A napokban kicsit eltűntem, mert ha nem épp a túlságosan ragaszkodó náthával küzdök családostól, akkor az aktuális könyveimet bújom. Most nagyon belelendültem az olvasásba, így a blogot kicsit hanyagoltam, de már feljegyeztem a noteszomba a jövendőbeli posztjaim címét, így ősszel sokkal több értékelést és egyéb bejegyzést mutatok majd nektek. Addig is itt egy nyárzáró poszt, amiben az elmúlt három hónap olvasmányait láthatjátok.
Monica McCarty és A Felföld rettegett fiai jó pár éve részesei az életemnek. A rettenthetetlen William Wallace és a skótok királya, Robert the Bruce idejében játszódó történet még mindig elvarázsol környezetével, félelmet nem ismerő és hazafias harcosaival, valamint bátor és merész hölgyeivel.
Az eddig olvasott részek mindegyike tartalmas történelmi romantikus, ami a zsáner minden egyes közkedvelt kincsét felvonultatja. Volt ami kevésbé tetszett, de a legtöbb kedves a szívemnek, és mindenképp újraolvasós. Úgyhogy nagyon vártam a következő felföldi harcos, az Íjász történetét is.
Kedves ismerősöm, Niki, ismét kihívott egy könyves kérdezz-felelekre, vagyis a Kerge Tagre. :)
1. Egy könyv, ami a kedvenc színedről jut eszedbe.
De jó egy olyan kérdéssel indítani, amin nem kell sokat gondolkodni. :) Ide boldogan be is szúrnám Jeaniene Frost: Első lobbanását, ami nem csak a félpucér szépfiú miatt tetszik, hanem mert a borító az egyik legkedvencebb színemben, a kékben pompázik.
Történelmi romantikus szerzők közül Elizabeth Hoyt neve számomra egyenlő a garanciával. Maiden Lane c. sorozatával már az első kötet után meggyőzött, hogy nem hiába van a szakmában, amit a folytatások legtöbbje csak tovább erősített.
Történetei erős főhősöket, megannyi izgalmat, akciót, drámát, titkokat és persze az elmaradhatatlan szenvedélyes pillanatokat vonultatja fel, amik egy pillanatig sem hagyják az olvasót unatkozni.
Szerencsére a General Press Könyvkiadó töretlenül hozza a sorozat újabb részeit, amik egyre szebb borítóval kerülnek a polcokra, és remélem, ha valamikor újranyomják az előző részeket, azok is hasonló csábító külsővel látnak majd napvilágot, mint ezen bejegyzés főszereplője, A bűn hercege is, ami külcsínt tekintve nálam tíz pontos. Na de lássuk milyen a belbecs.
Lenne még egy apró megjegyzésem. Ha olvasás alatt szeretnétek az egyik csavaron meglepődni, akkor a második bekezdéstől rá se nézzetek a fülszövegre.
Jó pár nappal ezelőtt hívott ki Molyon erre a tag-re Chriss, amit csak nemrég vettem észre, ezért is csúszott át a kitöltése erre az augusztusi hónapra.
Drága Chriss, ezúton is köszönöm szépen a kihívást! :)
Elég sok és töprengős kérdés van, vágjunk is bele.
Mostanában nem túl sűrűn garázdálkodtam a blogon, pedig elég hosszú a tervezett posztjaim listája, de mit csináljon az ember lánya, ha a szabadidejében a jobbnál-jobb zenék (is) elveszik a figyelmét?
Vannak időszakaim, amikor a könyvekért vagyok oda és egyiket a másik után falom, máskor inkább filmes estékhez van kedvem, olykor pedig éjszakába nyúlóan hallgatom a dalokat.
Néhány napja leragadtam a 80-as éveknél. Eddig is voltak abból az időből kedvenceim, de most aztán igazán rászabadultam az akkori felhozatalra, és mondhatom, igazi csemegéket találtam, amik közül sokat ismertem egy-egy filmnek vagy újabb feldolgozásnak köszönhetően, de az eredeti kópiák aztán mindent visznek. Hadd mutassak most nektek néhány rongyosra hallgatott, időtálló muzsikát.
