhes újságírót. És ha már szóba hoztam a Smallvillet, érdekes, hogy Adams feltűnt az első évad egyik részében. Egy túlsúlyos krypto-fertőzöttet alakított.
Laurence Fishburne jó kis főnök volt, megvoltam vele elégedve, de aki nagyon tetszett, az a Zodot játszó Michael Shannon. Eléggé elmebeteg figurát alakított, aki a saját szabályai szerint játszik. Őszintén megmondva, engem meglepett az, ahogy járt. Nehéz lehetett Supermannek, hogy a saját kezével...Na és itt van még Russel Crowe, róla vétek lenne megfeledkezni. Nagyon jól játszott. Nagyon jól. Úgy szerettem, amikor feltűnt a színen.
A forgatókönyvből néhány dolgot hiányoltam, de mint azt már pár sorral feljebb megemlítettem, remélem, hogy a folytatásban láthatom majd. Amúgy a történetvezetés időugrásokkal együtt jó volt, a sztori kapott egy szép ívet. Olvastam az egyik fórumon, hogy vajon hogyan is oldják meg a Clark és Superman hasonlóságot, hisz egy szemüveg és gyatra frizura azért nem eléggé takar el mindent az ember külleméből. Azt kell mondjam, hogy eddig jó megoldást találtak rá, amit most nem fogok részletezni. Kíváncsi vagyok, ez a továbbiakban hogyan fog működni.
Ami gondolom sokunkat foglalkoztatott - a történetvezetés és színészek szereplése mellett -, az a látványvilág. Hát az pazar. Snyder ezen a téren nem okozott csalódást. Rendezésben sem azért, de a látvány, az ott van rendesen. A Krypton számomra lenyűgöző volt, főleg ha összevetem azzal a jéggolyóval, amit az eddigi szuperfilmekben láthattunk. Mert itt Kal szülőbolygója élettel teli, lélegző, lakható bolygó, nem olyan, amire ha ránézünk, vacogni kezdünk. A Krypton története is érdekes volt, születésszabályozással együtt. Nekem ennél a produkciónál látszott igazán, hogy ez egy igazán fejlett faj.
A földi részek is ütősek, az ellenségek alaposan le is amortizálják a várost. Néha már fájt is Metropolist ilyen agyonrombolt játszótérként látni. Aminek látványát Hans Zimmer zenemágus dallamai festenek alá, méltóképp. Ha a zene néha ismétlődött is, engem abszolút nem zavart, mert a hangzás nagy kedvencemmé vált, úgyhogy felőlem aztán mehetett volna az egész egyhuzamban újra és újra.
Tetszett az Acélember, de mégsem visz rá a lélek, hogy az év legjobb filmjévé kiáltsam ki, mert azért voltak pillanatok, amik nem nyerték el annyira a tetszésemet (Jonathan Kent bölcsnek szánt mondataitól legtöbbször falnak mentem volna), és néha a hangulata sem kapott el annyira.
Most szőrösszívű leszek, de ha még egyszer megnézem a filmet, akkor talán változik az értékelésem, de addig is acélemberünk első, valóságosabb filmje nálam annyi pontszámot ér, amennyit lentebb láttok... útközben meggondoltam magam, és az értékelésemet megdobom még egy ponttal. Így a végső szám:
9/10
Akik pedig még nem látták ezt a filmet, azoknak egy kis kedvcsinálóként jöjjön a kedvenc trailerem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése