2021. szeptember 4., szombat

Monica McCarty: Az Íjász

     Monica McCarty és A Felföld rettegett fiai jó pár éve részesei az életemnek. A rettenthetetlen William Wallace és a skótok királya, Robert the Bruce idejében játszódó történet még mindig elvarázsol környezetével, félelmet nem ismerő és hazafias harcosaival, valamint bátor és merész hölgyeivel.

Az eddig olvasott részek mindegyike tartalmas történelmi romantikus, ami a zsáner minden egyes közkedvelt kincsét felvonultatja. Volt ami kevésbé tetszett, de a legtöbb kedves a szívemnek, és mindenképp újraolvasós. Úgyhogy nagyon vártam a következő felföldi harcos, az Íjász történetét is.

Kiadó
: General Press
Kiadói sorozat: Romantikus Regények
Sorozat: A Felföld rettegett fiai #9
Műfaj: skót, történelmi romantikus
Oldalszám: 416
Eredeti cím: The Arrow
Kötés: puhatáblás/füles, kartonált
Fordító: Szigeti Judit
Megjelenés: 2021 (eredeti megjelenés: 2014)
ISBN: 9789634525059


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

     Amikor a kiváló íjász, Gregor MacGregor egy küldetés során lelepleződik, és ezzel veszélybe sodorja a társait, a király parancsára hazatért, hogy egy időre meghúzza magát a birtokán. Itt azonban újabb küzdelem várja: immár felnőtt gyámja, Cate of Lochmaben ugyanis minden eszközt bevet annak érdekében, hogy elcsábítsa a húzódozó férfit.

"Az történt, amitől Cate tartott. Egy tucat angol katona özönlötte el a kis házat, akár a páncélba bújt sáskák, és mint a pestis, csak halált hagytak maguk után."
     Rettenetesen szívszaggató nyitánnyal kezdett a történet. Egy kis falut, aminek lakói pár napig menedéket nyújtottak Bruce elit embereinek, az angol katonák lerohantak és minden olyan mocskosságot elkövettek, amitől még most is megborzongok. Hősnőnk, Cate bosszút esküszik élete megnyomorítója ellen, de kútba vetik, és amikor napokkal később feladni készül a reményt a kijutásra, Gregor MacGregor belenéz a "sírjába" és kimenti onnan a lányt. Cate hálásabb már nem is lehetne, hisz így nemcsak visszakapta a reményt az életre és a tervezett bosszúra, de meg is dobbant a szíve, amikor a szemébe nézett Skócia legszebb férfija, aki végül a gyámjává vált. 
"Ahelyett, hogy megijedt volna, inkább káromkodott egyet.
- Valami baj van, Íjász? Ne mondd, hogy az aranyszárnyaid végül megkoptak a te rajongó kis gyámoltad szemében. (...)
- Nem a gyámoltam, te barom!
(...)
- Akkor ki ő? - kérdezte MacRuairi.
Gregor maga sem tudta. Egy hárpia? Büntetés? Vagy Isten vele akarja próbára tenni a józan eszét?"
"A lány eltökélten felszegte az állát. Ő is gyengéd lesz, és nőies, ha belepusztul is! De az isten szerelmére, muszáj, hogy ennyire kényelmetlen legyen hölgynek lenni?"
     Gregor hosszabb szabadságra kényszerül, otthon pedig várja a klánja minden búja-baja, valamint gyámoltja, Cate, aki az évek alatt nővé cseperedett. Igen szemrevaló nővé. A férfiban olyan érzések horgadtak fel, amiket nem tart helyesnek, de ugye ez minket olvasókat nem különösebben érdekel, inkább kocsányon lógó szemekkel figyeljük a történetvezetést, és drukkolunk Cate-nek, hogy elnyerje Gregor szívét, valamint annak, hogy McCarty ismét perzselően romantikus kalandra invitáljon... és a bosszú-szálat sem felejtjük ám el.
"Azóta az este óta, amikor Cate-et a karjában tartotta, a bűnös testi vágy, amely a lányhoz vonzotta, csak rosszabbodott. Méghozzá jelentősen."
Szerencsére McCarty nem okozott csalódást, az érzelmi vonalt szépen vezette most is, aminek egyik ékköve az első csókjelenet volt.
"Tudta, hogy meg kellene állnia, de képtelen volt rávenni a testét, hogy visszavonuljon. Cate túlságosan is jóízű volt. Az ajka túl puha. A bőre túl édes. A szája túl forró. A teste túl formás és feszes.
Hogy fogékony volt-e? Az nem kifejezés. Olyan volt, mint Sutherland egyik puskaporos hordója, a szenvedélyessége az első kis szikrára robbant. A Gregor keltette szikrára."
     Cate nagyon rokonszenves volt. Makacs, kis ravasz róka, amivel többször is mosolyt csalt az arcomra, de ugyanakkor szeretetéhes, aki nemcsak kapni szeretne egy kis törődést de adni is. Elképesztő küzdeniakarás tombolt benne, és az, hogy harcost akart faragni magából hogy meg tudja védeni önmagát és a szeretteit, csak még tovább növelte az iránta érzett szimpátiámat. Vele együtt éreztem át minden örömet és szomorúságot is, aminek persze hogy egyik mozgatórugója főhősünk, Gregor volt. Gondolom aki sokat edződött romantikus történeteken, nem haragszik meg, hogy most elhintek egy kikövetkeztethető spoilerféleséget. Természetes folyamat, hogy a tomboló szerelem tányérjába beleköp az élet, amin sikerült is elfintorodnom, mert hát valljuk be, Gregor aztán tudj maga alatt vágni a fát. Ah Gregor... mennyivel egyszerűbb behuzódni a csigaházba és mindenféle félmondatra hallgatva összeragasztani az elmédben valami igaznak vélt marhaságot, csakhogy legyen ok szenvedni, mint leülni a pároddal és tiszta vizet önteni a pohárba. Fuh... egy pont után annyira forgattam a szememet, hogy azt hittem kigurul a koponyámból.


MacCarty több érdekes szálat is mozgatott a történetben, de sajnos nem mindegyik lehetőséget tudta kiaknázni. És mintha útközben elfeledkezett volna egy szereplővel kötött egyeszségről, amiből egy icipici konfliktus is származhatott volna. 
Sajnálom, hogy egy bizonyos kocsmai jelenet után rohamléptekben írta tovább a cselekményt. Darabos volt, gyors, inkább mesélt és mellőzte a párbeszédeket. Pedig olyan izgalmas részek jöttek. De mintha az írónő gyorsan leakarta volna tudni. Emiatt egy kicsit csalódott vagyok.

Összesítés: igaz, az utolsó fejezetek közül nem minden nyerte el a tetszésemet, de ha mindenestül nézem a történetet, akkor el kell ismernem, ez az apró sebek ellenére egy jó könyv. Sőt, bevallom, ez a felföldi kaland visszahozta az örömteli olvasás érzését. Eddig is voltak könyvek amik tetszettek, de Az Íjász valahogy olyan kellemes olvasós hangulatba hozott. A kidolgozott történelmi rész, az érdekes karakterek élen a szimpatikus főhősnővel akivel egyszerű azonosulni, és a régi, visszatérő szereplőkkel valamint a szenvedélyes jelenetek sokaságával beszippantott. De lehet ehhez az állapothoz az is hozzásegített, hogy érezni a levegőben az ősz illatát. Az ősz pedig a kedvenc olvasós évszakom. :) 

8/10

A könyvet köszönöm a General Press kiadónak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...