John Cure: A gonosz új arca

     Jack Ketchum-tól A szomszéd lány volt az egyetlen horrorisztikus történet, amit ezidáig elmertem olvasni. Stephen Kingtől, a nagy mestertől még nem mertem egyetlen könyvet sem a kezembe venni. Tervben volt, de aztán mindig eszembe jutott, hogy félek a sötétben, és gyakran vagyok egyedül otthon, ami nem túl jó párosítás, főleg, hogy leginkább este van időm olvasni. De John Cure könyvének nem tudtam ellenállni. Hónapok óta szemeztem A gonosz új arcával, így amikor lehetőségem nyílt rá, azonnal lecsaptam a sztorira. Ami kis idő után azonnal bekebelezett.

Kiadó: Mogul
Műfaj: pszicho-thriller, krimi
Oldalszám: 328
Kötés: keménytáblás
Megjelenés: 2015
ISBN: 9786158027205

     "A ​holtak visszatérhetnek az élők világába?
John Marllow, a Véres Casanova néven ismert pszichopata, brutális kegyetlenséggel erőszakol meg és mészárol le nyolc nőt. A sorozatgyilkos végül az FBI elől menekülve egy elhagyatott házban öngyilkosságot követ el. Csakhogy a vérfürdő közel húsz év múlva újra kezdetét veszi, mindössze azzal a különbséggel, hogy a különös kegyetlenséggel elkövetett szexuális indíttatású gyilkosságok áldozatait immáron az Interneten keresztül hálózza be a gonosz ragadozó. Joseph Church, a feltörekvő író régi álma válik valóra, amikor megjelenő új regénye végre nagy sikert arat, azonban ezzel egy időben a felhőtlenül boldognak látszó házassága kártyavárként omlik össze. Eddiet, a rémálmokkal küzdő kamaszfiút megtalálja az első szerelem. Felhőtlen, boldog szárnyalását viszont egy a túlvilágról érkező gonosz szellem árnyékolja be, aki egyre jobban az irányítása alá vonja a fiút. Gemsi, a fiatal és agilis nyomozónő hosszú éveket töltött az FBI fedett ügynökeként a maffiába beépülve. Mégis a legveszélyesebb küldetése most vár rá, amikor az Interneten ismerkedő sorozatgyilkosnak akar csapdát állítani. Csapatával úgy vélik, egy másolós gyilkos nyomában vannak, azt nem is sejtik, hogy a gonosz lelkek is visszatérhetnek az élők világába. John Cure új könyve az élethű szereplőivel, hátborzongató hangulatával és lebilincselő történetvezetésével ismét a misztikus pszichothrillerek legjobbjai közé tartozik." 

"Soha nem tudjuk, kiben mi lakik"

     A borító hátborzongató. Reméltem, hasonló érzést fog belőlem kiváltani a történet is, és bizony nem csalódtam, mert egy gyönyörűen végigvezetett, lebilincselő, horrorisztikus elemekben bővelkedő, családi drámát olvashattam, ami teljesen lekötötte a figyelmemet. Minden szabad percem olvasással töltöttem, ahol megvolt a kötelező borzongás, izgalom, néhol eluralkodott rajtam az undor, a sajnálat és bosszankodás.

"Ha valakitől elveszik az álmait, az mindennél fájdalmasabb. Mert álmok nélkül, remény nélkül meghal a lélek. Olyankor nincsenek nézőpontok. Csak a fájdalom van. Az üres, kisírt tekintetek, a gondolatok, amik kétségbeesetten cikázva keresik a magyarázatot azokra a miértekre, amikre néha nincs semmilyen magyarázat."

A prológus iszonyú jó kecsegtetővel szolgált, ahol egy sorozatgyilkos néhány rendőrnek köszönhetően halálát lelte. Az első fejezet pedig egy kis család boldog pillanatát mutatta be, a házaspár közös babájának születését, ami nem tagadom összezavart, mert nem tudtam összeegyeztetni a boldog pillanatot és a bevezetőben olvasott krimifilmbe illő eseményt.

A cselekmény rendesen ugrál az időben: néhol régi emlékképeket kaptam a család tagjairól, máskor pedig a sorozatgyilkos naplójának részleteivel szembesültem, ahol részletesen leírta, melyik áldozatával hogy végzett. Brutális volt minden egyes tett, magam előtt láttam az összes részletet. De egyik váltakozó fejezetbe sem tudtam teljesen belemerülni, mert mindig volt valami más, amit az író elém helyezett. Ha épp nem John Marllow gyilkolt, akkor visszacsöppentem a kis család hétköznapjaiba, ahol gyors iramban repültek az évek, de ez egyáltalán nem volt zavaró, mert Cure remekül diktálta a tempót, és mindig volt valami izgalmas, amivel fenntartotta az érdeklődésem. Amikor a nyolcéves Eddie-t a sorozatos rémálmai miatt szülei elvitték egy pszichológushoz, az utolsó bemutatott kezeléstől hatalmasat dobbant a szívem. A rémülettől. Ott vált minden sejtésem bizonyítékká, és attól a pillanattól kezdve tudtam biztosan, hogy miért szerepel egy szép család a maga kisebb-nagyobb problémáival és egy szörnyeteg gazfickó ugyanazon történetben.

"Egy átlagos kamasz fiú szeretett volna lenni, átlagos problémákkal. Nem akarta tovább cipelni ezt a súlyt, nem akart tovább élni a megölt emberek tekintetével. Erőre vágyott, de már nem a sötétség erejére, hanem egy olyan erőre, amivel örökre megszabadulhat ettől a mérhetetlenül gonosz identitástól, ami birtokolta a tudatát."

A történet során az író felhozza az internetet is, mint a szociopaták segédét, akik a világhálón cserkészik be áldozataikat. Elgondolkodtató volt ez a részlet, és nagyon tanulságos történetelem, mert ezzel Cure óvatosságra int a világhálóval kapcsolatban, ezáltal nemcsak egy nagyon jól megírt és végigvezetett krimit rakott le az asztalra, hanem olyan történetet, ami a mai társadalom veszéllyel teli virtuális bugyraira is felhívja a figyelmet.

"Az internetes oldal profilja mögött bárki rejtőzhet, sugallhat magáról bármilyen pozitív képet, élettörténetet, csak azért hogy becserkéssze az áldozatát."

10/10