Kendare Blake: A rémálmok lánya

     Sokára, de végre sikerült elolvasnom a tinihorror Anna kötetek második részét. Az elsőre sem tudtam maximális pontot adni, idővel azon gondolkodtam, hogy lehet túl sokra értékeltem, de ezután a könyv után úgy döntöttem, mindent hagyok a régiben. Mert akkor erre még kevesebb pontot kellene adnom, amit nem akarok. Oké, hagyom a rizsát, rátérek a lényegre.

     Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését. Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén… Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett…

     A könyv jól kezdődik, mert elsőre egy szellemvadászatot olvashatunk, amit Cas, Carmel és Thomas hajt végre. Később főszereplő srácunk előtt megjelenik a különböző kínokat átélő Anna, amikor is elhatározza, hogy kiszabadítja szerelmét a Pokolból, hisz az első könyv végén történő tette miatt a szellemlány békét érdemel, nem fájdalmat. Innentől kezdődnek a gubancok, amikor képbe kerül a Rend, aminek tagjai nem támogatják Cas tervét. Legszívesebben lenyúlnák tőle fegyverét és kipenderítenék a szellemes melóból. De srácunk eltökélt, segítőinek száma pedig megnövekszik. Csak a Rend felé tartó út lett rémunalmas, és a könyv közepi üresjáratok sokasága. A vége pedig? Azt mondom, itt kell lezárni a történetet, nem szabad folytatni. Remélem az írónő nem is tervezi. Sem most, sem máskor.

No, hát a szereplők. Vegyük sorjába a legfontosabbakat.
Cas - még mindig bírom a srácot, de most kicsit gyengébb karakternek tűnt. Nem tudom miért, talán mert emberibbnek tűnt a félelmei miatt. A főcsatánál viszont újból úgy gondoltam rá, mint egy erős és kitartó karakterre. De végig tetszett, ahogy viszonyult Annához. Hogy kitartott a terve mellett, és nem adta fel, még a legelkeserítőbb pillanatokban sem:

"- Olyan messze van. Túl mindenen, elérhetetlenül.
(...) Az én számomra nem az, mert túlságosan is szoros a kötelék, amely összefűz vele.
Én biztosan megtalálom. És visszahozom."

Thomas - egy icipicit rosszfiúsnak tűnt, már nem tekintettem rá úgy, mintha egy kis mulya alak lenne. Egy kicsit mintha karakterfejlődésen ment volna keresztül. Ha a sorozat három részes lenne, akkor az utolsó kötetben érdekesebb figurává fejlődne. Olyan, aki mellett Carmel habozás nélkül kitart.
Carmel - az oldalak múlásával elég érdekes döntést hozott. Nem mondom, hogy megharagudtam rá, inkább azt, hogy én már azon is csodálkoztam, amikor csatlakozott a két szellemirtó sráchoz. Aztán csak változott a véleménye, és akkor olyanokat produkált, amin kellemesen elmosolyodtam. Egy kérdés: ennek a lánynak mindig így fel volt vágva a nyelve? Az első kötetből nem dereng.
A második könyvvel kaptunk egy mellékszereplőt (Colin), továbbá Cas "mentorát", Gideon-t is sikerült jobban megismerni, valamint képbe került egy új szellemvadászlány, Jestine. Ő aztán elég kiborító személyiség, tisztára olyan, mint a tündérkrónikás Dani. De ha választanom kell, akkor inkább a MEGA. Talán mert őt már megszoktam, és ha nagyképű is, mégis megkedveltem. Jestine-t pedig hát... annyira azért nem volt vészes karakter, de sokáig tartana, mire megbarátkoznék vele.
Nagyon szerettem azokat a részeket, amikor Anna feltűnt. Azokat meg főleg, amikor kezdett gonosz istennővé válni. Nagy kedvencem az a rész, amikor Jestine-nek megmondta a frankót:

"- Te inkább maradj a háttérben. Valami azt súgja, hogy nem lesz időnk foglalkozni finomkodó úrilányok megmentésével. 
Anna összevonja a szemöldökét. - Finomkodó úrilány? Feltépem a gyomrodat, kettéhasítalak, aztán úgy százszor odaváglak a sziklához. Aztán megvitathatjuk, ki kicsoda.
Jestine hátravetett fejjel hangosan felkacag. Anna megereszt egy halvány félmosolyt." 

Összesítés: A rémálmok lánya számomra nem érte el az a szintet, mint a Vérbe öltözött Anna. Először is azért, mert nem volt benne elég Anna. Továbbá bár a könyv eleje és a vége jó volt, a közepe egysíkú. A szereplők többnyire csak jöttek és mentek, nagyon kevés volt a szellemirtós rész, továbbá a Rend is elég vázlatosnak tűnt nekem. Nem volt eléggé bemutatva. Blake azt sugallta, hogy a Rend egy szigorú "banda", de nekem mégsem tűntek olyannak.
Anna és Cas szerelme az első könyvben sem volt túl erős, és ebben a részben sem. De a kis csókjuk után lévő rész nagyon szép volt, majdnem meg is hatott. Ezzel a véggel lettem biztos abban, hogy ezt a sorozatot nem lenne szabad folytatni, mert az írónő olyan szép kis saját mennyországot teremtett Annának, amivel pont jó lezárást kapott a történet.  

8/10

Nem szokásom könyvtrailereket beágyazni, mert sokuk nem tetszik, de A rémálmok lánya olyan klassz könyvbemutató videót kapott, amit muszáj megmutatnom.