Már egy ideje szerettem volna belekezdeni egy ilyen "megmutatom milyen könyveket kaptam/kölcsönöztem/kölcsönbe kaptam/vásároltam" posztot. Csak sajnos nincs olyan sok könyvem, amennyit szeretnék, és amennyit rendszeresen megmutathatok, de azért remélem ez hamarosan változni fog. ;)
Első ilyen bejegyzésemben megmutatom azokat a könyveimet, amikkel számomra kedves emberek megajándékoztak, s amely kincsekért nagyon hálás vagyok nekik! ;)
Olyan két évvel ezelőtt a tesóm és egy (volt) közös barátunk egy eszmecserézés alkalmával könyvekről társalogtak. Persze én kimaradtam a beszélgetésből, mert akkor még nem voltam könyvmoly. Szégyelltem is magam miatta. És amikor később tesómmal lezsíroztunk egy nyaralást, megkérdezte, mit hozzon nekem ajándékba. Persze hárítottam, hogy nekem nem kell semmi, de utána belém bújt a kisördög, és megkértem, hogy hozzon nekem pár megunt könyvet. És hozott. Újakat. Három darabot, amiből az első Robert Merle: Állati elmék c. kötete.
A borító nagyon szép, külön tetszik, hogy kemény fedeles, mert így egyből megvolt az a régi érzés, hogy egy rendes, igényesen kialakított könyvet tartok a kezemben. Mert valljuk be, azért a puhaborítósokat nem simizzük annyit, mint egy szép kemény fedeles példányt. Már csak a móka kedvéért is, hiába van gondunk vagy sem a belsővel. Mert ennél a példánynál nekem kicsit ssszzz... volt. A lapokkal semmi, de amik rajta szerepeltek... "Érdekes" volt a szövegszerkesztés, az tuti. Mintha két könyvet olvastam volna. Aminek az egyik része tényleg jó, de a másik érthetetlen, politikai katyvasz.
A másik két kapott szépségem Leslie L. Lawrence: A villogó fények kolostora. Szépek, tetszenek a képek, az a bikinis nőci meg kiköpött mása az egyik kolléganőmnek. Csak ő általában nem tigrisen lovagol, hanem jegesmacin ( vőlegénye beceneve Jeges :D). Az első könyv nagyon érdekes volt, és emiatt kaptam rá igazán az olvasásra. A második már kevésbé volt "szemkapósabb", de azért még az is tetszett.
Következő évben tesómtól már öt! könyvet kaptam.
Egyben lezavarta a szülinapi, névnapi, karácsonyi, húsvéti, fogantatási napomat. :D
Ezek közül az első kettő, amit sikerül kiráncigálnia a hátizsákjából; Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál és Victoria Holt: A szírén éneke. Anne-nel még a tévésorozat alkalmával sikerült megismerkednem, és máig a legkedvesebb szériám. Nagyon vicces, kedves kis történet az övé, amit persze néha megkeserít az élet gonoszsága, de ugyanakkor megédesíti Gil. :)
A szírén énekét meg egy kolléganőmtől kaptam kölcsön, és annyira megtetszett, hogy amikor elmeséltem tesómnak a könyv iránti rajongásomat, nagy nehezen megszerezte nekem az antikváriumból! Hát nem cuki? :)
Mindkettő láttán majd kiugrottam a bőrömből. A nyakbaugrást csak a többi családtagom jelenléte zavarta meg, de azért a visszafojtott boldogságkönnyeim enyhén elhomályosították a látásomat. Főleg azután, hogy megláttam Az éhezők viadala trilógiát! :)))Ugye milyen gyönyörűek? :) Már alig várom, hogy újraolvashassam a történetet.
Van nekem egy barátnőm, akivel egy helyen dolgozunk. Szegény lányt állandóan zaklatom az új olvasmányaimmal. Eddig elég jól tűri. :D Mondjuk igyekszem érdekes információkat közölni vele. Egyszer egy kis csomagot adott nekem. Féltucat könyvecske volt benne, többségében vallási könyvek, amik közül kitűnt egy családi példány. A történet valóságos, kedves, néha szomorkás, de leginkább aranyos. Ez pedig Széchey Rita: Segíthetek, doktornő? c. könyve.
A sokat emlegetett karácsonyi szavazáson TI könnyítettétek meg a párom dolgát, amikor nyomtatok egy-egy pipát Amy Kathleen Ryan: Ragyogás és Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A kör című könyveikre. Az első könyv amolyan félkemény borítóval rendelkezik, szép is, meg igényes is, de ami a leendő könyvespolcom ékessége, az A kör. Nagyon szép kiadás, igazi vaskos jószág, maximálisan megvagyok elégedve a külcsínnel, és a belső tartalommal is. Úgyhogy ezért nektek is hálás vagyok, és biztosíthatlak titeket, ezután is szándékomban áll ilyen, és ehhez hasonló szavazásokat indítani. :) És van még egy könyvem, egy igazi apróság, egy keménykötéses, jóóó régi, 1964-es kis zsebkönyvecske, Jean-Jacques Rousseau: A magányos sétáló álmodozásai címmel. Ahhoz képest, mennyi idős, nagyon jó állapotban van (képet majd később rakok fel róla). Gondolom nem gyakran forgatták. Anyósom mentette meg nekem egy nénitől, aki tatarozás után kiakarta dobni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése