Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz

     Pár héttel ezelőtt kiraktam az oldalsávba egy szavazást, amiben a segítségeteket kértem, hogy mit is olvassak. Pontosabban melyik sorozatot kezdjem el.
A Tündérkrónikák után ki voltam éhezve egy kb ugyanolyan kaliberű sikersorozatra. Bánatomban kaptam több tippet is, de mivel nem tudtam melyiket válasszam, ezért hozzátok fordultam. És TI Jeaniene Frost vámpírvadászait, Cat & Bones-t szavaztátok meg nekem, amit nagyon szépen köszönök! :)

Kiadó:  Ulpius-ház
Sorozat: Cat és Bones #1
Műfaj: urban-fantasy, erotikus, romantikus
Oldalszám: 416
Eredeti cím: Halfway to the Grave
Kötés: puhatáblás
Fordító: Hoppán Eszter
Megjelenés: 2009 (eredeti megjelenés: 2007)
ISBN: 9789632542386

     A nevem Cat Crawfield. Félvér vagyok. Anyámat huszonkét évvel ezelőtt megerőszakolta egy vámpír. Öt hónappal később születtem én. 
Elégtételt akarok venni a kedves apucin mindazért, amit anyámmal tett. Ezért hétvégenként bárokban vámpírokat csípek fel, akikkel elfurikáztatom magam egy félreeső helyre, majd spéci karómat alaposan megforgatom a szívükben. Ez a séma mindaddig ment is, amíg nem hozott össze a sors egy mestervámpírral, akivel nem épp úgy alakult az éjszaka, ahogy szerettem volna... Fogságba ejtett, és már majdnem kinyírt, amikor meglátta a méregtől zölden izzó szemeimet, s ajánlatot tett. Ha neki dolgozom, segít felkutatni apámat. 
Rövid hezitálás után igent mondtam, de tudom, ennek még következményei lesznek. Én, amint egy vámpírnak dolgozom? Anyám kifordulna önmagából. De ez a Bones segít a saját fajtáját irtani, és ha még fel is kutatja majd azt a szemétládát, azzal csak jól járok. Dolgom végeztével pedig őt is elintézem...

 

Jeaniene Frost

     Mély víz - egyből ez ugrott be az első fejezetnél. Frost nem törődik azzal, hogy fuldoklom a hirtelen jött információkban, azt sem tudtam mi van, ő csak mondta a magáét, vagyis Cat. Aztán amikor helyrerázódtam, tényleg fuldokoltam. A nevetéstől sokszor majd megszakadtam, annyira jó gondolatai voltak a vörös csajnak. Főleg azután, hogy találkozott a történet másik főhősével, a vámpír Bones-szal. Ők ketten eszméletlen páros! Annyira szerettem az egymásnak intézett beszólásaikat. :D Ha idézni szeretnék tőlük, akkor a fél könyvet ide kellene másolnom. És azt nem akarom. Bocsi. ;P Na jó, egy kis kedvcsináló sosem árt:

"Úgy gondolom, hogy hat hét múlva mehetsz a terepre. Öt hét kemény edzés, és egy hét, amíg a külsődön dolgozunk. 
- A külsőmön? - dühöngtem. Hogy mer egy halott kritizálni engem? - Mi a baj vele? 
Bones leereszkedően elmosolyodott. 
- Hát, semmi komolyabb, de egy-két dolgot meg kell csinálni, mielőtt nekiindulsz. 
- Te...
- Elvégre nagyvadra megyünk, szivi. Trottyos farmer és közepes külső oda nem elég. Fogalmad sincs róla, mi a szexi. 
- Uram atyám, én...
- Ne zsémbelj már. Nem az anyukádat akartad felhívni? Gyere le, használhatod a mobilomat. 
Magamban a legválogatottabb kínzások közepette képzeltem el tehetetlen testét, de a valóságban összeszorított szájjal követtem a barlang mélyére."

Nem sok vámpíros könyvet olvastam. Talán az Alkonyat széria eddig az egyetlen. És az nem jött be. Már csak azért sem, mert volt benne egy romantikus vázlat, de magukkal a vámpírokkal alig foglalkozott. Viszont ez a sorozat értelmes információval szolgál arról, hogy a vérszívók miképpen képesek utódot nemzeni. Vagy hogy hogy képes felállni egy élőholtnak. Lehet, hogy most páran homlokon csapjátok magatokat, és azt morogjátok magatokban "ez hülye", de nekem igenis lényeges, és végre egy értékelhető magyarázatot kaptam, nem pedig azt, hogy csak úgy... meg a vámpírnők "megfagynak", de a férfiak nem igazán, mert hát egy vénembernek is simán maradnak ficánkák a zacsiban, egy vámpírnál miért ne lehetne másként? heeehhehh...

A történet nagyon szuper! Az elejét nagyon csíptem, remekül elszórakoztam rajta, és már alig vártam, hogy főhőseink egymásnak essenek. Aztán mikor a szikrából tábortűz lett, olyan érzésem volt, hogy hú, ezt még húzhatták volna kicsit. Cat és Bones egymásra talált, aranyosak voltak meg minden, de ezzel valahogy visszább esett a történet érdekessége. Jött a csöpögős szeretlek, de aztán belegondoltam, Bones miért is ne nyilváníthatná ki a Cicuskája iránt érzett érzéseit. Minek is kellene feleslegesen lacafacáznia, ha úgy is tudja, ki kell neki. És ezért is lett Bones az egyik kedvenc pasim. :) Olyan megnyerő figura. Remek humora van, és kedves, és védelmező, igazi álompasi, mindenhogy, minden értelemben.
Cat pedig vagány csaj. Szeretem a vagány lányokat. A vinnyogóktól kiver a víz. De néha olyan buta volt, és bátortalan. Olyan jó lett volna, ha az anyját helyrerakja. A mamiról messziről kiáltott, hogy Cat-re igazából nem úgy néz, mint a lányára, akit feltétel nélkül szeret, hanem mint egy végrehajtóra, aki zokszó nélkül kinyírja annak a fajnak a lényeit, aki anno bántotta. Főhősnőnk bátor ugyan, de néha meggondolatlan. Sokszor hamarabb cselekszik, minthogy tizedmásodperc alatt végiggondolná mit tesz:

"Bones felállt és rám meredt.
– Lucifer tökeire, Cicuska, nehogy már megint… Jaj, jaj. Feszengve próbáltam eltakarni Tony maradványait. Nem mintha ettől kevésbé lett volna halott." 

Szerencsére ebben a kötetben a mikroszkóp alatt Cat & Bones kapcsolatának kialakulása áll - természetesen az akció, és megoldandó bűnügy mellett -, felesleges harmadik személyt mellőzve. Legalábbis úgy ahogy, de aki feltűnik, vagyis akik, nem sok vizet zavarnak.

Ez egy frenetikus nyitókötet! Ahogy egyre többet gondolok rá, annál jobban tetszik, mert van benne akció, humor, romantika, és ennyivel én már le is vagyok kenyerezve. Szép egyensúlyban van mindhárom részlet.
Egyetlen bajom ezzel a kötettel, a magyar borító. Hát az valami borzalmas. Elég ránézni, egyből levágjátok, mi jutott róla az eszembe. Igen, nem egy vámpírvadászlány, hanem egy cafka, aki másfajta bevetésre készül. Mennyivel szebb az eredeti borító! De ez legyen a legkisebb problem, mert a tartalom az:

10/10