Ha már a vámpírok elsunnyogtak a mozivászonról, akkor jöhetnek az új élettelen lények, a zombik. De nehogy már csak úgy tekeregjenek a nagyközönség orra előtt, céltalanul; legyenek szerelmesek. Isaac Marion Warm Bodies című könyvének ihletésére idén meg is született ez a csodás (vagy mondjam, hogy rohadt?) filmváltozat.
R (Nicholas Hoult) nem emlékszik a múltjára. Hol élt, kikkel élt, mivel foglalkozott, hány éves, de még a rendes nevére sem. Semmire. Mert halott.
A világ nagy részét zombik uralják. Hogy hogy alakultak át az emberek? Nem tudni. Csak azt, hogy most a világban cammognak... és ha megéheznek, csapatostul mennek élelmet keresni.
Egy ilyen kajatúrán találkozik R a szép Julie-val (Teresa Palmer), akit arra képeztek ki, hogy irtsa az eleven hullákat. De mikor R megtámadja Julie barátját, és megeszi az agyát, a zombifiú megkapja a srác emlékeit, főleg azokat, amik a szőke lányhoz kötik, s eztán valami megváltozik halott hősünkben. Megdobban a szíve, és eltökélt szándéka, hogy bármitől megvédje a lányt.
Nagyon kényelmes egy film ez. Elárulom, nekem hol a bukta:
1) Hogy alakultak ki a zombik?
Kaptam R által alternatívákat, de mégis mi az igazság? Á, hagyjuk a csudába, jól van, sodródjunk a cselekménnyel.
2) Mi a szösz volt ez a szerelmi szál? A gusztustalanságot ha nem is nézzük, de a csaj az nem volt semmi. A pasija gyilkosával jött össze. Mert akárhogy is cicomázzuk, ez az volt. Vagy nem jött rá, hogy R cuppogott a fiúja karján/agyán? Őszintén, nem emlékszem. Elég beteg egy romantikus disztópia volt ez.
3) A csontik - borzalmas kis fogpiszkáló, gázul adaptált figurácskák. Őszintén, azt hittem, unatkozni fogok ezen a filmen. De annyira mégsem. A zombik tetszettek. Jók voltak a sminkek, az élőholtak nagyon vacakul mozogtak, főleg Nicholas Hoult, ami itt most jót jelent. A fiatal színész jól alakította R-t, lomha, és elég nyommernek nézett ki, aki miután újra elkezdett érezni, és már nem bűzlött, kezdett emberibb lenni, és ezt a változást jól hozta. Gondolom a színésznek is jobban esett kicsit kiegyenesedni a forgatáskor is. És elég helyes lett, ezért plusz pontot adok, mert amúgy eddig nem tartottam egy olyan nagyon cuki srácnak.
Teresa Palmer csini csaj, a filmbe meg annyi tehetséget nyomott bele, amennyi szükséges volt. Kap egy elégségest.
A kis Franco gyerekből hála az égnek elég keveset lehetett látni, úgyhogy én nem is bántam, hogy R már az elején elbánt vele.
Azt írja a fáma, hogy ez a film a romantika mellett vígjáték is. Azokat a vicces részeket hol lehetett találni? Egyetlen jelenetnél kacarásztam csöppet, ott, ahol felcsendült a pretty woman.
Vígjátéknak elég gyér film, romantikusnak meg nekem túl morbid, és túl egyszerű - továbbá a történet sok helyen sántít is -, de amikor a főszereplők a végén a vízbe kényszerültek zuhanni, az tetszetős volt.
Nem nagy szám, de lehet majd valamikor újranézem. Addig is:
6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése