A Félúton a sírhoz nagyon tetszett, de ha őszinte akarok lenni, először csak 9 pontot akartam rá adni. De miután elkezdtem olvasni ezt a kötetet, végiggondoltam az értékelést, és rájöttem, mennyivel jobb az első, úgyhogy a végén már nem sajnáltam azt a max pontszámot. Mert ez a rész az első pár fejezetben nem bűvölt el. A fülszöveg után pedig el is mondom, miért nem.
Sorozat: Cat és Bones #2
Műfaj: urban-fantasy, erotikus, romantikus
Oldalszám: 366
Eredeti cím: One Foot in the Grave
Kötés: puhatáblás
Fordító: Hoppán Eszter
Megjelenés: 2010 (eredeti megjelenés: 2008)
ISBN: 9789632542171
Cat miután leszámolt egy veszedelmes emberkereskedő bandával és fájdalmas búcsút vett vámpír szerelmétől, új névvel és személyazonossággal él tovább. Az FBI egyik különleges és szupertitkos csoportjának vezetőjeként küzd a gyilkos vámpírok ellen. Minden oka meglehetne az elégedettségre, de a sötét múlt árnyai újra kísérteni kezdik. Megváltozott élete új szerelmet is tartogat, ám egy esküvőn váratlanul ismét Bones mellé sodródik, akinek nagyobb szüksége van rá, mint eddig bármikor…
Néha jót mosolygok magamban, amikor fülszövegeket olvasok. Egynéhány annyira elferdíti a könyv valóságát, hogy eszméletlen. Ez a fülszöveg jól sikerült, ezért másoltam be, de az, hogy Cat-re új szerelem vár, hát attól röhögnöm kell. Jól van, próbálkozott. Nem sok sikerrel.De kezdjük az elején. A történetünk első pár fejezete nem tetszett. Nem jött be a négy év időugrás, nem szimpatizáltam Cat vámpírvadász csapatával. És ami már az első résznél kiborított, az a sok-sok "szortyintott". Mindig tanul valamit az ember, mert a könyvekig még nem hallottam ezt a szót. De inkább nem építeném be a saját szótáramba, mert marhára idegesítő. Amitől még pislogtam, mint hal a szatyorban, az Cat barátnője, Denise. Tudom, évek teltek el meg minden, ennyi idő alatt simán szert tehetett egy jóbarátra, de olyan hirtelen csöppent a nőci a sztoriba. És már rögtön meg is házasodik, és a kedves pasi is tud a vámpírok létezéséről. Ó, milyen hülyeség lesz itt még, gondoltam, aztán a lagzin felbukkant Ő! Crispin Russel, azaz Bones.
És ekkor a feszengős olvasás után mosoly terült szét az arcomon. Igen! Bones visszajött, és Cat-el, együtt dobbant a szívünk. És rájöttem, mi volt eddig a bajom ezzel a könyvvel. Hogy nincs benne Bones. De az esküvő után volt, és végre megkezdődött az élvezetes olvasás.
Már Tate sem zavart annyira, tojtam rá, mert ott volt előttem a Mester vámpír, akinek csünghettem a szavain. Volt is min, mert sziporkázott a pasi, és amikor Cat anyja elé állt, hát ott gurultam:
"Mindenkinek jobb lenne, ha karót szúrnál saját magadba, és végleg meghalnál. Ha igazán szeretnéd őt, ezt tennéd.
Bones elhűlve meredt rá.
– Tudod, mi a te bajod, Justina? Hogy nagyon kellene neked egy jó dugás.
Egy korty ginnel próbáltam visszafojtani a kitörni készülő nevetést. Hát ezt aztán jól megmondta.
Anyám dühödten fújtatott. Bones ügyet sem vetett rá.
– Persze nem ajánlhatom fel, hogy segítek a dolgon. Már a tizenhetedik században felhagytam a kurválkodással."
Nagyon szerettem a Cat és Bones jeleneteket. Egy-kettőbe a Vörös Kaszással én is belepirultam. Tegnap pont azt a fejezetet olvastam, amiben a párosunk alaposan élvezkedett. Volt is következménye, mert elnéztem az időt, és majdnem lekéstem a buszomat. Bones, az évszázadai alatt nagy szoknyapecér volt. Már vártam egy olyan kikerülhetetlen jelenetet, ahol Cat összetalálkozik az egyik kedves ex-el. Meg is történt, aminek következtében lányunkból másfajta zöldszemű szörnyeteg bújt elő.
"– Tudod, mit csináltál most? – kérdeztem szenvtelenül. Annette kérdőn nézett rám. – Éppen rámentél az utolsó idegszálamra.
Mielőtt egyet pislanthatott volna, az asztal már repült is, az öklöm pedig tökéletesen elrendezett frizurájába csapott."
Annette-től először én is frászt kaptam, de később elég kedvelhető lett.
A végére még Tate is átment ellenszenvesből semleges karakterbe.
A vége felé Cat-re rámorogtam, és randiztattam a homlokomat a tenyeremmel, olyan nagy hülyeséget mondott meggondolatlanságában. Még szerencse, hogy Bones kihúzta a szarból. Erre is van egy kedvenc idézetem, de az annyira spoileres, hogy inkább hanyagolom. Vöröske apja is nagy szerepet játszik benne...
A legvége haláli volt, a szó szoros értelmében. Nekem nem okozott nagy katarzis Dave. Azon azért picit megemeltem a szemöldökömet, hogy egy három hónapos hullát... az már eléggé bomlott testű, nem? Vagy a felélesztéssel regenerálódott a teljes szervezete, és visszanyerte eredeti állapotát? Biztosan... nem vagyok jártas az ilyen halottélesztő esetekben. Juj, ez spoiler volt.
Az előző könyv magyar borítója borzalmas, de ez már elviselhetőbb. Viszont még mindig vezet az eredeti!
A történet eleje nem jött be, viszont Bones-tól minden visszatért a rendes kerékvágásba. A páros kapcsolata itt jobban tetszett, kiforrottabb volt, de a kevésbé tetszetős részek miatt...
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése